Az Assisi Szent Ferenc-bazilika (; latinul: Basilica Sancti Francisci Assisiensis) római katolikus templom Assisiben, az Olaszországhoz tartozó Umbriában. Legfőbb jelentőségét az adja, hogy itt nyugszik a város nagy szülötte, Assisi Szent Ferenc, a középkor egyik legnagyobb hatású és legismertebb szentje. Az épület a ferences rend anyaegyháza, egyike a Rómán kívüli kevés pápai nagy bazilikának, és Olaszország egyik legfontosabb keresztény zarándokhelye, emellett ugyan a Assisi-Nocera Umbra-Gualdo Tadinó-i egyházmegye temploma, ám közvetlen pápai fennhatóság alá tartozik. A templomegyüttes olasz nemzeti műemlék, a hozzá tartozó kolostorral, a Sacro Conventóval együtt pedig 2000 óta az UNESCO Világörökség része.

A T alaprajzú bazilika, amelynek építése 1228-ban kezdődött, egy domb oldalába épült, és két templomból (a Felső templom és az Alsó templom) valamint egy kriptából áll, ahol a szent maradványait temették el. A Felső templom belső tere az olasz gótika egyik legfontosabb korai példája. A Felső és Alsó templomot számos késő középkori és kora reneszánsz festő, a római és toszkán iskola képviselői freskókkal díszítették, köztük Cimabue, Giotto, Simone Martini, Pietro Lorenzetti és valószínűleg Pietro Cavallini is. A művek sokszínűsége és minősége egyedülálló jelentőséget kölcsönöz a bazilikának, amely bemutatja az olasz művészet és építészet kiemelkedő fejlődését ebben az időszakban, különösen ha összehasonlítjuk a többi keresztény Európával, ezáltal a világ egyik legjelentősebb művészettörténeti értékének számít. A bazilika sírkápolnájában, ahol 1585. november 19-én a szent sírjára oltárt emeltek, a ferences pápa, V. Szixtusz a Supernae dispositionis pápai bullával megalapította a Cordigeri főtestvériséget, 1754-ben XIV. Benedek pápa patriarchális bazilikává (2006 óta „pápai bazilikává”) és pápai kápolnává emelte.

Története

Korai története 1228 márciusában, Szent Ferenc halála után, Simone di Pucciarello városi polgár a szerzeteseknek ajándékozta a várostól nyugatra fekvő dombot. (A legenda szerint Ferenc azért választotta ezt a – nyilvános kivégzések miatt rossz hírű – helyet nyughelyének, mert önmagát a legnagyobb bűnösnek tartotta, és Jézust is a bűnözők kivégzésére használt városon kívüli hegyen, a Golgotán temettek el.) Ugyanebben az évben Monaldo di Leonardo a szerzeteseknek adományozta a domb nyugati lejtőjén elterülő erdőt. 1228. július 16-án IX. Gergely pápa szentté nyilvánította Ferencet, és a következő napon elhelyezte a Paradicsom-dombon a templom alapkövét. A templom terveit Cortonai Illés testvér, Ferenc első követőinek egyike készítette és ő felügyelte az építkezést is, tervei szerint Szent Ferenc kézjegyének emblémáját, egy Tau-keresztet formázó bazilikát épített Assisiben az Inferno-hegyen.Assisi Szent Ferenc- templom

1230. május 25-én, pünkösd napján Szent Ferenc maradványait egy kőszarkofágban elhelyezték a templom főoltárja alatt. Két éven belül megépült a kripta, amit alsó templomnak neveztek. A felső templom építését 1239-ben kezdték el és 1253-ban fejezték be. IV. Miklós pápa (Girolamo Masci) 1288-ban pápai templom rangjára emelte a helyet.

