Az Arany- és Rózsakereszt Rendje (németül: Orden des Gold- und Rosenkreutz, ismert még Arany- és Rózsakereszt Testvériségeként is) német rózsakeresztes szervezet volt, melyet az 1750-es években Hermann Fictuld álnéven ismeretlen szabadkőművesek alapítottak. Csak "jó hírben álló", mester fokozatot elért szabadkőműves lehetett tagjelölt. A tanulmányok központi eleme az Alkímia volt.

Történelem Alapítás A Testvériséget az 1750-es években alapították, de bizonytalan, hogy ez pontosan mikor történt meg. Több dokumentum és könyv utal rá a XVIII. századtól kezdődően. (Frater U.D.) például úgy véli, hogy a rend alapgondolata 1710-ben született meg Sigmund Richter (Sincerus Renatus) "A Bölcsek Köve tökéletes és valóságos elkészítése az Arany- és Rózsakereszt Testvérisége titka alapján" című kiadványával.

A Rendnek az 1770-es évekre központjai működtek Berlinben, Hamburgban, Frankfurtban, Regensburgban, Münchenben, Bécsben, Prágában, Lengyelországban, Magyarországon, és Oroszországban.

Új szertartásrend 1777-ben a herceg nagymester által vezetett "Zu den drei Weltkugeln" ("A három földgolyóhoz") nevű berlini szabadkőműves páholy új rítust vezetett be, az Arany- és Rózsakereszt régi rendszerét. A szertartáskönyv részben Michael Maier írásain, Amphitheatrum sapientiae aeternae című művén és 1719-es Opus Mago-Cabalisticum-ján alapult és a Rend szellemes keletkezéstörténetét is tartalmazta Ádámtól kezdődően, Egyiptomon át az Esszénusokat, Salamont is beleértve. A rózsakeresztes fokozatok a három szabadkőművesre épültek rá és úgy tekintették, hogy az "igazi fényt" és az "elveszett Szót" csak a rózsakeresztesek birtokolhatják, az alapfokozatok csak a magasabb tudás előtanulmányai.

Frigyes Vilmos alatt A rendtag II. Frigyes Vilmos porosz király uralkodása (1786-97) alatt a Rend szellemisége a porosz államigazgatás legfelsőbb szintjeit uralta. A rendtag Johann Christoph von Wöllner kultuszminiszter, Hans Rudolf von Bischoffwerder pedig hadügyminiszter volt. 1788-ban ennek nyomán vallási és lelkiismereti szabadságot kimondó miniszteri (türelmi) rendeletet adtak ki Poroszországban. Frigyes Vilmos halála után azonban a szervezet lassan hanyatlásnak indult.

Magyarországon A németajkú, illetve német befolyás alatt lévő európai országokban főként a három fokozatú, az ún. "jános-rendi" szabadkőművesség terjedt el fokozatosan, bár nem kizárólagosan. I. Ferenc német-római császár ugyan 1731-ben az angliai szabadkőműves nagypáholy tagja, felavatott mester lett, de így is csak finoman tudta ellensúlyozni hitvese, az Habsburg uralkodónő, Mária Terézia Katolikus Egyházat előnyben részesítő politikáját. A tiltás és a megtűrés időszakai váltották egymást az anyakirálynő és fia, II. József uralkodása alatt. I. Ferenc konzervatív abszolutista restaurációja és a Martinovics Ignác-féle jakobinus-érzelmű összeesküvés nyomán minden szabadkőműves és más titkos szervezetet betiltottak a Habsburg Birodalomban.

A jános-rendi három alapfokozaton felüli, templomos és rózsakeresztes hagyományokra építő "magasabb fokozatok" Poroszország, illetve Lengyelország irányából terjedtek el Magyarországon, főként a felvidéki, erdélyi országrészekben (különösen Brassóban, Nagyszebenben, Pozsonyban és Eperjesen). Ezek nagyfokú függetlenségben működtek a szabadkőműves anyaszervezetektől. A páholy-munka főként német nyelven folyt.

