bélyegkép|L'ambassade de la Compagnie Orientale des Provinces Unies, 1665 (A Holland Kelet-indiai Társaság követsége) A tibetiek () Tibet legnagyobb népcsoportja, amelynek becsült népessége jelenleg mintegy 7,8 millió fő. A jelenleg Kínához tartozó Tibeti Autonóm Területen (Tibetan Autonomous Region, TAR) kívül Indiában, Nepálban és Bhutánban is jelentős kisebbségeik élnek.
A helyiek által használt tibeti nyelvek csoportja a tibeti-burmai nyelvek közé tartozik és mintegy 25, kölcsönösen nem érthető nyelvet foglal magába. A tibeti mitológia a népcsoport származását egy majom ős, Pa Trelgen Dzsangcshup Szempa és szikla ogre nő, Ma Drag Szinmo kapcsolatáig vezeti vissza. A közkeletű álláspont szerint a tibetiek a csiangok leszármazottai.
A népesség többsége a tibeti buddhista vallást követi, ezen kívül jelentős a bon, illetve az iszlám követőinek száma is. A tibeti buddhizmus hatása megfigyelhető a tibeti művészeteken, míg a hagyományos tibeti gyógyászat és a tibeti konyha Tibet erőforrásokban szegény, hegyvidéki jellegű földrajzi viszonyait tükrözi.
Népesség A 2014-es népszámlálás szerint tibeti él a Tibeti Autonóm Területen, illetve Kanszu, Csinghaj és Szecsuan kínai tartományok 10 tibeti autonóm prefektúrájában. A SIL Ethnologue 2009-ben további tibeti anyanyelvű emberekről számol be, akik közül él Indiában, 5280 Nepálban és 4800 Bhutánban.Lewis, M. Paul (ed.), 2009. Ethnologue: Languages of the World, Sixteenth edition. Dallas, Tex.: SIL International. Online változat: ethnologue.com A Központi Tibeti Adminisztráció (CTA) zöld könyve szerint fő tibeti él Tibet területén kívül: több mint fő Indiában, több mint fő Nepálban, több mint 1800 Bhutánban, illetve több mint fő a világ egyéb területein. A tibeti diaszpóra közösségei megtalálhatóak az Amerikai Egyesült Államokban,"US senators approve 5,000 visas for Tibet refugees". The Straits Times. May 21, 2013. Ausztráliában, Kanadában, Costa Ricában, Franciaországban, Mexikóban, Norvégiában, Tajvanban, Svájcban és az Egyesült Királyságban is.
A jelenlegi számok összevetése a korábbi történelmi számokkal nehézségekbe ütközik, ugyanis a források jelentősen eltérnek egymástól. A Központi Tibeti Adminisztráció állítása szerint a jelenlegi 5,4 millió fő a korábbi, 1959-es 6,3 millió főről csökkent le. A kínai kormány szerint azonban 1954-ben a tibetiek száma csupán 2,7 millió volt, tehát azóta növekedett a tibeti lakosok száma. A kérdés nagyban múlik azon is, hogy hogyan értelmezzük Tibet területét. A CTA nagyobb területet vesz figyelembe, mint Kína. A tibeti adminisztráció tényleges népszámlálást nem végzett, ezért az adataik csupán becslésnek számítanak.
A kínai hivatalnokok szerint a tibeti népesség növekedésének oka a jobb egészségügyi ellátás és életminőség javulása a kínai kormányzás bevezetése óta. Kínai források szerint a nők gyermekágyi halálozásának aránya nő esetén 5000-ről (1951) 174,78-ra esett vissza (2010), a csecsemőhalandóság aránya 43%-ról (1951) 2%-ra esett vissza (2010). Az átlagéletkor 35,5 évről 67 évre nőtt. Kína teljes területén a csecsemőhalandóság 1,4% volt 2010-ben.
Nyelv
bélyegkép|Területek Kínában, ahol tibeti nemzetiségűek élnek. bélyegkép|Tibeti árus Nepálban bélyegkép|150px|Középkorú tibeti nő Szikkimben
A tibeti nyelvek () a sino-tibeti nyelvek egy csoportja, beszélőinek száma több mint 8 millió. Elsősorban tibetiek használják Közép-Ázsia jelentős részén az Indiai szubkontinenstől északra, a Tibeti-fennsíkon, illetve, a szubkontinens észak részén, Baltisztán, Ladak, Nepál, Szikkim és Bhután területein. A klasszikus tibeti nyelv számít a fő irodalmi nyelvnek a régióban, elsősorban a buddhista irodalom használja.