II. János Pál pápa egyik első útja 2 héttel a beiktatása után Assisibe vezetett, ahol felkereste Szent Ferenc sírját. 1986 október 27-én II. János Pál Assisibe hívta össze a kereszténység és a világ vallásainak vezetőit, hogy közösen a békéért imádkozzanak, és közelebb kerülhessenek egymáshoz. Az eseményt a pápa vezetésével 2002. január 24-én megismételték, hogy a 2001. szeptember 11-i terrortámadások által okozott békétlenséget megpróbálják enyhíteni. Az 1997-es földrengéstől napjainkig 1997. szeptember 26-án reggel két földrengés rázta meg egymás után gyorsan Assisi környékét, amelyek erőssége a Richter-skála szerint 5,7-es illetve 6,0-s volt. A pusztítás hatalmas volt, sok ősi épület megsemmisült vagy megrongálódott. Miközben egy szakértői csoport és a szerzetesek a Szent Ferenc-bazilika károsodásait vizsgálták, egy utórengés rázta meg az épületet, ami az egyik boltozat összeomlását okozta. A csoport tagjai közül két ferences szerzetes és két szakértő életét vesztette. A bazilika felső templomában található, Giotto által festett, Szent Ferenc életét ábrázoló freskók nagy része kismértékben megrongálódott, míg a beomlott boltívek alatt találhatóak szinte teljesen megsemmisültek. A boltozat beomlását a helyszínen tartózkodó csoport egyik tagjának sikerült videófelvételen megörökítenie.

A pusztítást követően azonnal megkezdték az épület statikai megerősítését. A beomlásból származó közel 300 ezer töredéket többek között a Toszkánai Egyetem hallgatói, valamint az Istituto Superiore Centrale di Restauro tanárai és hallgatói válogatták át és mentették meg: közülük 220 ezret helyeztek vissza eredeti helyére húsz restaurátor közreműködésével. A vissza nem helyezhető 80 ezer töredékdarabot is katalogizálták és gondosan megőrizték. A 2000-es jubileumi szentév egyik jelentős felvezető eseményeként 1999. november 28-án nyitották meg ismét a helyreállított felső templomot.

2011. október 27-én XVI. Benedek pápa ismét megtartotta a nemzetközi vallási világtalálkozót, hogy így emlékezzenek az eredeti esemény 25. évfordulójára, és ismét a békérő tárgyalhassanak a világ vallási vezetői.

Általános építészeti jellemzői bélyegkép|230x230px|A Felső és Alsó bazilika alaprajza|balra A templomot Jacopo Tedesco mester tervezte egy olyan különleges két szintes épületnek, amelyek mindegyike külön templomként van felszentelve. Ezek Basilica superiore (Felső bazilika) vagy Felső templom, valamint a Basilica inferiore (Alsó bazilika) avagy Alsó templom néven ismertek. Az Alsó templom szerkezetileg egy nagy kripta volt, amely a fölötte lévő nagyobbik templomrészt támasztotta alá. A 19. században a bazilika alá egy új alsó kriptát építettek. Építészetileg a bazilika külseje egységesnek tűnik a Szent Ferenc-kolostorral, mivel az utóbbi magas árkádjai támasztják és erősítik a templomot, amely látszólag bizonytalan helyzetben áll a domboldalon.

Az építészet a román és a gótikus stílusok szintézise, és megteremtette az olasz gótikus építészet számos jellegzetes vonását. Az eredeti építkezéskor mind a felső, mind az alsó templom egyszerű kereszt alaprajzú volt, négy négyzet alaprajzú boltozatokkal, folyosó nélküli hajóval, négyzet alakú kereszthajóval, mindkét oldalon fél boltívvel kiugró kereszthajóval és apszissal, amely alsó része félkör alakú, felső része pedig sokszögű volt. A templom bal oldalán egy román stílusú, önálló harangtorony áll.

Az alsó templom teljes egészében román stílusban épült, alacsony, félköríves bordás keresztboltozatokkal a hajó felett és dongaboltozatokkal a kereszthajók felett. Azonban a teret jelentősen kibővítették számos oldalsó és kereszthajós kápolnával, amelyeket 1350 és 1400 között építettek hozzá. A hajó főbejárata egy díszes gótikus portálon keresztül vezet, amelyet 1280 és 1300 között építettek, majd 1487-ben Francesco di Bartolomeo da Pietrasanta (meghalt 1494-ben) egyszerű reneszánsz stílusú előcsarnokkal vette körül. A gótikus kapu timpanonjában egy díszes rózsaablak található, amelyet „a világ legszebb temploma szemének” neveznek. bélyegkép|A Felső és Alsó bazilikák hosszanti keresztmetszete A felső templom homlokzata fehérre meszelt téglából készült, két, nagyjából azonos magasságú vízszintes zónára osztva, és az alsó zónákkal azonos magasságú egyszerű oromzattal. Egyetlen nagy, gótikus stílusú bejárati ajtó található itt, amelyet oszlop választ el, és amelynek timpanonjában két csúcsíves boltív felett rózsaablak látható. Az ajtó felett, a második zónában egy nagy, díszes rózsaablak található, amelynek díszítőelemei többségükben román stílusúak. Körülötte a négy evangélista szimbólumai vannak kifaragva, amelyek az ablakkal együtt négyzet alakú kompozíciót alkotnak. A tetőgerincen felette egy szem alakú ablak található. A homlokzat bal oldalán, az alsó és a felső templom előcsarnokából egyaránt látható a barokk stílusú Benediction Loggia, amelyet 1754-ben építettek, amikor a templom elnyerte a bazilika titulust.

