A Videoton FC Fehérvár Székesfehérvár első számú labdarúgóklubja, amely az NB II-ben szerepel. 1941-ben Székesfehérvári Vadásztölténygyár SK néven alapították, de országszerte ismertté Videoton néven vált. A csapat színei Székesfehérvár színei, vagyis a piros és a sötétkék. Hazai mérkőzéseit a Sóstói Stadionban játssza.
Háromszoros magyar bajnok, kétszeres kupa- és kétszeres szuperkupa-győztes. Az UEFA-kupa 1984–1985-ös kiírásának ezüstérmese, ahol a spanyol Real Madrid ellen játszott döntőt. Hazai pályán 3–0-ra vesztett, a visszavágón pedig 1–0-ra nyert Madridban.
Története Kezdetek, majd első osztály A klub 1941-ben alakult, Székesfehérvári Vadásztölténygyár SK néven. 1950. március 10-én újjáalapították a klubot, Vadásztölténygyári Vasas néven. Az 1957/58-as szezonban szerepelt a csapat először az NB II-ben. Az első mérkőzést a Veszprém ellen játszotta a klub, és 2–1 arányban nyert is. Végül az előkelő, hatodik helyezést érték el. Az 1961–62-es szezonban, története addigi legjobb eredményét produkálva, harmadik lett az NB II-ben a csapat. A bajnokság végén nevet is változtatott a klub: VT Vasas lett. 1967. szeptember 20-án, a VT Vasas–Rot-Weiss Erfurt mérkőzésen avatták fel az új székesfehérvári stadiont, a Sóstói Stadiont. Az év vége óriási sikert hozott: az NB I/B második helyezettjeként feljutott a Vidi az NB I-be. Összesen tizenegy szezont töltöttek el a második vonalban, mire sikerült a feljutás, a legjobbak közé. A csapat ezt Székesfehérvári VT Vasas néven érte el, de az első osztályban már, Videoton SC-ként szerepelt, egészen 1990-ig.
A Videoton első magyar NB I-es mérkőzését elveszítette a Bp. Vasas ellen, 6–1 arányban. A csapat egyetlen gólját, Csukovics László szerezte. Az első élvonalbeli szezon nem sikerült jól, kiestek, de egy idény után azonnal visszajutottak, és stabil élvonalbeli csapattá váltak, Kovács Ferenc edzősködése idején öt év alatt, hetediknél nem lett rosszabb a klub, s az 1975/76-os idényben a második helyen végzett. A sikeredző távoztával a csapat rendre lemaradt a dobogóról, s az 1982/83-as szezonban majdnem kiesett, hiszen tizenharmadikként végeztek csak. A korábbi edző, Kovács Ferenc visszatért, és a csapat elérte fénykorát. Az 1983/84-es szezonban harmadik helyen végzett, míg Szabó József gólkirály lett. A csapat így jogot nyert az UEFA-kupa indulásra.
A Videoton menetelése az UEFA-kupában Az 1984–1985-ös UEFA-kupa kiírásban a csapat az első fordulóban, a csehszlovák Dukla Prahával találkozott. A hazai pályán elért 1–0, elég volt a Videoton számára a továbbjutáshoz, hiszen több gól már nem született a párharc során, így a csapat továbbjutott a második fordulóba. A győztes gólt, Szabó József, korábbi gólkirály szerezte. A következő körben, a francia Paris Saint-Germain csapatán kellett volna túljutni. A Videoton idegenben kezdett, és 4–2-es győzelmet aratott, és ezzel nagyon közel került a továbbjutáshoz. Hazai pályán a félidőben már 2–0 volt az állás a hazai csapat javára, azonban a német játékvezető, a 67. percben köd miatt félbeszakította a mérkőzést, így azt másnap kellett újrajátszani. Az újrázás nem rettentette meg a fehérváriakat, s Májer Lajos góljával végül kettős győzelemmel léptek tovább. A következő fordulóban, a jugoszláv Partizan volt az ellenfél. A Sóstói Stadionban, 5–0-ra nyert a Videoton, ezzel szinte már a következő körben érezhette magát. Szabó József négy, míg Májer Lajos egy gólt szerzett. A visszavágón 2–0-ra nyert a Partizan, de ez is elég volt a magyar csapatnak a továbbjutáshoz. A negyeddöntőben, a Manchester United következett. Az Old Traffordon rendezett mérkőzést meg is nyerte az angol csapat. A visszavágón szintén 1–0-s eredmény született, de a fehérváriak javára, így következhetett a hosszabbítás, majd a tizenegyespárbaj. Itt a Videoton volt higgadtabb (5–4), ezzel bejutott az elődöntőbe. A csapat útjába, egy újabb jugoszláv csapatot sodort a sors. A Željezničar Sarajevót. A Vidi a magyarországi mérkőzésen, 3–1-s arányban diadalmaskodott, míg idegenben 2–1-re kaptak ki. Ez azt jelentette, hogy összesítésben 4–3-mal a Videoton ment tovább, az utolsó körbe, azaz ők játszhatták a döntőt.