A közép-tibeti nyelvet (Ü-Cang-i dialektus, ide tartozik Lhásza is), valamint a kham-tibeti és az amdo-tibeti nyelvet általánosságban ugyanazon nyelv dialektusainak tekintik, és mind ugyanazt az irodalmi nyelvet használják. Ezektől jelentősen eltér a bhutáni, a szikkim, a serpa és a ladaki nyelv.
Annak ellenére, hogy a khami csiangok néhány csoportját Kína tibeti nemzetiségűnek tekinti, a csing nyelvek nem tartoznak a tibeti nyelvcsaládba, önálló ágat képeznek a sino-tibeti nyelvcsaládban.
Fizikai jellemzők A tibetiek többféle fenotípushoz tartoznak. Egy, a tibetiek anyagcseréjét vizsgáló kutatás szerint a többi emberhez képest nincs több oxigén a vérükben, viszont vérükben az alacsonyabban élőkhöz képest tízszer annyi a nitrogén-monoxid található és kétszer nagyobb az alsókar vérárama, emiatt képesek normálisan működni a tengerszint feletti 4400 méter fölötti magasságokon is, ahol ritkább az oxigén."Special Blood allows Tibetans to live the high life." New Scientist. 3 November 2007, p. 19. A nitrogén-monoxid tágítja az ereket, így könnyebben áramlik a vér, és könnyebben jut el a szövetekig az oxigén. Emiatt és más, magaslati életből származó fizikai előnyök következtében a tibetiek EPAS1 nevű génje mutálódott.
Eredetük
Genetika A modern tibeti emberek genetikailag leginkább a modern kelet-ázsiai népekre hasonlítanak. Genetikai hasonlóságot mutatnak még a modern közép-ázsiai, illetve a szibériai népekkel is.
Kapcsolatuk más népekkel Egy 2010-es tanulmány arra következtetett, hogy a tibetiek génjének többsége mintegy 3000 évvel ezelőtt válhatott külön a han kínaiakétól. Lehetséges azonban, hogy Tibetben már korábban is éltek emberek, akik szintén hozzájárultak a modern tibeti génállomány kialakulásához.
Egy 2016-os tanulmány szerint a tibetiek és a han kínaiak valamikor 9000 és évvel ezelőtt, a tibetiek és a serpák pedig 7000 és évvel ezelőtt válhattak szét.
Viszonyítása az ősemberekhez A modern csendes-óceáni lakosság után a modern tibetieknél van az ősi embertípusokkal megegyező legtöbb allél (génvariáció) – több mint 6%. A modern tibetiek genetikai hasonlóságot mutatnak három ősi embertípussal: megtalálhatóak bennük a gyenyiszovai ember, a neandervölgyi ember és egy azonosítatlan ősi csoport génjei is.
A modern han népességgel összehasonlítva a modern tibetiek nagyobb genetikai hasonlóságot mutatnak a gyenyiszovai emberrel, azonban a neandervölgyi emberrel hasonló arányú azonosságot mutatnak.
A modern tibeti embernek van a legtöbb, az uszty-isimi emberrel azonos génvariációja.
Mitológia A tibeti mitológia egyik fontos alapja, hogy a tibetiek egy ősi majomember, Pha Trelgen Changchup Sempa, és egy szikla ogre nő, Ma Drag Szinmo házasságából származnak.
Vallás balra|200px|bélyegkép|Három kántáló szerzetes, Lhásza, 1993.
A tibetiek többsége tibeti buddhista vallású, vagy a még ősibb bon (mára nagyjából beolvadt a tibeti buddhizmusba) vallást követi. Ezen kívül létezik még muszlim, illetve keresztény kisebbség is - főleg Tibet keleti részén, illetve a kínai Jünnan tartományban.
A legendák szerint Tibet 28. királya, Thothori Nyancen megálmodta, hogy a mennyországból egy szent kincsesláda fog lezuhanni, amely tartalmazza majd a buddhista szútrát, a mantrát és egyéb vallási tárgyakat. Azonban mivel a tibeti írást még nem alkották meg, ezért a szöveget nem tudták leírni, és sokáig nem értették, hogy mi van a ládában. A buddhizmus nem is tudott meggyökerezni Tibetben Szongcen Gampo király uralkodása előtt, aki azonban két buddhista hercegnőt is feleségül vett: a nepáli Bhrikutit és a kínai Vencseng hercegnőt. Végül akkor vált igazán népszerűvé a buddhista vallás, amikor Padmaszambhava ellátogatott Tibetbe Triszong Decen, 38. tibeti király uralkodása idején. Ő volt egyébként Tibet három dharma királya közül a második.
Manapság a tibetiek mani köveket helyeznek el a köztereken. A tibeti lámák jelentős szerepet játszottak, mind a buddhista, mind a bon hívők életében, ugyanis ők vezették a szertartásokat és ők vigyáztak a kolostorokra. A zarándokok imazászlókat helyeznek el a szenthelyek környékén jószerencsét remélve ezért.
