Ólafur Elíasson (Koppenhága, Dánia, 1967. február 5. –) izlandi származású dán képzőművész, aki nagyméretű szobrairól és különböző természeti elemeket (fény, víz, hőmérséklet) alkalmazó installációiról híres. 1995-ben Berlinben megalapította a Studio Olafur Eliasson-t, amely egy térkutató képzőművészeti laboratórium. Ólafur képviselte Dániát 2003-ban az 50. Velencei Biennálén, majd egy évvel később a londoni Tate Modern Turbine Hall-jéban megvalósította a The Weather Project-et.
Ólafur több köztéri projektet is létrehozott, így a Green river nevű performansza alkalmával, 1998 és 2001 között különböző városok folyóit változtatta zöld színűvé. 2007-ben a londoni Serpentine Gallerynak Kjetil Thorsen norvég építésszel egy ideiglenes pavilont, 2008-ban a New York-i Public Art Fundnak pedig egy mesterséges vízesést készített. 2009 és 2014 között a Berlini Művészeti Egyetem professzora volt, 2014-től pedig az Addisz-Abeba-i Alle School of Fine Arts and Design adjunktusa.
Élete és pályafutása bélyegkép|Ólafur Elíasson a The New York City Waterfalls projektről beszél. Ólafur Elíasson 1967-ben született Koppenhágában Elías Hjörleifsson és Ingibjörg Olafsdottir gyermekeként. Szülei 1966-ban telepedtek át Izlandról a dán fővárosba, ahol apja szakácsként, anyja pedig varrónőként dolgozott. Nyolc éves korában szülei különváltak, Ólafur pedig anyjával és tőzsdeügynök mostohaapjával élt. Képzőművészként is tevékenykedő apja visszaköltözött Izlandra, ahol a család szabadságát és az ünnepeket töltötte. 15 éves korában Ólafur megrendezhette első önálló kiállítását, amelyen ceruzával rajzolt és vízfestékkel festett tájképeket állított ki egy kis dániai galériában. AZ 1980-as évek közepén azonban a breaktáncot tartotta művészi alkotásának. Két barátjával megalapították a Harlem Gun Crew nevű csapatot, és több fellépésük is volt, illetve megnyerték a skandináv break tánc-bajnokságot is.
1989 és 1995 között a Dán Királyi Szépművészeti Akadémia hallgatója volt, majd 1990-ben a Dán Királyi Akadémia ösztöndíjasaként New Yorkba utazott, ahol Christian Eckhart képzőművész stúdióasszisztense lett. Mindeközben fenomenológiai és gestaltpszichológiai szövegek tanulmányozásával foglalkozott.Christopher Bagley (July 2007), From the Archives: Olafur Twist W.
Művészi pályafutása Ólafur 1993-ban Kölnbe, majd 1994-ben Berlinbe költözött, közben pedig 1995-ben akadémiai oklevelet kapott. Berlinben egy saját stúdiót nyitott, amely kezdetben az egykori Hamburgi pályaudvar vonatdepójában működött. Onnan 2008-ban a Prenzlauer Berg kerületbe, egy egykori sörfőzdébe költözött
1996-ban kapcsolatba került Einar Thorsteinn építésszel és geometriaszakértővel, aki korábban Buckminster Fullerel is dolgozott együtt. Első közös alkotásukat, egy rozsdamentes acélból készült 9,1 méter átmérőjű és 2,1 méter magas kupolát 8900054-nek nevezték el. Az alkotás olyan hatást kelt, mintha a földből készülne kiemelkedni, illetve egy hatalmas gömböt sejtet a felszín alatt. Thorsteinn geometriai és térismereti tudását ötvözték Ólafur művészi megvalósításával, és ennek a munkának hatása gyakran észrevehető a művész további műveiben is.
Több projektjén is különböző területek szaktekintélyeivel dolgozott együtt, így Thorsteinn mellett Sebastian Behmann építésszel, Svend Åge Madsen íróval (The Blind Pavilion), Gunther Vogt tájépítésszel (The Mediated Motion), Cedric Price építészetteoretikussal (Chaque matin je me sens différent, chaque soir je me sens le même) és Kjetil Thorsen építésszel (Serpentine Gallery Pavilion, 2007) is voltak közös munkái. A térkutatás laboratóriumként alapított Studio Olafur Eliasson egy mintegy 30 fős, építészekből, mérnökökből, kézművesekből és segítőkből álló csapatot foglalkoztat, akik nagyméretű installációkon, képzőművészeti alkotásokon, szobrokon dolgoznak együtt.
