Juhász Imréné Gonda Zsuzsanna (Mezőtúr, 1912. december 5. – Szeged, 1982. december 21.) kommunista politikus, jogász, az 1950 előtti Jász-Nagykun-Szolnok vármegye utolsó főispánja.
Életpályája Tizenegy gyermekes paraszti családba született, apja Gonda István, anyja Tóth Zsuzsanna. Édesapja nincstelen földmunkás volt, aki a Tanácsköztársaság alatt csatlakozott a vörös hadseregbe, aztán később a kommün bukása után emiatt börtönbe került és meg is kínozták. Zsuzsanna három osztály elvégzése után 1922-ben libapásztornak állt, majd 1925 és 1932 között cselédként dolgozott, de emellett mezőgazdasági munkát is végzett. A mezőtúri földmunkás-mozgalom megismertette vele a szocialista nézeteket, később részt is vett a cséplőmunkások megmozdulásaiban. Ebben az időszakban, 1931-ben csatlakozott az akkor még illegális kommunista mozgalomba nagyrészt Juhász Imre hatására, részt vett a Vörös Segély munkájában is. 1932 szeptemberében összeházasodott Juhásszal, és mivel a rendőrség mindkettejüket kitiltotta Mezőtúrról, Budapestre költöztek. Juhászné 1934-től a fővárosban dolgozott, alkalmi munkákat vállalt, aztán 1936-ban felvették a Siemens gyárba, ahol egészen 1944-ig dolgozott. 1942-ben a zuglói segédmunkás szakszervezet elnöke lett. 1938-ban belépett a Szociáldemokrata Pártba, de 1943-ban már a Békepártban, majd a KMP-ben volt tag, ahol sajtóterjesztő volt. A nyilasok elől szülőhelyére, Mezőtúrra menekült. A KMP-ben nőszervező volt és agitációs munkával is foglalkozott. 1945 februárjában belépett a hadseregbe is, de májusban leszerelték. Még 1945-ben a mezőtúri rendőrségen politikai oknyomozóként munkálkodott. Ugyanebben az évben két hónapos pártiskolát végzett, két évvel később pedig már a Szolnok megyei pártiskola vezetője lett. Később az MNDSZ megyei és országos apparátusában dolgozott. 1949. január 23-án nevezték ki a vármegye főispánjává az ugyancsak paraszti származású Földi István helyére. Bár Juhászné tisztában volt vele, hogy nem ért a közigazgatáshoz, mégis elvállalta a pozíciót, mondván: „a párt utasítása számomra parancs.” A vármegye átszervezése után Szolnok megye ideiglenes, majd megválasztott tanácselnöke volt. 1950-től munka mellett levelező úton elvégezte a jogi egyetemet, eközben 1951-ben öt hónapos pártiskolát is végzett. 1954-től tagja volt az MDP Központi Vezetőségének, a Közalkalmazottak Szakszervezete és az MNDSZ országos vezetőségének is. 1953 és 1962 között országgyűlési képviselő. Az 1956-os forradalom alatt, október 26-án a megyeházára összehívott választói gyűlésen Dancsi Józsefet választották meg a megye tanácselnökévé, és az épület előtt összegyűlt tömeg követelésére Juhászné lemondott tisztéről. Ezt követően a szolnoki szovjet csapatokhoz menekült, akik november 2-án Munkácsra vitték. November 17-én tért vissza Magyarországra, belépett az MSZMP-be, de az állami vezetők között nem kapott helyet. 1957 februárjában a Szolnok megyei Ügyészség büntetőügyészévé tették meg. 1958-tól 1966-ig a Szolnok megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnökeként működött, ezen kívül pedig a Magyar Nők Országos Tanácsa tagja is volt.
Kitüntetései Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozat (1950) Munka Érdemrend bronz fokozat (1965) Szocialista Hazáért Érdemrend (1967) Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970) Munka Érdemrend arany fokozat (kétszer, 1970 és 1975) Társadalmi Munkáért arany fokozat (1980)
Források Történelmi tár digitális história adatbázis – Juhász Imréné Gonda Zsuzsanna rövid életrajza Juhász Imréné Gonda Zsuzsanna születési anyakönyve 140 éves Jász-Nagykun-Szolnok megye Archontológia Jász-Nagykun-Szolnok megye közigazgatási tisztségviselői 1876–1990
Kategória:1912-ben született személyek Kategória:1982-ben elhunyt személyek Kategória:Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánjai Kategória:MSZDP-tagok Kategória:MDP-tagok Kategória:MSZMP-tagok Kategória:Országgyűlési képviselők (1953–1958) Kategória:Országgyűlési képviselők (1958–1963) Kategória:Mezőtúriak