Daorszón vagy latinosan Daorsum az század között fennállt illír település, az század fordulójától bizonyítottan a daorszok székhelye volt a mai Bosznia-Hercegovina déli részén, a Neretva völgyétől délkeletre. A település korabeli neve nem maradt fenn, és a szakirodalomban gyakori a régészeti helyszín Ošanjići vagy ošanjići erőd néven való említése. A Daorszón elnevezés a 20. században jelent meg, amelyet az században itt veretett pénzérme ΔΑΟΡΣΩΝ (’a daorszoké’) feliratának kiterjesztésével kezdett el használni néhány 20. századi kutató. Az században erődített település az századra a daorszok koinonjának székhelye lett saját pénzverő műhellyel. Az században a várost lerombolták, és végleg elnéptelenedett.

Fekvése A romváros Bosznia-Hercegovina déli részén, Stolac közelében fekszik, a Bregeva-patak völgyét szegélyező Ošanjići-hegyen. Stolactól északnyugati irányban, légvonalban 3 kilométerre található, autóval csak nehézségek árán közelíthető meg.

Története A település erődítésének legkorábbi szakaszát az században építették, majd az század során a városfalat megerősítették, és ekkor épültek a tornyok, a városkapu és a keleti külső védmű is. A település században meginduló városiasodásának további tanúi az itt folyó ásatások korabeli rétegeiből nagy számban előkerült importált agyagedények. Daorszón lakói, a daorszok csak az század fordulóján bukkannak fel a forrásokban mint III. Pleuratosz Illír Királyságának legészakibb népe. A település az században megszerveződött daorsz koinon központi települése lett, ahol királyi jóváhagyással saját pénzt is vertek. Az évi harmadik római–illír háborút követően a város a római protektorátus alá került illíriai területek része lett, de lakóinak pénzverési tevékenysége nem szűnt meg. Az után vert érméik előlapjára Redon illír tengeristen portréját, hátlapjára egy lembosz ábrázolását nyomták, emellett – ahogy korábban – ΔΑΟΡΣ (DAORSZ) vagy ΔΑΟΡΣΩΝ (DAORSZÓN, ’a daorszoké’) alakban feltüntették rajtuk ethnoszukat is.

Daorszón korabeli életmódjáról vall az a leletegyüttes, amelyet 1977-ben teljesen véletlenül fedeztek fel egy közeli sziklahasadékban, ahova vélhetően valamely a települést fenyegető veszély elől menekíthették el tárgyaikat a város lakói. A 345 kilogrammot nyomó, 245 bronz- és vastárgyat felsorakoztató, nagyrészt az századra datált, de néhány századi eszközt is magában foglaló lelet elsősorban a helyi kézművesek korabeli tevékenységéről vall. Ezek alapján számottevő volt a város fémművessége, amit a dísztárgyak és ékszerek előállítására, domborműves bronzüstök és -tálak készítésére alkalmas öntőformák, valamint az egyéb munkaeszközök – üllő, ütő-, lyukasztó és vágószerszámok, szorítókapcsok és drótöntő formák stb. – változatossága tanúsít. A szerszámok kisebbik része ugyancsak fejlett ácsmesterségről vall (vésők, kések, körzők). Az itt megtalált ezüstszálas brossok az század második feléből származó gostilji harcostemető sírmellékleteivel rokoníthatóak.

A régészeti adatok alapján a települést az században lerombolták, és végleg elnéptelenedett.

Régészeti leírása A romváros régészeti feltárása az 1960-as években indult meg, és elsősorban Zdravko Marić nevéhez fűződik, aki az 1970-es évektől publikációiban gyakran hivatkozott Stadt Daors. néven a településre.

A feltárások során a romváros középső részén felhalmozott kövek között századi támfal-építőelemekre bukkantak, és ugyancsak 5. századi a város legkorábbi védműve, amely a dombtető leginkább megközelíthető oldalán épült. A 60 méter hosszú, egyenes vonalú rusztikafalazatot nagy, 2×1 méteres építőkövekből rótták fel. Az századok során ezt némileg átépítették, kialakították a 4,5 méter széles, fedett városkaput, amelyet apollóniai mintára két robusztus, 10 méteres oldalhosszúságú, négyszög alaprajzú toronnyal tettek védetté. Ugyanebben az időszakban építették fel a keleti, szabálytalanul futó, helyenként fűrészfogszerű vonalvezetésű külső védművet. Ez utóbbi városfallal Daorszón volt a legészakibb illír település, amelynek erődítését az századtól népszerű, epiruszi eredetű moenia aeacia technikával építették.

Noha a daorszok koinonba szerveződése és pénzkibocsátása bizonyos fokú hellenizálódásra utal, Daorszón kapcsán a régészeti ásatások nem igazolták vissza, hogy egy városépítészeti szempontból is hellenisztikus településről volna szó. Középületeket nem tártak fel, és a város területének legnagyobb építménye egy 11×7 méteres alaprajzú, 2,7 méter mélyen a kőzetbe vágott ciszterna. A dombtető déli oldalán futott az akropoliszba vezető út, amelyen helyenként teraszokat és lépcsőket vágtak a sziklába.

Jegyzetek

Források

Kategória:Ókori illír települések Kategória:Bosznia-Hercegovina történelme