A Berlini Művészeti Egyetem professzoraként megalapította a Térkutatási Intézetet (Institut für Raumexperimente, IfREX), amelyet 2009-ben nyitott meg stúdióépületében.
Fontosabb munkái és projektjei Ventilator Ólafur régebbi alkotásai közé tartozik a Ventilator nevű 1997-es projekt is, amely egy, a mennyezetről lógó és ingaszerűen kilengő ventilátor. A Quadrible light ventilator mobile (2002–2007) egy négy lógó ventilátorból és egy reflektorból álló, elektronikusan működtetett kompozíció.
The weather project bélyegkép|The weather project a Tate Modern-ben
The weather project (Az időjárás projekt) a londoni Tate Modern-ben került kiállításra 2003-ban. A múzeum népszerű Turbine Hall-jában Ólafur nedvesítőberendezéseket használt, hogy egy cukrot és vizet tartalmazó ködfátyollal lepje el a kiállítóteret. Emellett egy korongot monokromatikus lámpák százaival látott el, amelyek sárga fényt sugároztak. A mennyezeten egy hatalmas tükör borította, amelyen a látogatók önmagukat apró árnyékként láthatták viszont a Napot szimbolizáló narancssárga fényben. A látvány láttán a kiállítás több látogatója is lefeküdt a padlóra, kezeikkel és lábaikkal pedig integetni kezdtek. Ezt Brian O'Doherty művészetkritikus úgy értékelte, hogy a nézők „megmámorosodtak önmaguk narcizmusától, amíg égbe emelkedésükön merengtek”. A hat hónapig nyitva tartó kiállítás kétmillió látogatót vonzott. O'Doherty pozitívan értékelte a kiállítást egy, a Frieze magazinnak adott 2003-as interjúban, mondván: „ez volt az első alkalom, amikor egy borzasztóan komor – egy óriás koporsójához hasonlító – teret hatásosan használtak ki.”
Fényinstallációk Különböző kísérleteket végzett az atmoszferikus sűrűséggel a kiállítóterekben. A Room For One Colour (Szoba egyetlen színnek, 1998) című projektben a látogatók egy sárga monofrekvenciás csövekkel megvilágított folyosóban találják magukat, ahol a teret egy olyan fény tölti ki, amely a többi szín érzékelésére is hatással van. A 360 degrees Room For All Colours (360 fokos szoba minden színnek, 2002) című alkotás egy kerek fényszobor, amelytől a nézők elveszítik a tér- és perspektívaérzékelésüket, és egy erős fény veszi körül őket. A művész későbbi installációja, a Din blinde passager (Your blind passenger) (A te vak utasod, 2010) a Arken Museum of Modern Art megrendelésére készült. A 90 méter hosszú alagútban a látogatót sűrű köd veszi körül, és a látási távolság 1,5 méter, így az emberek a látásuk helyett más érzékszerveiket kell használják a tájékozódáshoz. A Feelings are facts (Az érzelmek tények) című kiállításon először dolgozott Ma Yansong kínai építésszel, és először került kiállításra alkotása Kínában. Ebben a pekingi Ullens Center for Contemporary Art-ban működdel alakított át tereket, melyeket fluoreszkáló fényekkel világított meg.
Green River 1998-ban Ólafur felfedezte, hogy a csőrendszerek szivárgásának vizsgálatánál használt, nem mérgező por, a uranin fluoreszkáló zölddé változtat egész folyóvizeket. A Berlini Biennálé alatt a Múzeum-szigethez közeli hídról a Spree folyóba szórt egy maréknyi port, zöldre színezve a vizet. A környezetre nem káros performanszot – előzetes figyelmeztetések nélkül – Mossban (1998), Brémában (1998), Los Angelesben (1999), Stockholm ban (2000) és Tokióban (2001) is bemutatta.Dorothy Spears (September 2, 2007), Thinking Glacially, Acting Artfully The New York Times.
Izlandi fényképek Ólafur rendszeresen bemutat Izlandon készült színes fényképsorozatokat. Mindegyik csoport egy adott témára összpontosít: vulkánok, meleg vizű források, magányos házak a vadonban. A legelső sorozatban megpróbálta Izland összes hídját lencsevégre kapni. Egy 1996-os sorozatban a Vatnajökull alól előtörő tűzhányó utáni hatásokat fotózta le. Ezek a fényképek gyakran a levegőből, egy kicsi, hagyományosan a térképészek által is használt bérelt repülőgépről készültek. A rácsszerűen elrendezett képek Bernd és Hilla Becher német fényképészek ismétlődő fényképeit juttatják a néző eszébe.
