Chaka Khan, születési nevén Yvette Marie Stevens (Chicago, 1953. március 23. –) többszörös Grammy-díjas amerikai énekes, dalszerző, a rythm and blues, funk- és dzsesszzene kiemelkedő alakja.
Karrierje 1973-ban lendült fel a Rufus funkegyüttes vezető énekeseként. Pályája során tíz Grammy-díjat nyert, és becslések szerint világszerte több mint 70 millió lemezt adott el. A Rufusszal elért sikereit négy arany- és két platinaalbum jelzi, szólóénekesként három arany kislemezzel, három aranyalbummal és – az I Feel for You című lemeznek köszönhetően – egy platinaalbummal büszkélkedhet. Több előadóval együttműködött, többet között Ry Cooder, Robert Palmer, Ray Charles, Quincy Jones, Guru, Chicago, De La Soul és Mary J. Blige zenésztársa volt. 2016-ban a Billboard magazin minden idők 65. legsikeresebb előadóművészének rangsorolta Khant. A VH1 a Greatest Women of Rock & Roll kategóriában a 17. helyre sorolta őt. Két alkalommal nevezték a Rock and Roll hírességek csarnokába. Karen Juanita Carillo művelődéstörténész „a funk királynőjének” nevezte, valamint ő volt az első rythm and blues művész, aki együtt dolgozott egy rapperrel az 1984-ben megjelent I Feel for You című dalban.
Gyermekkora (1953–1969)
Chaka Khan Yvette Marie Stevens néven látta meg a napvilágot 1953. március 23-án Chicagóban, Illinoisban egy művészhátterű családban. Charles Stevens és Sandra Coleman öt gyermeke közül ő volt a legidősebb. A család Chicago South Side kerületében élt egy bérlakásban, közel a Hyde Parkhoz. Húga, Yvonne később sikeres zenész lett Taka Boom néven. Egyetlen fiútestvére, Mark az Aurra nevű funkegyüttes alapítótagjaként szintén sikeres zenész lett. Két másik húga Zaheva Stevens és Tammy McCrary.
Khan katolikus neveltetést kapott, és a Hyde Park-i Szent Tamás-templom általános iskolájának diákja volt. Zene iránti szeretetét nagyanyjának tulajdonította, aki megismertette vele a dzsesszzenét. Khan már kiskamaszként nagy rajongója lett a rhythm and blues zenei stílusnak, és tizenegy évesen húgával, Takával és társaival megalapították a Crystalettes nevű lányzenekart. Az 1960-as évek végén Khan számos polgári jogi rendezvényen vett részt édesapja második feleségével, a mozgalmat szenvedélyesen támogató Connie-val. Miután 1967-ben barátságot kötött Fred Hampton chicagói fekete polgárjogi aktivistával, csatlakozott a Fekete Párducok mozgalmához. Noha sokan úgy tartják, hogy Khanra a Fekete Párducokban ragadt a Chaka név, az énekesnő maga tisztázta, hogy a Chaka Adunne Aduffe Hodarhi Karifi nevet valójában tizenhárom éves korában egy joruba spirtiuális vezető (ún. baba) adta neki. 1969-ben kilépett a Fekete Párducok soraiból, egyúttal a Kenwood High Schoolban (ma Kenwood Academy) végzett középiskolai tanulmányait is félbeszakította (korábban a Calumet High School növendéke volt).
Pályafutása Khan először Chicago környékén lépett fel több kisebb zenekar énekeseként, első zenekara Cash McCall Lyfe nevű együttese volt. Ennek volt tagja akkori barátja, Hassan Khan is, akivel 1970-ben házasodtak össze.
Baby Huey 1970-es halálát követően Khan a Baby Huey & the Babysitters énekese lett, de egy évvel később az együttes feloszlott. Khan ezt követően több helyi zenekarral is fellépett, amikor 1972-ben az újonnan alakult Rufus együttes két tagja felfigyelt rá, és hamarosan Paulette McWilliamset váltva a csapat énekese lett. Ike Turner is felfigyelt rájuk, és meghívta az együttest kaliforniai Bolic Sound stúdiójába. Turner igyekezett meggyőzni Khant, hogy csatlakozzék az Ike és Tina Turner háttérvokálját adó The Ikettes formációhoz. Khan azzal hárította el a felkérést, hogy igazán elégedett együttesével, a Rufusszal. Ahogy azonban később nyilatkozta: „Ike figyelme minden bizonnyal lendületet adott.”