Előbb a brassói Négy holdhoz, majd a nagyszebeni Szent András skót rítusú páholyok közvetlenül Berlinből kapták a megalakulásukhoz szükséges engedélyező okiratokat és csak rejtetten, alacsony intenzitással működtek, a későbbiekben pedig inkább ún. "lovagi szabadkőműves" irányzatot vettek fel Samuel von Brukenthal erdélyi kormányzó védnöksége alatt. Pozsonyban a Hallgatagsághoz páholy csak később, a korábbi bécsi páholy feloszlatása után, részben annak tagjaiból alakult meg az 1770-es évek elején.

Bécsben, az akkori birodalmi fővárosban - több fázisban - többféle alapítású páholy is működött. Az egyik prágai fennhatóság alatt működött és működésében kulcsszerepet játszott az erdélyi szász születésű Born Ignác, aki főmestere is volt azoknak. 1771-ben alakult a Reménységhez elnevezésű páholy, melyet a trencséni nemesi családból származó Kossela János Zsigmond vezetett és amely szervezetet 1775-ben közvetlenül a berlini nagypáholy oltalmába helyezte.

Egy bizonyos Bernhardi Izsák nevű lengyel menekült közbenjárására, August Fryderyk Moszyński, a lengyel Erényes szarmatához elnevezésű nagypáholy nagymestere engedélyével alakult meg 1769-ben Eperjesen az Erényes utazóhoz nevű magas fokozatú rózsakeresztes szervezet. Hazatávozása után a főmesteri címet Heinzeli (Hanzéli) Márton vette át, aki Pottornyay A. György földesúrnál volt nevelő. A földesúr girálti kastélyában alkímiai laboratóriumot is berendeztek. Ehhez a körhöz tartozott - mások mellett - Szolkovy József kereskedő, gróf Török József és fia gróf Török Lajos és maga Pottornyay a fiaival együtt. Ez a páholy nagyon aktív volt és pl. a besztercebányai szabadkőműves és a selmecbányai Erényes emberbarátok nevű rózsakeresztes páholy megalapításában is segédkezet nyújtottak. Ezek a páholyok a rózsakeresztes-alkímiai irányt részesítették előnyben és a szabadkőművességet mellékesnek tartották. Hanzéli barátjára Glosz Jakabra bízta a páholy vezetését, mely ezután gyors hanyatlásnak indult és 1783 körül meg is szűnt. Glosz teljesen az alkímiába temetkezett és végül csaknem ellenségévé vált a szabadkőművességnek.

Még az eperjesi páholy alapította meg az 1781. május 18-ától hivatalos lengyel eredetű alapítólevéllel és rózsakeresztes fokozatokkal működő miskolci Erényes világutazóhoz elnevezésű páholyt Török Lajos gróf vezetésével. Kazinczy Ferencet is sikerült megnyernie ügyüknek, akit 1784. január 16-án vettek fel páholyukba "Orpheus" rendi néven, melyet később írásműveiben is büszkén viselt.

Budapesten a Nagyszívűség néven az 1770-es évek elejétől létező páholy vezetését 1776-tól a korábbi eperjesi páholytag, Jeszenovszky kapitány vette át és a pomázi Wattay-birtokon rendeztek be alkímiai laboratóriumot. Nemeseken kívül csak orvosokat, gyógyszerészeket vettek fel soraikba az alkímiai praktikák miatt. A magyarországi rózsakeresztes körök rossz szemmel nézték az 1784-ben Magyarországon is terjedésnek indult bajor eredetű Illuminátus rendet, mely jól mutatja, hogy milyen eltérő érdekek és szándékok feszítették a kor szabadkőművességét és politikai életét.

Fokozatok FokozatMegnevezésI.JuniorusII.TheoricusIII.PracticusIV.PhilosophusV.Adeptus MinorVI.Adeptus MajorVII.Adeptus ExemptusVIII.MagisterIX.Magus Hasonló fokozat-rendszert használ a Societas Rosicruciana in Anglia (SRIA), az Arany Hajnal Hermetikus Rendje és a A.M.O.R.C. is.

Ismert tagjai II. Frigyes Vilmos porosz király II. Szaniszló Ágost lengyel király (valószínűsíthetően) Nyikolaj Ivanovics Novikov August Fryderyk Moszyński

Ivan Petrovics Turgenyev (1752-1807)

Irodalom

Lásd még Der Orden der Gold- und Rosenkreuzer, németül Fény Hermetikus Testvérisége

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Rózsakeresztes szervezetek Kategória:Okkultizmus