Albéric Magnard 2. (E-dúr) szimfóniáját (franciául: Symphonie nº 2, op. 6.) 1892 és 1896 között komponálta. A művet 1896. február 16-án mutatták be Nancy-ban, az előadást a szerző barátja Guy Ropartz vezényelte.
Keletkezése
1892-ben, két évvel az első szimfónia befejezését követően látott hozzá a második szimfónia megírásához, de a befejezésére csak a harmadik szimfónia írásával egy időben, 1896-ban került sor. Miután Édouard Colonne elutasította a mű bemutatását, a zeneszerző barátja Guy Ropartz vezényletével mutatták be a darabot 1896. február 16-án Nancy-ban. A szimfóniát a premiert követően Ropartz javaslatai alapján Magnard átdolgozta, főleg a második tételt. A javított változat bemutatójára még ugyanabban az évben sor került Nancy-ban, ezúttal is Ropartz irányítása alatt.
Szerkezete
tétel Ouverture – Nyitány (Assez animé – Nagyon vibrálóan) tétel Danses – Táncok (Vif – Élénken) tétel Chant varié – Változatos énekek (Andante con moto) tétel Finale (Vif et gai – Élénken és vidáman)
Hangszerelés
A művet a szerző egyszerű szimfonikus zenekarra komponálta, melynek a felállása a következő: 2 fuvola, 2 oboa, 2 klarinét, 2 fagott, 4 kürt, 2 trombita, 3 harsona, üstdob, hárfa, vonósok.
Fordítás
Megjegyzések
Források
További információk
Magnard 2. szimfóniája a youtube.com oldalon.
Kategória:Magnard szimfóniái Kategória:Francia zeneművek