A detrakció (görögül kata endeian, latinul detractio, jelentése elhagyás, csökkentés): A narráció egyik hibája az ókori görögök szerint a keveset mondás, azaz detrakció; ellentéte a sokat mondás, az adjekció. Például Arany János Pázmán lovag című balladájának címszereplője az indulattól felháborodva képtelen eleget tenni a rövidség (brevitas) követelményeinek; hol sokat, hol túl keveset mond, ezáltal komikussá válik; éppígy a dajka Shakespeare Romeo és Júlia című drámájában, amikor hírt visz egymásról a szerelmeseknek. A retorikában az alakzatokat létrehozó átalakító eljárások egyike. Valamilyen nyelvi elem elhagyását, a jelenségegész egy vagy több alkotórészének eltávolítását jelenti. A nyelvi norma szempontjából barbarizmus.
Esetei Több nyelvi szinten megtalálható: a klasszikus retorika szerint van hangalakzat, szóalakzat, mondatalakzat, gondolatalakzat. A neoretorika terminológiájában: metaplazmus, metataxis, metaszeméma, metalogizmus.
Aferézis
Az aferézis (görögül aphaereszisz, latinul aphaeresis) a klasszikus retorika detrakciós hangalakzata; a szó elején elhagyott hang, szótag; Élénkíti a szöveget azáltal, hogy eltér a megszokottól, kizökkenti az olvasót, a hallgatót. Gyakoribb az élőszóhoz közelibb műfajokban, mint az írásos művekben. Például Horatius leveleiben fele annyi fordul elő, mint szatíráiban. Alkalmazzák prozódiai okok miatt: aki helyett ki, illetve és helyett s. Például: "Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!" (Kölcsey Ferenc: Huszt); "Kit nem hevít korának érzeménye, szakítsa ketté lantja húrjait." (Eötvös József: Én is szeretném...); "…tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton…" (Radnóti Miklós: Nem tudhatom...)
Az író bizonyos társadalmi miliőt evokálhat általa: például Karinthy Frigyes: Így írtok ti című munkájában a Móricz-paródiában: "…gazduram. Dram" (apokopéval párosul, azaz gazda uram = gazd’ram).
Apokopé
Az apokopé a detrakció egyik esete, a szóvég tudatos elhagyása. A kevésbé választékos, a beszélt nyelvi szóalakokhoz közelebb álló kifejezésekben a szóvégek, ragok egy-egy magán- vagy mássalhangzója marad el; például: "Költő hazudj, de rajt’ ne fogjanak…" (Arany János: Vojtina ars poeticája); "Most, igazán most kell magadér’ kitenned" (Arany János: Stanzák „Mátyás dalünnepe” eposzi kísérletből)
Deleáció A deleáció a neoretorikában detrakciós metaplazmus; három ponttal való jelölése egy elhagyott, de odaérthető elemnek. Például: "Kis mécsfényt neked is, korod, büszkesége, Lángszellem! ki jövél s eltünél… de hova?- Mint üstökös, melyet élők nemzedéke Egyszer lát s azontul nem lát többé soha!" (Arany János: Névnapi gondolatok)
Ellipszis Lásd Ellipszis (nyelvészet)
Szinerézis
A szinerézis (latinul episynaloepe) a detrakció esete, a szó belsejében két egymást követő szótag összeolvasztása. A hétköznapi dauer ‘dajer’, aero- ‘éro’ szóalakokban látható a jelenség. Például: "Szép kocsit csináltatok Éd’sanyám számára…" (Petőfi Sándor: Szülőimhez); "Cse’bogár, Cse’bogár a gazdának csupa kár." (Babits Mihály: Cigánydal)
Szinkópa
A szinkópa (görögül syncope, latinul elisio) hangkivetés, hangkiesés, detrakciós hangalakzat. Két teljes nyomatékú, hiátust alkotó magánhangzó közül szó- vagy szótaghatáron az egyik hang kiesik. Például leány helyett lány, tudom helyett t'om. A költői szabadság egyik megnyilvánulása, a klasszikus retorika szerint stíluserény. Például: "Azzal vagdalkoznak némely Nem tom milyen emberek…" (Petőfi Sándor: Okatootáia)
"S fukar légy, alkván a’ honért, Ha azt feláldozod." (Vörösmarty Mihály: Honszeretet)
Kategória:Retorika