François Bordes (sci-fi-íróként írói álneve: Francis Carsac) Rives, Franciaország, 1919. december 30. – Tucson, Arizona, Amerikai Egyesült Államok, 1981. április 30.) francia archeológus, geológus, szakíró. Népszerű sci-fi regényíró és novellista.
Magyarországon elsősorban sci-fi-íróként illetve a kísérleti régészet egyik úttörőjeként ismert.
Az őstörténet és negyedidőszaki geológia professzora volt a Bordeaux-i Egyetemen.
Tudományos fantasztikus regényei és novellái világszerte nagyon népszerűek voltak. Kelet-Európában és a Szovjetunióban is. Ennek megfelelően több regényét lefordították és megjelentették többek között orosz, lett, litván, észt valamint román, bolgár és magyar nyelven is.
Élete
A második világháború illetve a náci megszállás alatt aktívan részt vett a francia ellenállási mozgalomban Toulouse-ban majd Belvès-ben, és részt vett Bordeaux felszabadításában is.
Tanulmányait Toulouse-ban, Bordeaux-ban és Párizsban folytatta. A Bordeaux-i Egyetemen végzett és ott doktorált 1951-ben. Doktori disszertációjának címe: A Szajna-medence negyedidőszaki iszapjának rétegtana és őskőkori régészete (Les limons quaternaires du Bassin de la Seine - Stratigraphie et Archéologie paléolithique) volt.
1945-1955-ig a Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (CNRS - Centre national de la recherche scientifique) munkatársa.
1956-tól az őstörténet és negyedidőszaki geológia professzora volt a Bordeaux-i Egyetem Természettudományi Karán. Az általa alapított Negyedidőszaki Geológiai Intézet vezetője (Őstörténeti és Negyedidőszaki Geológiai Intézet - Institut de Préhistoire et de Géologie du Quaternaire).
1957-től 1975-ig a Aquitániai Őstörténeti Múzeum (Antiquités Préhistoriques d'Aquitaine) igazgatója.
Számos régészeti feltárást vezetett Franciaország délnyugati részén, elsősorban Pech-de-Aze-ban, Combe-Grenal-ban illetve Corbiac-ban.
balra|bélyegkép|220px| Magkő és a róla François Bordes által lepattintott pengék a bordeaux-i Aquitaine Múzeum kiállításán balra|bélyegkép|220px| François Bordes által készített egyéb őskőkorszaki pattintott eszközök, nyíl és dárdahegyek a kiállításon Újszerű volt az őskőkori iparágak bemutatására kidolgozott statisztikai tipológiai vizsgálati módszere, továbbá a kísérleti régészeti kutatásai a kovakő pattintás technikájának az elsajátításával. A világ régészeinek körében közismert lett azáltal, hogy képes lemásolni az őskori kőszerszámokat.
Már röviddel a felszabadulás után próbálkozott sci-fi írással, azonban első ismert regénye, az 1945-ben írt Kopár világ (Sur un monde stérile) jóval halála után, 1997-ben jelent meg először. 1954-ben jelent meg A sehollakók (Ceux de nulle part) című regénye, a következő évben pedig A világűr robinsonjai (Les Robinsons du Cosmos).
Idősebb korában Dordogne megyében, Carsac-ban telepedett le, amely második otthona lett, s ennek a kisvárosnak a temetőjében található a sírja is.
Művei
Publikációk
Tudományos munkássága keretében az őstörténet és negyedidőszaki geológia tárgykörében több mint 200 publikációja jelent meg. Számos könyve halála után is népszerű az egyetemi oktatásban.
Étude comparative des différentes techniques de taille du silex et des roches dures, L'Anthropologie, 1947 Principes d'une méthode d'étude des techniques de débitage et de la typologie du Paléolithique ancien et moyen, L'Anthropologie, 1950 L'évolution buissonnante des industries en Europe occidentale. Considération théoriques sur le Paléolithique ancien et moyen, L'Anthropologie, 1950 Essai de classification des industries „moustériennes”, Bulletin de la Société Préhistorique Française, 1953 Le complexe moustérien : Moustériens, Levalloisien et Tayacien, L'Anthropologie, (M. Bourgon-al), 1951 „Le Paléolithique dans le monde.”, Paris Hachette 1968, no. 33 série: „L'univers des connaissances”. Hollandul: „Aan de wieg van de mensheid. Paleontologie van het steentijdperk” Wereldakademie W.De Haan/J.M.Meulenhoff Typologie du Paléolithique ancien et moyen, Delmas, Publications de l'Institut de Préhistoire de l'Université de Bordeaux, Mémoire no 1, 1961, 1988, Leçons sur le Paléolithique, CNRS, 3 vol., 1984
Regények Regényei, novellái Francis Carsac írói álnevével jelentek meg.
Ceux de nulle part, 1954 (A sehollakók) Les Robinsons du Cosmos, 1955 (A világűr robinsonjai) Pour patrie l’espace, 1962 Ce monde est nôtre, 1962 (A sehollakók folytatása) La Vermine du lion, 1966 Sur un monde stérile, 1997 (Kopár világ, 1945-ben született regénye)
Magyarul A világűr Robinsonjai; ford. Gyáros Erzsébet, utószó Kuczka Péter; Kossuth, Bp., 1972 (Fantasztikus sorozat) A sehollakók. Tudományos-fantasztikus regény; ford. Gyáros Erzsébet; Kozmosz Könyvek, Bp., 1980 (Kozmosz fantasztikus könyvek)
Novellák Hachures, 1954 Taches de rouille, 1954 Genèse, 1958 L’Homme qui parlait aux martiens, 1958 Le Baiser de la vie, 1959 Sables morts, 1959 La Revanche des Martiens, 1959 Quelle aubaine pour un anthropologue !, 1959 Les pauvres gens, 1959 La Voix du loup, 1960 Premier Empire, 1960 Une fenêtre sur le passé, 1961 L’Ancêtre, 1962 A Sors hegyén (Dans les montagnes du destin, 1971), a Galaktika című sorozat 7. számában, Kozmosz Könyvek, Budapest, 1974, fordította: Szoboszlai Margit Le dieu qui vient avec le vent, 1972 Tant on s’ennuie en Utopie, 1975 L’homme qui voulut être Dieu, 1970 Les Mains propres, 1981 Celui qui vint de la grande eau, 1982
Műfordítása
Az ő fordításában (szintén Francis Carsac-ként) jelent meg 1958-ban francia nyelven Poul Anderson A hosszú emlékezés (The long remembering, 1957) című regénye (Souvenir lointain, 1958).
Emlékezete Az őskori eszközök alaktani osztályozására kidolgozott módszere máig használatos („Bordes-módszer”). Egyes szakkönyvei az egyetemi oktatásban máig nélkülözhetetlenek. A kísérleti régészet egyik úttörőjeként tartják számon. Sci-fi regényei és novellái világszerte máig népszerűek. Egykori lakóháza utcáját írói álnevéről nevezték el (Rue Carsac). A nevét viseli az egykori egyetemi intézetéhez közeli villamosmegálló is Bordeaux-ban.
Fordítás
Kategória:Francia sci-fi-szerzők Kategória:Francia geológusok Kategória:1919-ben született személyek Kategória:1981-ben elhunyt személyek Kategória:Francia műfordítók