A döntő első felvonását sérülések és eltiltások miatt nehéz helyzetben várta a csapat. A mérkőzésre Székesfehérváron került sor, ahol 40 000 néző előtt 3–0-ra kikaptak a spanyol Real Madridtól. Bár a visszavágón bravúrt végrehajtva 1–0-ra legyőzték jóval nevesebb riválisukat, 3–1-es összesítéssel ezüstérmesek lettek. Ezidáig ez a magyar labdarúgás utolsó európai kupadöntője. .
1985-től a 2000-es évekig A fantasztikus UEFA-kupa menetelés mellett, a csapat újra a harmadik pozícióban fejezte be az 1984/85-ös idényt. Ez a bronzérmes helyezés is elég volt ahhoz, hogy a csapat újra indulhasson az UEFA-kupában. Az első fordulóban, a svéd Malmővel került össze a Vidi. Hazai pályán 1–0-ra nyertek a fehérváriak, Végh Tibor góljának köszönhetően. Idegenben egy 3–2-es vereségre futotta a Viditől, de így is több idegenben szerzett góllal, továbbjutottak a második fordulóba. Itt a lengyel Legia Warszawa volt az ellenfél. A magyar csapat megint otthon kezdte a párharcot, ám ezúttal 1–0-s vereséget szenvedtek. Idegenben hiába játszott 1–1-s döntetlent a csapat, a lengyelek jutottak tovább. A bajnokságot utána, csak a hatodik helyen tudták befejezni.
A következő két szezonban jelentős visszaesés következett. Az 1986/87-es bajnokságot tizennegyedikként, az 1987/88-ast tizenegyedikként zárták. 1988-ban új edző, Kaszás Gábor került a csapat élére. A Vidi végül negyedik lett, köszönhetően rossz büntetőrúgásainak, ugyanis abban a kiírásban el kellett dönteni a mérkőzéseket. A bajnokság gólkirálya a fehérvári gárdából került ki, Petres Tamás személyében. A következő szezonban kilencedik lett a gárda.
1991-ben új neve lett a klubnak: Videoton Waltham. A következő években, jó középcsapatnak számított az akkor még Vidi, ugyanis 1993-ban elhagyta ezt a nevet, s felvette a Parmalat FC-t. A klub parmalatos érájában nagy sikert nem ért el, s 1995 telén ismét új névvel barátkozhattak a fehérvári drukkerek, Fehérvár 96 PFC lett a hivatalos név. A névkeringő folytatódott 1997-ben visszakapta a Videoton nevet, Videoton FCF néven szerepelt a továbbiakban.
Az 1996/97-es idényben Disztl László irányításával nyolcadik lett a gárda, a következő évben megütötte a kiesés szele a Videotont, a szezon közben már harmadik edzőként kinevezett Csongrádi Ferenc vezetésével végül az osztályozón bent maradtak. Az 1998/99-es szezon is a szélmalomharcról szólt, az időközben odavitt Verebes József sem tudott varázsolni, a Siófokénál mindössze eggyel rosszabb gólkülönbséggel ugyan, de kiesett a gárda. Az 1970-es feljutás óta ekkor esett ki először a Videoton az első osztályból. bélyegkép|100px|jobbra|Csank János
Kritikus évek, apró sikerekkel A mágusnak becézett mestert szinte szó szerint elkergették Székesfehérvárról, s jött Csank János. Az ózdi mesterrel simán jutott vissza a gárda. A következő szezonra a csapatot ismét Csongrádi irányította, de nem ment jól a gárdának, így jött Várhidi Péter. A korábban Újpesten bajnokcsapatot csináló szakemberrel, előbb bennmaradtak, majd hosszú idő után újra előkelő helyen végzett a gárda, ötödik lett a 2001/02-es szezonban.
Az elkövetkező években évente cserélődtek az edzők. Sorrendben Bicskei Bertalan, Csank János, majd Csertői Aurél volt a csapat vezetőedzője. Kiemelkedő eredményt egyikkel sem sikerült elérnie a gárdának, hiszen a 2002/03-as, és a 2003/04-es bajnokságot is a nyolcadik helyen fejezték be. Ráadásul 2005 tavaszára kiderült, óriási adósságot halmozott fel a gárda, és kiszállt a Videoton. A klubvezetés ugyan szerette volna, ha megtarthatták volna a nevet, ám azt a vállalat nem volt hajlandó megengedni. Így a névből maradt az FCF, azaz FC Fehérvárrá keresztelődött (az akkori klubcímerbe azonban bekerült a latin veni, VIDI, vici mondás, a második szót szándékosan kiemelve). Bár több meghatározó játékos távozott, az idényt fiatalokkal teletűzdelve végig játszotta a csapat pénz nélkül, s végül meglepetésre a 8. lett a gárda (2004/05), úgy, hogy többek között győzött az Üllői úton is.