Your black horizon A te fekete horizontod című projektet a Thyssen-Bornemisza Art Contemporary rendelte meg a Velencei biennáléra. A David Adjaye brit építésszel közös projekt 2005 augusztusától októberéig volt látható a Velence közelében levő lagúna egyik szigetén, San Lazzaro degli Armeni-ben. Az ideiglenesen felállított pavilont egy kolostor alapjaira építették, a feketére festett belső falakra csak egy nagyon kicsi, szemmagasságon levő résen szűrődött be fény. 2007 júniusától 2008 októberéig a pavilont a horvátországi Lopud szigetén, Dubrovnik közelében állították ki.
Your mobile expectations: BMW H2R project 2007-ben a BMW felkérte a képzőművészt, hogy a BMW Art Car Project 16. autójának ő tervezze meg a burkolatát. Ólafur és csapata eltávolították a BMW H2R hidrogénhajtású sportkocsi karosszériáját, és egy fémcsövekből és hálókból álló vázzal borították be. A szerkezetre néhány napon át 530 gallon vizet permeteztek, amely megfagyva belülről ragyogott a kiállításkor. A Your mobile expectations: BMW H2R project egy erre a célra kialakított speciális teremben volt kiállítva 2007 és 2008 között a San Francisco Museum of Modern Art-ban. és 2008-ban a müncheni Pinakothek der Moderne-ben.
The New York City Waterfalls bélyegkép|Vízesés a Brooklyn Bridge-nél (Háttérben a Manhattan Bridge.) A Public Art Fund felkérésére Ólafur Elíasson egy mesterséges vízesést készített, amely a New York-i kikötőben állt. Az alkotás 2008 nyarán volt látható, és 15,5 millió dolláros költségével a legdrágább köztéri alkotás volt Christo és Jeanne-Claude kapui óta, amelyeket a Central Parkban állítottak ki.
The Parliament of Reality Az Annandale-on-Hudson-i Bard College területén álló, A Valóság Parlamentje című alkotását 2009. május 15-én avatták fel. Az alkotás mintájául az izlandi Alþingi, a világ első demokratikus parlamentje szolgált. Az alkotó elképzelése szerint az alkotás az egyetemi hallgatók és látogatók találkozási pontja, az eszmecserék, viták és pihenés helye. A valóság parlamentje kihangsúlyozza, hogy a tárgyalás az oktatási rendszer alapja kell legyen.
A mesterséges szigetet egy tó, 24 fa és más növények veszik körül. A 30 méter átmérőjű sziget kőpadlóján iránytűmintázat látható, és 30 folyami szikladarab szolgál ülőhelyül a látogatóknak. A szigetet egy rozsdamentes acélból készült lugasszerű hídon lehet megközelíteni.
Colour experiment paintings A 2009-ben kezdődő Colour experiment paintings projekt keretében a képzőművész a pigmentekre, a festékkészítésre és színalkalmazásra fordította figyelmét, hogy a látható színskála minden nanométeréhez kapcsolódóan állíthasson elő színeket. 2014-ben William Turner hét festményét elemezte, hogy megalkothassa a Turner colour experiments-et, amely a Turner alkalmazta fényt és színeket különítette el és rögzítette.
Harpa Ólafur tervezte a 2011. május 13-án átadott reykjavíki Harpa koncert- és konferenciaterem homlokzatát. Az épület a Henning Larsen Architects építésziroda és Ólafur stúdiójának szoros együttműködése eredménye: a homlokzat téglaformájú, üvegből és acélból készült tizenkét lapból álló geometriai alakzatokból áll. A Nap állásának és az időjárási viszonyok függvényében a beszűrődő fény különböző hatást nyújt a belső térben. Este a téglákat különböző színű LED-lámpákkal világítják meg.
Your rainbow panorama bélyegkép|A Your rainbow panorama Aarhusban A Your rainbow panorama (A te szivárvány panorámád) című, 150 méter hosszú és 3 méter széles kör alakú üvegfolyosó, amely a színspektrum összes színét magába foglalja. Az 52 méter átmérőjű alkotást az aarhusi ARoS Aarhus Kunstmuseum tetején, 3,5 méteres oszlopokon helyezték el. A 2011 májusában átadott műalkotáson áthaladva a látogatók ráláthatnak a városra. A mű megépítése 60 millió koronába került, és a Realdania alapítvány támogatásával jött létre.
Moon