Versényi György (Szucság, 1852. február 2. – Kolozsvár, 1918. június 20.) író, költő.
Életútja A nagyenyedi és a kolozsvári református kollégiumban tanult. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, ahol 1874-ben tanári és 1877-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1875–1876 között a lőcsei gimnáziumban helyettes tanár, 1876–1894 között a körmöcbányai reáliskola, majd 1894-től a kolozsvári felső leányiskola tanára volt. Utóbbi helyen az Erdélyi Irodalmi Társaság főtitkári tisztét is betöltötte. 1906-ban nyugalomba vonult és 1917-ig Budapesten élt.
Napilapokban, folyóiratokban számos költeménye, elbeszélése, irodalmi és esztétikai dolgozata jelent meg, munkatársa volt a Révai lexikonnak is. Tankönyveken és diákoknak szóló könyvein kívül is több önálló munkáját adták ki.
Munkái bélyegkép|250px|jobbra|Népies rigmusok Tanulmányok Az aesthetika hazánkban (bölcsészdoktori értekezés, 1874) Bodor Lajos (1894) Hory Farkas (1896)
Költői művek Havasi rózsák (versek, 1877) Képes könyv (humoros versek, 1880) Költemények (1888) Újabb költemények (1890) Gyopárok (versek, 1892) Klára (versek, 1893) Kis pokol (költői elbeszélés, 1896) Száll az ének (versek, 1899) Tetemrehívás (operaszöveg, 1900. Arany János balladája után írta. Zenéjét szerezte Farkas Ödön. Bemutatták a Magyar Királyi Operaházban október 5-én) Jubiláris gondolatok (1905) Nevéhez fűződik a Szíveket újító bokréta című 18. századi versgyűjtemény kiadása.
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyar költők Kategória:Magyar írók Kategória:1852-ben született személyek Kategória:1918-ban elhunyt személyek Kategória:Szucságiak Kategória:A Házsongárdi temetőben eltemetett személyek