A 2005-ös olaszországi balközép előválasztást, 2005. október 16-án tartották meg, amin megszavazták, hogy a 2006-os olaszországi parlamenti választáson ki legyen a balközép koalíció közös miniszterelnök-jelöltje. A választáson a szavazatok 74%-át Romano Prodi szerezte meg.
Háttere
Habár a balközép pártok koalíciója, az Unió már elfogadta Romano Prodit jelöltnek, Prodi mégis ragaszkodott ahhoz, hogy jelöltségét előválasztással legitimálják. Ez újdonságnak számított az olasz politikai életben, ami már az 1990-es évek óta alapvetően kétpolúsú volt, tekintettel a többségi szavazásos választási rendszerre.
Előválasztásra addig csak regionális szinten került sor, a 2005-ös pugliai regionális választáson. A hagyományosan jobboldali, konzervatív fellegvárnak és erősen vallásosnak számító Pugliaban a balközép pártok Nichi Vendola, kommunista , nyíltan meleg politikust és LMBT aktivistát indították el a Jobbközép koalíció a Forza Italia jelöltjével, Raffaele Fittóval szemben.
A regionális választást a balközép jelölt Nichi Vendola nyerte meg, egyben ő lett a régió első megválasztott baloldali és nyíltan homoszexuális elnöke.
Vendola győzelme után Az Unión belül egyre többen hangoztatták az előválasztás fontosságát.
Jelöltek
Az előválasztás kihirdetése után Fausto Berinotti, a Kommunista Újraalapítás Pártja elnöke jelezte indulási szándékát, majd őt követte Clemente Mastella, az Első-Berlusconi-kormány munka és szociális biztonságért felelős minisztere. Antonio Di Pietro ügyész, a Tangentopoli-ügyek idején országosan ismertté vált ügyész, az Értékek Olaszországa centrista párt elnöke. Mellettük még Alfonso Pecoraro Scanio a Zöldek Szövetségének elnöke, Ivan Scalfarotto LMBT aktivista valamint Simona Panzino globalziációellenes aktivista is indult a jelöltségért.
Eredmények
Az előválasztás 2005. október 16-án volt országosan megtartva, 8 és 22 óra között. Az előválasztáson minden olasz állampolgár résztvehetett, aki a 2006-os parlamenti választások dátumáig betöltötte a 18. évet illetve azon bevándorlók akik három éve már Olaszországban éltek fejenként 1 eurónyi összeg ellenében szavazhattak. A szavazóhelyiségek közterületeken, bárokban, éttermekben és fodrászatokban is felállítottak, annak őrzését önkéntese alapon szervezték meg. A koalíción belüli pártok vezetői mind fontosnak tartották, hogy legalább 1 millióan szavazzanak, végül több mint 4,3 millióan szavaztak.
Jelöltek neve Pártok neve Szavazatok száma Szavazatok %Romano ProdiOlajfa (L'Ulivo)3,182,68674.17Fausto BertinottiKommunista Újraalapítás Pártja (PRC)631,59214.69Clemente Mastella Demokraták Uniója Európáért (UDEUR)196,0144.56Antonio Di PietroÉrtékek Olaszországa (IdV)142,1433.28Alfonso Pecoraro ScanioZöldek Szövetsége (FdV)95,3882.22Ivan Scalfarotto Független26,9120.62Simona PanzinoFüggetlen19,7520.46 Összesen4,294,487100
Politikai reakciók
A balközép koalíció kitörő örömmel fogadta az előválasztáson elért magas részvételt. Clemente Mastella ugyanakkor választási csalással vádolta meg a koalíciót.
A Jobbközép koalíción belül vegyes reakciók lettek: egyfelől elismerésüket fejezték ki az előválasztás sikeréért, mások viszont megkérdőjelezték az előválasztás érvényességét illetve propagandának jellemezték:
Silvio Berlusconi úgy fogalmazott, hogy "az előválasztás az egyetlen módja a győzelmüknek". Gianfranco Fini a szavazók iránti tiszteletét fejezte ki, de megalapozottnak találta Mastella vádját, hogy az eredményeket elcsalták. Roberto Maroni, az Északi Liga politikusa azt mondta "mindenesetre tiszteletet érdemelnek, de ez önmagában nem oldja meg a balközép koalíció belső ellentmondásait".
Jegyzetek
Kategória:Olaszország politikai élete