Az imakerekeket a mantrák folyamatos recitálására használják, mindig az óramutató irányába hajtva a kerekeket. Ez igen népszerű a tibetiek körében. A vallási helyek szentségét is úgy tartják tiszteletben, hogy az óramutató járásának megfelelően járják körbe a sztúpáka, a maniköveket, a gompákat. A bon vallásban az irány ezzel ellentétes. A tibeti buddhisták legközismertebb mantrája az "Om mani padme hum", a bon vallásban ez úgy hangzik, hogy "Om matri muje szale du".
Kultúra bélyegkép|Tipikus sapkát viselő tibeti ember, aki pirított árpát őröl. A kézimalom függőleges hajtókarja forgattyús mechanizmus szerint működik (1938-as fénykép).
Tibet gazdag kultúrával rendelkezik. A külföldi hatásokat is tartalmazó tibeti fesztiválok – mint például a Loszár, a Sotön, a Linka fesztivál, vagy a fürdő fesztivál – a helyi lakosok kultúrájában mélyen gyökereznek. Mindenki részt vesz életében háromszor a fürdő fesztiválon: születés után, házasságkötéskor, és a halál után.
Művészet A tibeti művészet mélyen vallásos természetű, a gompák rendkívül részletesen díszített szobraitól kezdve, a fafaragásokon át, a színes thangka falfestményekig. A tibeti művészet szinte minden tárgyon és a hétköznapi élet minden aspektusában felfedezhető.
A thangka festészet – amely az indiai tekercsfestmények és a nepáli-kasmiri festmények szinkretizmusa révén jött létre – a 8. század környékén jelent meg először Tibetben. A négyszögletes, pamutra vagy lenvászonra készített festmények általában hagyományos, vallásos, illetve kozmológiai témájú motívumokat ábrázolnak - olykor mandalát. Úgy akadályozzák meg a képek megfakulását, hogy a festékhez organikus és ásványi pigmenteket adnak, és a képet selyembrokát kerettel veszik körbe.
Dráma A tibeti népopera, a lhamo különféle táncok, kántálások és énekek kombinációja. A művek buddhista történetekből és a tibeti történelemből merítkeznek.
A tibeti operát a 14. században Thang Tong Gyalpo, láma, hídépítő alapította. Gyalpo és az általa toborzott hét nő szervezte meg az első előadást, hogy pénzt gyűjtsenek a hídépítésekre, amelyek a tibeti szállítmányozást voltak hivatottak egyszerűbbé tenni. A hagyományt közel hétszáz éven át megőrizték, és a különböző fesztiválokon a mai napig tartanak ilyen előadásokat. Rendszerint a táncokból, kántálásból és énekekből álló előadásokat csupasz színpadon tartják. A szereplők megkülönböztetésére gyakran színes maszkokat viselnek a szereplők, amelyeknél a vörös a királyokat, a sárga az istenségeket vagy lámákat szimbolizálja. Az előadás rendszerint a színpad megáldásával és megtisztításával kezdődik. Ezután a narrátor énekben összegzi a történetet és elkezdődik az előadás. A mű végén szintén szertartásos áldás következik. A magas rangú lámák több történelmi/mitológiai témájú művet írtak egy-egy kiválasztott életéről, akik hatalmas dolgokat visznek véghez.
Építészet A tibeti építészet legszokatlanabb jellegzetessége az, hogy a házak és a kolostorok többségét déli fekvésű magaslati, napfényes helyre építik. Előszeretettel építkeznek sziklakő, fa, cement és sár keverékéből. balra|bélyegkép|200px|A Potala palota, 2013 A fűtésre és a világításra kevés olaj áll rendelkezésre, ezért a hőmérséklet megőrzése érdekében a lapos tetőt részesítik előnyben, és több ablakkal törik át a falakat, hogy a napfény könnyebben bejuthasson. A falak gyakran 10 fokban befelé dőlnek, mintegy védekezve a hegyvidéki területekben tapasztalható gyakori földrengésekkel szemben. A tibeti épületeket kívülről fehérre festik, belül pedig gazdagon díszítik.
A 117 méter magas és 360 méter széles Potala palota a tibeti építészet egyik legfontosabb remeke, amely korábban a dalai láma rezidenciája volt. A több mint ezerszobás, tizenhárom emeletes épületben rengeteg festmény és szobor található. A palota külső része a Fehér palota, amely közigazgatási negyedként működött, a belső része a Vörös negyed, amely a lámák gyülekezőhelye, illetve itt kaptak helyet a kápolnák, egy hatalmas buddhista könyvtár és ereklye. balra|bélyegkép|200px|Tibeti nomád és sátor, 1938
Gyógyászat