A lecsapolt Szernye-mocsár (németül Zernye-Morast ukránul Болото Сернє, Чорний Мочар ) hatalmas láp volt a mai Kárpátalján a Magyar Királyság valamikori Bereg vármegyéjében. A Szernye-mocsár – régen Nagy-tó – maradványa Munkácstól délre, Kárpátalja alföldi részének középpontjában, a Beregszász-Végardó, Nagybereg és Dercen közötti háromszög alakú területen, a Beregi-Tiszahát központi részén fekszik, amelynek a pleisztocén és holocén időszakban lezajlott tektonikus mozgások okozta peremsüllyedéke. A Kárpátalja területén élő magyarságA kárpátaljai magyarság, sulinet.hu sajátos kisebb tája a Szernye-mocsár környéke. A lecsapolás és a csatornázás után a mocsári talaj és a tőzegtelepek kiszáradtak a tőzeg gyakran kigyulladt és sokáig füstölgött. A tüzek után a kiégett területek feketévé színeződtek. Ekkor kezdték az eredeti Szernye-mocsár helyett a Fekete-mocsár elnevezést használni. Az ukrán szakirodalomban is az 1990-es évek elején tőzeges földjének színe miatt a Чорний Мочар azaz Fekete-mocsár nevet kapta.Szernye-mocsár, karpatinfo.netЧорний Мочар , ashipunov.info
Neve Nevét a vizét levezető Szernye-patakról kapta. Ez valószínűleg egy déli szláv nyelv őz jelentésű (srna) szavából származik, de neve előfordult Szörnyei-láp, Nagy-tó, Gáti-tó és Fekete-mocsár alakban is. A mocsár egyik fő táplálója a Borzsa folyó Vérke nevű ága volt, de a Borzsa, az Ilosva, a Mérce, a Latorca-patak mellékvizei, valamint a környező magaslatokról beleömlő eső- és olvadékvizek is táplálták. A Szernye-patak a Szernye-mocsárból ered Gútnál, Nagygútig Feketevíz a neve. Itt egyesül a Nagyvíz-patakkal és Szernye néven fut tovább. Dobronynál érintkezik a Kerepecpatakkal, az pedig Gát felett az erdőben beszivárog a Feketevízbe. A Szernye Tiszaásványnál fut a Latorcába.Kész Piroska: Folyószabályozás Bereg vármegyében (1846–1914) , szabarchiv.hu
Kialakulása Az oligocén időszakban az akkor itt hullámzó sekély Pannon-tenger felszíne alatt egy vulkánkitörés krátert hozott létre. Ekkor emelkedtek ki a környék alacsony (190 méter körüli magasságú) hegyei (Nagybégányi-hegy, Kaszonyi-hegy, Zápszony-hegy, a beregdédai Kis-hegy). A vulkáni kráter helyén maradt mélyedést, amit a Pannon-tenger visszahúzódása után egy több tízezer hektáros tó, majd mocsár töltötte be. Vize rendetlen medrekben a Feketeviz-patak (szláv elnevezése Csernavoda) a Vérkével egyesülve a Csaroda-patakba, onnan a Latorca-patakba szivárgott.
Története 1241-ből, a tatárjárás idejéből fennmaradt történetek arról mesélnek, hogy sok falu lakosságának zömét a települést körülvevő Szernye mocsár alapos ismerete mentette meg a tatárok pusztításától, mivel a tatár seregek nem mertek utánuk menni az ingoványos mocsárba, ahova előlük menekültek.
A mocsár a történelmi időkben mintegy 100-120 négyzetkilométert foglalt el, lecsapolása a 19. század derekán indult, és máig nem fejeződött be. bélyegkép|300px|A Szernye-mocsár és Gát, Dercen, Makarja, Beregújfalu, Nagybereg, Beregardó, Makkosjánosi, Mezőkaszony, Hetyen, Bárdháza, Kígyós, Fornos, Nagydobrony, Ignéc és Nagylucska települések környéke az 1763-as első katonai felmérés térképről A Szernye-mocsárral együtt a környék állóvizes, lápos, vízinövényekkel sűrűn benőtt területe a 19. század közepén több, mint 150 000 katasztrális holdat foglalt el Gát, Dercen, Makarja, Beregújfalu, Nagybereg, Beregardó, Makkosjánosi, Mezőkaszony, Hetyen, Bárdháza, Kígyós, Fornos, Nagydobrony, Ignéc és Nagylucska települések határában. Az ingoványos vidék központi része a Nagy-tó, vagy Gáti-tó volt, amelynek északnyugati részén fekszik Gát falu. Ezen a környéken, a kokojszános (áfonyás) lápon évszázadokon át csak pallókból, vesszőkből készített átjárók – bürük – százain keresztül lehetett csak közlekedni. 1771-ben tervet dolgoztak ki a mocsarat tápláló Vérke-patak visszafordítására és a vízmennyiségének a Borzsán át a Tiszába való vezetésére. 1795-ben a Vérke torkolatánál kőgát építésébe fogtak, de ezt egy 1798-as árvíz elsodorta, A terület 1854-ig folyamatosan víz alatt állt, de csak 1869-ben vált újra aktuálissá a lecsapolás terve.
Herman Ottó A magyar halászat könyve VI. fejezetében az Ecsedi-lápon való csíkászat leírásakor említést tett a szernye mocsárról és az itteni csíkászatról is:
Jegyzetek
Források Herman Ottó: A magyar halászat könyve, mek.oszk.hu Botlik József: Volt egyszer egy Szernye-mocsár, Honismeret 29., 2001. Falu a lápon, sulinet.hu Bimba Brigitta: Fodor István, kárpátaljai botanikus, ökológus életútja és tevékenysége vidékünkön, mfhnalap.or Don Qujiote a Poloninákon Bereghy Endre: Don Qujiote a Poloninákon, napkut.hu
További információk Természeti értékek, csaroda.hu Szürkemarhák a Szernye-mocsárban – Kárpátalja, patriotaeuropa.hu Kárpátaljai történeti és helyi mondák – A Szernye tó keletkezése, mek.oszk.hu Radvánszky Bertalan: Az Ős-Tisza hordalékkúpja a Huszti-kapu előterében, karpatszemle.uz.ua Fodor István: A Fekete- vagy Szernye-mocsár, napkut.hu Ifj. Fodor István: Kárpátok bűvöletében élt. Fodor István botanikus Centenáriumi emlékkönyve, Ungvár-Budapest, Intermix Kiadó, 2007
Kategória:Kárpátalja vízrajza Kategória:Európa mocsarai