A Rufus énekeseként (1973–1978)
bélyegkép|150px|balra|Chaka Khan előadás közben
1973-ban a Rufus aláírt egy lemezszerződést az ABC Records kiadóval, és megjelentette az együttes debütáló albumát. Az albumon helyet kapott Stevie Wonder-szerzemény, a Maybe Your Baby – amely Wonder 1972-es Talking Book című albumán szerepelt –, valamint a Whoever’s Thrilling You (Is Killing Me) című ballada szerény figyelmet kapott. A zenei világ akkor figyelt fel rájuk, amikor Wonder írt egy számot Khannak és együttműködött az együttessel. A Tell Me Something Good lett a csapat első áttörő sikere, amely 1974-ben 3. helyezett lett a Billboard Hot 100-as listán, majd az együttes Grammy-díjat is kapott érte. A Rufus következő sikeres kislemeze, a You Got the Love 11. helyezett lett az amerikai Billboard Hot 100-as listán, egyúttal előmozdította második, 1 milliós eladási adatok után platinalemezzé lett albumuk, a Rags to Rufus (1974) megjelenését. A következő öt évben, 1979-ig a Rufus még további öt platinaalbumot adott ki: a Rufusized (1974), a Rufus featuring Chaka Khan (1975), az Ask Rufus (1977), a Street Player (1978) és a Masterjam (1979) című nagylemezeket. Ebben az időszakban a következő kislemezek kerültek a Billboard Hot 100 top 40-es listájára: Once You Get Started (1975, 10.), Sweet Thing (1975, 5.), Dance Wit Me (1976, 39.), At Midnight (My Love Will Lift You Up) (1977, 30.), Hollywood (1977, 32.), Stay (1978, 38.), Do You Love What You Feel (1979, 30.).
A zenekar híressé vált élő fellépéseiről, különösen Khan vonzerejének, énekhangjának és színpadi öltözékének köszönhetően. Zenei anyaguk nagy részét néhány kivétellel maga a zenekar írta és hangszerelte. Khan gyakran ütőhangszereken, dobon és basszusgitáron is játszott az együttesben töltött ideje alatt. Khan legtöbb szerzeményét a gitáros Tony Maidennel együtt szerezte. A Khan és az együttes tagjai, különösen a dobos Andre Fischer közötti kapcsolatot viharos konfliktusok terhelték. Emiatt csaknem minden nagylemez elkészülte után rendszerint több tag is elhagyta a zenekart. Khan még az együttes tagja volt, amikor 1978-ban lemezszerződést írt alá a Warner Bros. Records lemezkiadóval. Miután Khan szólókarrierje építésébe kezdett, az együttes három albumot jelentetett meg nélküle: Numbers (1979), Party ’Til You’re Broke (1980) és Seal in Red (1983) című albumokat.
Szólókarrierjének elindulása, utolsó évei a Rufusban (1978–1983)
1978-ban a Warner Bros. Records kiadta Khan debütáló szólóalbumát Chaka címen, amelynek I’m Every Woman című, diszkós hangzásvilágú crossover dalát az énekes-dalszerző páros Ashford & Simpson írta számára. A dal sikerének köszönhetően az albumból több mint példány kelt el, ezzel platinalemez lett. Khan énekesként 1978-ban közreműködött Quincy Jones Stuff Like That című dalában is, amelyet mások mellett szintén az Ashford & Simpson páros jegyzett, és maguk is részt vettek a szám felvételében.
1979-ben Khan ismét csatlakozott a Rufushoz, hogy együtt dolgozzanak a Masterjam című stúdióalbumukon, amelynek producere Quincy Jones volt. Az albumon egyebek mellett Chaka Khan és a gitáros Tony Maiden előadásában szerepelt a Do You Love What You Feel című sláger. Bár Khan kapcsolata néhány zenésztársával továbbra is viharosnak bizonyult, Maidennel az évek során barátokká lettek. Khan ugyancsak 1979-ben Ry Cooderrel duettben felénekelte a Don’t Mess Up a Good Thing című dalt a zenész Bop Till You Drop című albumára. 1980-ban, miközben a Rufus kiadta a Party ’Till You’re Broke című albumát, Khan második szólólemezét jelentette meg Naughty címmel, melynek borítóján hatéves lányával, Milinivel együtt volt látható. Az album sikeresebb számai közé tartozott a Clouds című diszkósláger, valamint a Papillon című ballada.
