A Milánói főegyházmegye a katolikus egyház egyik főegyházmegyéje Olaszországban, amelyik lefedi Milánó, Monza, Lecco and Varese területét. Régóta megőrizte saját latin liturgikus rítusát, az Ambrusi liturgikus rítust, amelyik még mindig használatos a főegyházmegye nagyobbik részén. A korábbi püspökök és érsekek közül Szent Ambrus, Borromei Szent Károly, XI. Piusz pápa és Szent VI. Pál pápa a legismertebb.

A Milánói főegyházmegye a Milánói egyháztartomány központja, ami a Bergamói, a Bresciai, Comói, a Cremai, a Cremonai, a Lodi, a Mantovai, a Paviai és a Vigevanói szuffragán egyházmegyéket is tartalmazza.

Milánó érseksége a legnépesebb egyházmegye Európában.

Története A legenda szerint Szent Barnabás apostol alapította meg az egyházmegyét az 1. században, az első püspök pedig tanítványa, Szent Anathlon volt. Valószínűleg azonban csak a 3. század tájékán jöhetett létre a püspökség. Erre enged következtetni az is, hogy a 313-ban tartott lateráni zsinaton részt vevő Szent Mirocles püspöknek (uralkodott 313?-316) a források szerint mindössze öt elődje lehetett.

A keresztényüldözések folyamán számtalan mártír halt vértanú halált Milánóban, mint például Gervasius és Protasius. A keresztényüldözés 313-ban ért véget, amikor Nagy Konstantin és Licinius kiadták a milánói ediktumot, melyben engedélyezték a keresztényeknek is a szabad vallásgyakorlatot. Az arianizmus elleni harc idején Szent Dionysius volt a város püspöke. Amikor a II. Constantinus császár által összehívott zsinat el akarta ítélni Atanáz alexandriai püspököt, mint az arianizmus egyik legnagyobb ellenségét, Dionysius nem volt hajlandó aláírni ezt a nyilatkozatot, kiállva ezzel Atanáz és Libériusz pápa mellett. A császár ezért Kappadókiába száműzte, és új püspököt ültetett a helyére. (Hasonlóan járt a pápa is, noha őt a római nép elégedetlensége miatt később visszahívták.) Az ariánus püspököt, Auxentiust később kiátkozták, s ma sem ismerik el milánói püspöknek. Halála után, 374-ben választották meg Szent Ambrust, aki az egyházmegye egyik legnagyobb alakjai közé tartozik. Laurentius alatt (552-555) azonban megromlott a viszony a pápával, sőt el is szakadtak tőle, de 570-ben már újra egyesültek.

568-ban a longobárdok támadásai miatt Szent Honoratus püspök és a klérus nagy része Genovába menekült, és csak közel hetven évvel később tértek vissza.

bélyegkép|left|200px|A főesperességek A 10. században a Német-római Birodalom kiterjesztette hatalmát Észak-Itáliára is. Ekkor a milánói püspök a császár vazallusa lett. Váltakozó sikerű harcok eredményeként a 15. századra Itália végül kikerült a császár hatalma alól, Milánó pedig önálló városállam lett.

A reformációt követően került a püspöki trónra Borromei Szent Károly, aki a katolikus megújulás szellemében reformálta meg az egyházmegyét. Ő alapította meg Milánó első szemináriumát is.

A századok folyamán a milánói érseki szék az itáliai egyház egyik legjelentősebb posztjává emelkedett. A 20. században Achille Rattit és Giovanni Battista Montinit is milánói érsekként választották meg pápának.

bélyegkép|right|180px|Borromei Szent Károly bélyegkép|right|180px|Angelo Scola

Egyházszervezet Az érsekségben 1107 plébánia működik. Az egyházmegyét hét főesperességre (zona pastorale), azokat pedig 73 esperes kerületre osztották. Területileg Lombardiában található, Milánó, Bergamo, Como, Lecco, Pavia és Varese megyében.

