Assisi Ferenc (), egyházi nevén Assisi Szent Ferenc vagy ahogy a ferencesek nevezték: szerafikus Szent Ferenc ()Szerafikus testvérek A Pallas nagy lexikona (Assisi, 1182. július 5. – Assisi, 1226. október 3.) a Kisebb Testvérek Rendje, azaz a ferencesek rendjének alapítója és a klarisszák társalapítója. A római katolikus egyház szentként tiszteli. Az életéről és munkásságáról szóló források számát tekintve a középkor egyik legjobban dokumentált személye.
Laikusként és nem papként akarta megreformálni az egyházat és jobban összhangba hozni az egyszerű emberek szükségleteivel. Gazdag családban született, de feladta vagyonát, és az evangéliumi szegénység követője lett. Egyszerű életmódja, anyagi lemondása, jótékonysága, mély spiritualitása és személyes karizmája több ezer követőt vonzott. Úgy prédikált a természetnek, az erdő madarainak és állatainak, mintha kommunikálna velük.
Olaszország, az állatok, a kereskedők és a természet védőszentje,,Assisi Szent Ferenc napja – cultura.hu a testvériség gondolatának egyik jelentős kiterjesztője. Sokak számára ikonikus személy, akinek élete jobban tükrözi Jézus életét, mint a keresztény történelem bármely más alakja. A 2013-ban pápává választott Jorge Mario Bergoglio bíboros az ő tiszteletére vette fel a Ferenc nevet. Az egyik legnagyobb hatású középkori katolikus szent, akinek jelentős kultusza van a nyugati kultúrában.- Top ten most influental saints - reader votes catholicexchange.com Személyét számos művész megörökítette (például Liszt Ferenc, Rossellini), és a katolikus közösségek által lakott helyeken, számos templom, közterület, kisebb városrész, vagy nagyváros közvetett vagy közvetlen névadója.
Élete Ifjúkora A legenda, miszerint istállóban született, csak a 15. századból származik, és úgy tűnik, bizonyos írók azon vágyából fakadt, hogy életét Krisztuséhoz hasonlítsák.
Apja gazdag assisi ruhakereskedő volt. Anyjáról keveset tudunk, de állítólag egy provence-i (francia) nemesi családból származott. Ferenc Giovanni di Bernardone néven született, amelyet apja később Francescóra változtatott, Franciaország iránti szeretete miatt. Így általánosan Francesco (Francis) néven ismerték, aminek a jelentése olaszul: „kis francia”.
Apja gazdagsága kiváló oktatást biztosított fiának, így folyékonyan olvasott több nyelven, beleértve a latint is. De nem volt túl szorgalmas, és irodalmi műveltsége is hiányos maradt. Bár apja révén kapcsolatban állt a kereskedelemmel, nemigen kedvelte a kereskedői pályát. Ismert róla, hogy fiatalkorában ivott, és élvezte az életet és sok barátja társaságát, akik többnyire nemesi származásúak voltak.
Az egyik történet szerint Ferenc egy nap a barátaival szórakozott, amikor egy koldus jött, és alamizsnát kért tőlük. Míg barátai figyelmen kívül hagyták kérését, ő mindent odaadott a férfinak, ami a zsebében volt. Barátai kinevették, kigúnyolták az „ostobasága” miatt, majd amikor hazaért, apja dühében megszidta.
Megváltozott emberként 235px|bélyegkép|Giotto di Bondone: Ferenc szakít az apjával 1201-ben Assisi városa hadba indult az ellenséges Perugia ellen, s ő is csatlakozott a harcoló csapatokhoz. Nem sokkal később Collestradánál egy sebesülés miatt fogságba esett, majd egy év raboskodás után megváltozott emberként tért haza 1203-ban. Ezt tetézte fogságban szerzett súlyos betegsége is, amely mély lelki válságba döntötte.
A dicsőségvágytól űzve, hogy lovagi babérokat szerezzen, 1205-ben mégis elindult Apuliába, hogy beálljon Gualtiero di Brienne, szentföldi keresztes háborúba induló seregébe, de útban Spoleto felé, egy különös álom hatására visszatért szülővárosába.
Bár időnként még mindig csatlakozott egykori társai mulatozásaihoz, megváltozott viselkedése egyértelműen mutatta, hogy más ember lett. Kezdte kerülni egykori barátai ivászatait és lakomáit. Sok időt töltött magányos helyeken, és Istentől kért megvilágosítást. Az imában és magányban töltött bizonytalanság után világnézete kezdett átalakulni.