1980-ban Khan feltűnt John Belushi és Dan Aykroyd mellett egy templomi kórus szólistájaként a Blues Brothers című filmben. 1981-ben a Rufusszal közös, Camouflage című album mellett egy újabb, aranylemezzé lett szólóalbummal is jelentkezett What Cha’ Gonna Do for Me címmel. Az albumon felhangzó Fate című dal hangmintáját 1998-ban a francia Stardust is felhasználta a Music Sounds Better With You című dalához.https://www.whosampled.com/sample/41/Stardust-Music-Sounds-Better-With-You-Chaka-Khan-Fate/ Ugyanebben az évben Khan három dalt énekelt Rick Wakeman 1984 című albumán. 1982-ben Khan kiadott további két szólóalbumot, a dzsesszes hangzásvilágú Echoes of An Era címűt, és egy funk-pop albumot, amely egyszerűen a Chaka Khan címet kapta. Az ez utóbbin szereplő Be Bop Medley című, dzsesszes dalával Grammy-díjat nyert, Betty Carter dzsesszénekes pedig külön méltatta Khan scat-technikáját.[ allmusic ((( Chaka Khan : Overview )))]
1983-ban a Rufus kiadta utolsó stúdióalbumát Seal in Red címmel, amelyen Khan már nem működött kézre, később azonban az énekesnő visszatért a Stompin’ at the Savoy – Live koncertalbum felvételeire. Ezen szerepelt az Ain’t Nobody című dal is, a mely a csapat utolsó slágere lett: az amerikai Billboard Hot 100-as listán a 22., míg a Hot R&B listán az 1. helyezést érte el, de az Egyesült Királyságban is top 10-es sláger lett. A koncertalbum megjelenését követően a Rufus feloszlott.
Szólóénekesi sikerek (1984–1996)
bélyegkép|180px|jobbra|Chaka Khan 1996-ban
1984-ben Khan megjelentette hatodik stúdióalbumát I Feel for You címmel, melynek címadó dalát eredetileg Prince írta és rögzítette még 1979-ben, majd a The Pointer Sisters (1982) és Rebbie Jackson (1984) szintén játszották. A Khan-féle változatban felhangzó harmonikaszólót Stevie Wonder játszotta fel, míg a rapbetétet Grandmaster Melle Mell énekelte. A dal a rádiós és airplay lejátszási lista alapján is sikeres volt, az amerikai R&B dance lista élére került, és az Egyesült Királyságban is listavezető lett. 1984 decemberében a Billboard Hot 100-as listán a 3. helyen állt, és a listán maradt 26 héten keresztül. A Cash Box listán is első helyezett volt. A dal szerzőjét, Prince-t 1985-ben Grammy-díjjal tüntették ki a legjobb R&B dal kategóriájában. Az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban több mint 1 milliós példányszámban eladott kislemez nagyban hozzájárult Khan karrierjének fellendüléséhez. A dalhoz készült videoklip szintén erőteljes változást hozott Khan imázsában, az énekesnőt közelebb hozta a korabeli popkultúrához. A lemez két másik dala, a This is My Night és a Through the Fire című kislemezek is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az I Feel for You című album platina helyezést érjen el. Ez utóbbi dal előkelő helyezést ért el az ifjúsági (adult contemporary) toplistán.
Khan közreműködött Stevie Winwood 1986-os Higher Love című listavezető slágerében. Ugyanebben az évben duettet terveztek Robert Palmerrel az Addicted To Love című dalhoz, Khan menedzsere azonban elutasította az ötletet, arra hivatkozva, hogy nem lenne szerencsés egyszerre több dallal is megjelennie a zenei piacon. Ennek ellenére Khan közreműködött a nemzetközileg is sikeressé vált albumon megszólaló vokál szervezésében. Khan következő, 1986-os Destiny című, majd 1988-as CK című albumaival igyekezett meglovagolni az I Feel for You korábbi sikerét. Az évtized végén megjelent Life Is a Dance: The Remix Project című remixalbumával már nagyobb sikert ért el, a brit top 10-es albumlistára is felkerült. Ennek eredményeképpen Khan rendszeresen fellépett az Egyesült Királyságban, ahol nagy rajongói tábora alakult ki.
1990-ben Khan Ray Charles és Quincy Jones előadóművészekkel feldolgozta a The Brothers Johnson I’ll Be Good to You című slágerét, amivel a Billboard Hot 100-as listán a 18., az R&B slágerlistán az 1. helyen végeztek. Később Charles és Khan is Grammy-díjat vehetett át a legjobb R&B énekesduett kategóriájában. Khan négy év után 1992-ben új stúdióalbummal jelentkezett The Woman I Am címmel, amelynek Love You All My Lifetime és a You Can Make the Story Right című rythm and blues számaival ismét sikert aratott.