Az egyházmegye érsekei az újkortól Carlo Borromeo, bíboros (1564–1584) Gaspare Visconti (1584–1595) Federico Borromeo, bíboros (1595–1631) Cesare Monti, bíboros (1632–1650) Alfonso Litta, bíboros (1652–1679) Federico Visconti, bíboros (1681–1693) Federico Caccia, bíboros (1693–1699) Giuseppe Archinto, bíboros (1699–1712) Benedetto Erba Odescalchi, bíboros (1712–1737) Carlo Gaetano Stampa, bíboros (1737–1742) Giuseppe Pozzobonelli, bíboros (1743–1783) Filippo Maria Visconti (1784–1801) Giovanni Battista Caprara, bíboros (1802–1810) Carlo Gaetano von Gaisruck, gróf, bíboros (1816–1846) Bartolomeo Carlo Romilli (1847–1859) Paolo Angelo Ballerini (1859–1867) Luigi Nazari di Calabiana (1867–1893) Boldog Andrea Carlo Ferrari, bíboros (1894–1921) Ambrogio Damiano Ratti, bíboros (1921–1922), később XI. Piusz pápa Eugenio Tosi, bíboros (1922–1929) Boldog Alfredo Ildefonso Schuster, OSB, bíboros (1929–1954) Boldog Giovanni Battista Montini, bíboros (1954–1963), később VI. Pál pápa Giovanni Colombo, bíboros (1963–December) Carlo Maria Martini, SJ, bíboros (1979–2002) Dionigi Tettamanzi, bíboros (2002–2011) Angelo Scola, bíboros (2011–2017) Mario Delpini (2017– )

Ambrozián rítus Milánó környékén a római rítus mellett egy másik, sajátos rítus is jelen van: az ambrozián rítus. Történetileg Szent Ambrus nevéhez kötik, noha ennél később, a 9-10. században alakulhatott ki. Mai formájában nagyon hasonlít a római rítushoz, csak néhány kisebb különbség van a szertartásokban (például eltér a prefációk és némelyik eucharisztikus ima szövege, a főcelebráns nem csak a diakónust, hanem minden felolvasót megáld stb.). Kicsit másképp alakul a liturgikus év is, advent ugyanis két héttel korábban, nagyböjt pedig négy nappal később, vasárnap kezdődik. A papi reverenda is eltér a római rítusban használttól: mindössze öt gombbal viselik, derekukon fekete cingulummal átkötve, a nyak körül körbe fehér gallért viselnek.

Milánói egyháztartomány A Milánói egyháztartomány Olaszország harmadik legnagyobb egyháztartománya (Róma és Velence után). Metropolitája a milánói érsek. Történelmileg jóval nagyobb volt, mint ma. Az 5. századig egész Észak-Itália és Raetia hozzá tartozott, ekkor többek közt Aquileia és Ravenna is levált róla, mivel érseki rangot kaptak. Később hasonló módon Genova, Torino, Vercelli is elszakadt. A 20. század végére tíz szuffragáneus püspöksége maradt.

A Milánói egyháztartomány egyházmegyéi

Egyházmegye Alapítás Püspök Székesegyház Kép Milánói főegyházmegye 1. század 4243 km² fő (91,3%) Mario DelpiniKisboldogasszony-főszékesegyház, Milánó200px Bergamói egyházmegye 4. század 2450 km² fő (93,4%) Francesco Beschi Szent Sándor-székesegyház, Bergamo200px Bresciai egyházmegye 1. század 4243 km² fő (83,3%) Pierantonio Tremolada Nagyboldogasszony-székesegyház, Brescia200px Comói egyházmegye 4. század 4214 km² fő (97,2%) Oscar Cantoni Nagyboldogasszony-székesegyház, Como200px Cremai egyházmegye 1579. április 11. 276 km² fő (98,7%) Daniele Gianotti Nagyboldogasszony-székesegyház, Crema200px Cremonai egyházmegye 4. század 1917 km² fő (89,8%) Antonio Napolioni Nagyboldogasszony-székesegyház, Cremona200px Lodi egyházmegye 4. század 894 km² fő (95,3%) Maurizio Malvestiti Nagyboldogasszony-székesegyház, Lodi200px Mantovai egyházmegye 804 2080 km² fő (86,1%) Gianmarco Busca Szent Péter-székesegyház, Mantova; Szent András-társszékesegyház, Mantova200px Paviai egyházmegye 1. század 782 km² fő (93,4%) Corrado Sanguineti Nagyboldogasszony- és Szent István-székesegyház, Pavia200px Vigevanói egyházmegye 4. század 1509 km² fő (95,0%) Maurizio Gervasoni Szent Ambrus-székesegyház, Vigevano200px

Szomszédos egyházmegyék

Jegyzetek

Források Katolikus Lexikon

Fordítás

Kategória:Milánói főegyházmegye