Belsőleg a felső templom megőrizte Illés testvér eredeti, egyszerű, egyhajós kereszt alaprajzát. Az alsó templomhoz hasonlóan négy boltozatú főhajója van, bordás keresztboltozatokkal. Az alsó templommal ellentétben azonban csak a diagonális bordák félkör alakúak. A keresztirányú bordák gótikus stílusban hegyesek, és így a szélesebb diagonális bordák teljes magasságáig emelkednek. Minden bordacsoport egy pillérköteges oszlopcsoporthoz kapcsolódik. Külsőleg az oszlopokat és a boltozatot félkör alakú, erős támpillérek támasztják alá. Az alsó templommal ellentétben a kereszthajók is bordás boltozatúak.

Felső templom

Építészeti jellemzői bélyegkép|300x300px|Felső templom hajója bélyegkép|200x200px|A földrengés által elpusztított boltozatA világos és tágas felső templom bazilikális elrendezésű, egyetlen négyboltozatos hajóból áll, keresztboltozatos mennyezettel, valamint egy kereszthajóból és egy sokszögű apszisból. A négy boltozatot kék háttér előtt aranycsillagok és festmények díszítik, és kereszt- és levélminták szegélyezik. A második boltozatot kör alakú medallionok díszítik, amelyeken Krisztus büsztje Szent Ferenc felé, a Szűz Mária pedig Keresztelő Szent János felé néz. A bejárati boltozat a négy latin egyháztanítót ábrázolja: Szent Gergely Szent Jeromos felé fordulva, Szent Ambrus pedig Szent Ágoston felé nézve lett ábrázolva. Ezeket Isaac Mesternek tulajdonítják.

A kórusban 102 ülőhelyes faragott és intarziás fa stallum található, amelyek Domenico Indovini (1501) munkái. Középen, egy emelt emelvényen áll a pápai trón.

A kereszthajó nyugati végét és az apszist Cimabue és műhelye számos freskóval díszítette (kb. 1280-tól kezdődően). A csodálatos Krisztus keresztre feszítése, amelyen Szent Ferenc térdel a kereszt lábánál, ismét hangsúlyozza a szentnek Krisztus szenvedése iránti tiszteletét. Cimabue freskói hamarosan megrongálódtak a nedvesség és a bomlás miatt. Mivel színeiben ólom-oxidot használt, és a színeket már nem friss vakolatra vitte fel, azok megrongálódtak, és fényképes negatívokká váltak.

Előtte a kereszthajó jobb felső részén néhány díszítés volt látható, amelyeket egy (névtelen) Északi mester, valószínűleg egy angol művész (1267–1270) készített. Ő alkotta meg a két lunettát és a nyugati falon található kör alakú festményeket, amelyek az angyalt és az apostolokat ábrázolják. Egy másik (névtelen) mester, az ún. Római mester festette meg Izajást és Dávidot, valamint a keleti lunetta alatti fal többi részét.

A hajó mindkét oldalának felső része, amelyet az 1997-es földrengés súlyosan megrongált, két sorban összesen 32 jelenettel volt díszítve az Ószövetségből (a világ teremtésével kezdődően és József testvéreinek megbocsátásával végződően) és az Újszövetségből (a angyali üdvözlettől a sírnál álló asszonyokig), míg a bejárati fal felső részét két freskó, a Pünkösd és Jézus mennybemenetele borítja. Mivel a hajó egy szakaszának festése körülbelül hat hónapig tartott, különböző római és toszkán mesterek és Cimabue követői, készítették el ezt a jelenetsorozatot, mint például Giacomo Boni, Jacopo Torriti és Pietro Cavallini.