Egy nap, amikor lóháton kelt át az umbriai síkságon, Ferenc váratlanul egy szegény leprás közelébe ért. A visszataszító betegségű ember hirtelen felbukkanása először undorral töltötte el, és ösztönösen visszavonult, de kicsit később idegenkedését uralva leszállt a lóról, megölelte a szerencsétlent, és minden pénzét odaadta neki. Nagyjából ugyanebben az időben elzarándokolt Rómába.
Nem sokkal azután, hogy visszatért Assisibe, egy misztikus élményben volt része. Miközben egy ősi feszület előtt imádkozott a város alatti, elhagyatott útszéli Szent Damján-kápolnában, a Megfeszített Krisztus ikonja életre kelt, és háromszor így szólt hozzá: „Ferenc, Ferenc, menj és javítsd meg a házamat, mert látod, hogy romokba dől.” Ferenc ezt szó szerint értelmezte, hogy ez arra a rossz állapotban levő templomra vonatkozik, ahol éppen imádkozott, ezért eladta a lovát és egy rakomány ruhaneműt az apja készletéből, majd az árát a templom papjának adományozta.
Apja rendkívül felháborodott a tettein, és megpróbálta „észhez téríteni”, először fenyegetésekkel, majd testi fenyítéssel. Hogy elhárítsa apja haragját, egy teljes hónapig bujdosott egy barlangban, a Szent Damján közelében. Amikor előkerült erről a rejtekhelyről és visszatért a városba, az éhségtől lesoványodva és a szennytől bemocskolódva őrültnek csúfolták.
A végső vita után, amelyre apja kérésére a püspök jelenlétében került sor, Ferenc szakított apjával, lemondott örökségéről, és a következő néhány hónapban koldusként tengődött Assisi környékén.
Ezt követően visszatért a városba, ahol ezúttal két évet töltött, és a várost járta koldusként, majd több romos templomot rendbe hozatott, köztük a Santa Maria degli Angeli (Angyalok Szűz Máriája)-kápolnát, azaz a Porziuncolát, amely később a kedvenc lakhelyévé vált. Közben megkétszerezte buzgóságát a jótékonysági munkákban, különösen a leprások ápolásában.
Szerzetesrend alapítójaként bélyeg|Porziuncola oldalnézetből a mai Santa Maria degli Angeli-bazilikában, Assisiben A 13. századi ferences Jordanus szerint 1209 februárjában Ferenc hallott egy prédikációt Máté evangéliumáról, amely tovább formálta az életét. Ebben az evangéliumban Krisztus azt mondja követőinek, hogy menjenek el és hirdessék, hogy „a mennyek országa elközelgett”, és hogy Krisztus tanítványai ne rendelkezzenek se arannyal, se ezüsttel, se pénztárcával, se cipővel és buzdítsák megtérésre a bűnösöket, hirdessék Isten országát. Ez akkora benyomást tett Ferencre, hogy úgy döntött, teljes egészében az apostoli szegénység követésének szenteli magát.
Durva csuhát öltött, és mezítláb, az evangéliumi előírást követve, anyagi javak nélkül a bűnbánatról kezdett prédikálni. Hamarosan követte őt első tanítványa, a városból való jogász, aki minden vagyonát feláldozta a hit terjesztése érdekében. Nemsokára több társuk is akadt, és kicsiny közösségük egy éven belül elérte a tizenegy főt. bélyegkép|Benozzo Gozzoli (1420–1497): III. Ince pápa jóváhagyja a ferences rendet Ferenc nem akart szerzetesrendet alapítani, csak Jézust követni az evangéliumok és főként a hegyi beszéd szellemében.Söveges Dávid: Fejezetek a lelkiség történetéből 1. (Pannonhalma, 2007) 212–216. o. Nem is volt soha pappá szenteltelve, s a közösségben, melyet vezetett, egyenrangú testvérekként éltek együtt, „fratres minores”-nak, vagyis „kisebb testvéreknek” nevezve magukat. bélyegkép|Szt. Ferenc a madaraknak prédikál 1209-ben aztán elindult tizenegy első követőjével Rómába, ahol a pápa engedélyét kérte egy új rend megalapításához. III. Ince pápa, a hagyomány szerint rendjük szabályzatát 1209. április 16-án hagyta jóvá, s máig ezt a momentumot tekintik a ferences rend hivatalos megalapításának.
A „testvérek” egyszerű életet éltek az Assisi melletti Rivo Torto egy kunyhójában, de idejük nagy részét Umbria hegyvidéki körzeteiben bolyongva töltötték, mindig vidáman és énekelve, komoly benyomást téve hallgatóikra.
A rend tagjait frátereknek, azaz „testvéreknek” nevezték. Céljuk az apostoloknak adott útmutatás szerinti élet volt. Ennek érdekében szegénységi fogadalmat tettek, és vállalták, hogy életüket Isten szolgálatának szentelik.