2005-től, napjainkig
A 2005/06-os idényben újra szilárd anyagi lábakon állt a klub, s története első kupagyőzelmét szerezte meg, a Vasas legyőzésével, amelyhez Sebők Zsolt bravúros védései nagyban hozzájárultak. Így ismét nemzetközi porondra lépett a csapat, de megközelíteni sem tudta a korábbi menetelést. A nyáron már érződött, hogy nincs minden rendben, ugyanis a klub nem erősített, ráadásul eladták legjobbjukat, a román Daniel Tudort. A csapat az első kört még túl élte egyetlen magyar klubként, a kazah Kajrat Almatit kiverve. A következő fordulóban a svájci Grashopper ellen, 8 000 néző előtt, egy reménykeltő hazai 1–1 után sokan bíztak benne, hogy tovább juthat a gárda. Svájcba mintegy 120 fehérvári szurkoló kísérte el a csapatot, azonban kétgólos vereséget szenvedve véget ért a kupakaland. A bajnokságban is döcögött a gárda, a sikeredző Csertői Aurélt kirúgták. A Fehérvár a 6. helyen zárt.
2007/08-as szezon
bélyegkép|100px|jobbra|Polonkai Attila bélyegkép|100px|jobbra|Mario Božić Úgy tűnt az anyagi helyzet rendeződik, egy tehetős fehérvári üzletember Szauerwein Tivadar vette meg a klubot. A kisebbségi tulajdonosok azonban keresztbe tettek neki, többször megtámadták üzletrészének megszerzését. A 2007/08-as bajnokság elején a klub akadozott, de a negyedik fordulóval megkezdték a jó szereplést, a kilencedik fordulóra a csapat már a második helyen áll. A jó szereplés után jöttek a komoly pénzügyi gondok, a csapat egymás után öt vereséget szenvedett. A Ligakupa negyeddöntőjében Győrben 2–2-es döntetlent játszott a csapat, így idegenben lőtt góllal bejutott az elődöntőbe, ahol a Zalaegerszegi TE csapatával küzdött meg a döntőbe kerülésért. A csapat Zalaegerszegen 2–1-es vereséget szenvedett, Székesfehérváron 3–1-es arányban nyert az FC Fehérvár csapata, így a csapat bejutott a Ligakupa döntőjébe, ahol a Diósgyőr csapatával mérkőzhetett meg a serlegért. Hazai pályán a fehérváriak 3–0-ra győztek, s bár a visszavágón kikaptak 2–1-re, elnyerték a magyar labdarúgás történetének első magyar ligakupájának őszi idényét. Azonban az őszi szezon végén a csapatot első fokon kizárták az NB I-ből.
Ezek után megvált Szauerwein a csapattól, s Garancsi István nagyvállalkozó vásárolta meg a csapatot. Az új tulajdonos a közel egy milliárdos tartozásból azonnal rendezett közel 180 millió forintot, s megkezdte az élvonalbeli tagság visszaszerzésének folyamatát. Garancsi úr intézkedéseinek köszönhetően, az FC Fehérvár visszakapta a licencét. Mindeközben a csapat tagjaival is leültek beszélni, főként a kulcsjátékosokkal. Valamennyi játékossal megegyeztek, de Mario Božić és Jusuf Dajić nem volt hajlandó elfogadni a feltételeket. Később Dajić is igent mondott a vezetőségnek.
A licenc gondok megoldódásával az átigazolási piacon is elkezdődött a mozgolódás a Vidi részéről is. A megszűnés közelében lévő FC Sopron csapatától elhozták Sifter Tamást, illetve a REAC csapatától Polonkai Attilát. Az erősítéssel a csapat célja az volt, hogy valamelyik nemzetközi kupában részt vehessen a következő idényben. Időközben még két játékost szerződtetett a klub, igaz kisebb neveket, mint az eddigi igazolások. A vezetőség megegyezett Lázár Pállal, illetve a Tatabányától elküldött Sándor Istvánnal. Božić és a vezetőség továbbra sem jutott kompromisszumra, így ő az Újpestnél folytatta pályafutását. Tavasszal elért eredmények alapján, a Vidi második helyen végzett a tavaszi tabellán, sikerült elérni a kitűzött ötödik helyezést. A Ligakupa nagy döntőjében a gárda legyőzte a Debrecen csapatát, így megérdemelten hódította el, az első ízben kiírt sorozatot.
2009/10-es szezon, 34 év után újra ezüstérem bélyegkép|120px|jobbra|André Alves