1211 körül állandó központot szereztek Assisi közelében, a bencések nagylelkűsége révén, akik a Porziuncola kis kápolnáját adták nekik. Ehhez a szerény, (Ferencnek már korábban kedves hely) szentélyhez csatlakozott az első ferences kolostor, néhány kis kunyhó vagy cella felhúzásával, szalmából, sárból és más természetes anyagokból.
Porziuncola központjukból, amely a ferences rend bölcsőjévé és Ferenc életének központi helyévé vált, a „testvérek” kettesével jártak a térség lakossága közé. Mint „gondtalan” emberek, az egyik helyről a másikra vándorolva énekeltek és magukat az Úr tanítványainak nevezték.
A munkásokkal együtt dolgoztak a mezőn, és ha senki sem adott nekik munkát, akkor koldultak. Ferenc és társai rövid időn belül óriási befolyásra tettek szert, és különböző életszínvonalú, gondolkodású férfiak áramoltak a rendbe. A felvett újoncok között volt a híres három társ is, akik később megírták az életét, nevezetesen: Tancredi Angelus, egy lovag; Leó, a titkára és gyóntatója és Rufinus (Rufino), Assisi Klára unokatestvére.
Későbbi élete 1211-ben Ferenc elindult Jeruzsálembe, ahová már régóta szeretett volna eljutni, de a dalmát partok mellett hajótörést szenvedett, és így visszatért Itáliába. (Más források szerint 1212 őszén a szaracénok (arabok) megtérítése iránti égető vágya késztette arra, hogy a Közel-Keletre induljon.)
A ferencesek rendje közben gyorsan gyarapodott, egyre népszerűbb lett a nemesség körében is. 1212 nagyböjtje alatt Ferencnek a Szent György-templomban elmondott prédikációja után megkereste Klára, és könyörgött, hogy csatlakozhasson hozzá. Az akkor még csak tizennyolc éves lány a virágvasárnapot követő éjszakán titokban elhagyta apja házát, és két társnőjével Porziuncola kápolnájához ment, ahol találkozott a szerzetesekkel. Ferenc, miután levágta a haját, szegénységi és vezeklő életmódra eskette fel. Klárával megalapították a Szt. Damján Szegény Hölgyeinek,Puskely Mária: Keresztény szerzetesség I. (1995) később pedig klarisszáknak nevezett női rendet, amelynek tagjait a Szent Damján-templom melletti kolostorban szállásolta el.
A következő tavasszal Közép-Itáliában az evangelizálásnak szentelte magát. Ekkortájt (1213) egy gróftól ajándékba kapta a La Verna hegyét. Ez a hegy lett az egyik legkedveltebb imamenedékhelye. Ide vonult vissza, „a szemlélődésre különösen alkalmas” hegyre, a toszkánai Appenninek egy elszigetelt csúcsára. Ő ugyanis sohasem választotta el teljesen a szemlélődő életmódot az aktív élettől, erről tanúskodnak az emlékéhez kötődő remetelakok, és a benne élők számára írt furcsa szabályzatok.
1213-ban vagy 1214-ben ismét tengerre szállt, ezúttal Marokkó felé, hogy elérje a hitetleneket és ha kell, vérét ontsa az evangéliumért. Súlyos megbetegedése miatt azonban Spanyolországban megszakította útját, majd visszafordult Itáliába. A hiteles részletek azonban hiányoznak ezen utazásáról és spanyol tartózkodásáról. Umbriába való visszatérése után számos előkelő és tanult férfit fogadott rendjébe, köztük egyik életrajzíróját, Celanói Tamást (Tommaso da Celano). Celanói Tamást 1221-ben a németországi prédikálómisszióval bízták meg, amelynek során több kolostort alapított.D. Vorreux, "Thomas de Celano", p. 792–794, in "Dictionnaire de spiritualité ascétique et mystique", XV, Paris, Beauchesne, 1991, p. 792. bélyeg|El Greco: Ferenc és Leó testvér „Most pedig Leó testvér, halld a végső tanulságot! A Szentlélek mindazon kegyelmei és ajándékai közül, amelyekkel Isten az ő szeretteit elhalmozza, a legnagyobb adomány, ha önmagunkat le tudjuk győzni, és készek vagyunk Krisztus szeretetéért elviselni minden bántalmat és méltánytalanságot, minden igazságtalanságot és kellemetlenséget”Ferenc testvér a szív tisztaságáról… , pestiferences.ofm.hu 1215-ben ismét Rómába ment, a negyedik lateráni zsinatra. Valószínűleg ekkor találkozott Guzmán Domonkossal, aki a domonkosok rendjét alapította.