2020. január 3-án az Amerikai Egyesült Államok egyik dróntámadása a Bagdadi nemzetközi repülőtér mellett célba vette és megölte a Forradalmi Gárda vezérőrnagyát, Kászem Szolejmánit. Ő volt az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Szaúd-Arábia és Bahrein által terrorszervezetnek tekintett Kodsz Erők parancsnoka, Irán legbefolyásosabb tábornoka. További kilenc ember meghalt, köztük az USA valamint az Egyesült Arab Emirátusok által terroristaként nyilvántartott, az iraki Népi Mozgósítási Erők elnökhelyetteseként és a Csataib Hezbollah parancsnokaként tevékenykedő Abu Mahdi al-Muhandisz.
A támadásra a 2019-ben kezdődött Perzsa-öböli válság részeként került sor, mely akkor vette kezdetét, mikor az USA kivonta magát az Iránnal kötött nukleáris megállapodás alól, és szankciókat vezetett be az ország ellen, illetve azzal vádolta őket, hogy az amerikai erők elleni utálatot szítanak a térségben. 2019. december 27-én az iraki és amerikai személyzettel rendelkező iraki K–1 Légibázist megtámadták, és megöltek egy ottani amerikai szerződésest. Erre válaszul az USA légicsapásokat mért Irak és Szíria több pontja ellen, melyben az iráni támogatású Csataib Hezbollah 25 milicistáját megölték. Napokkal később síita milicisták a Zöld Zónában megtámadták az USA bagdadi nagykövetségét.
Az USA elhárító és ellentmondásos választ adott arra, miért ölték meg Szolejmánit. Először egy küszöbön álló támadás megelőzésére hivatkoztak, amiről később azt mondták, „Nem tudjuk, pontosan mikor, és nem tudjuk, pontosan hol tervezik.” Irán szerint ez „állami terrorizmus” volt. Irak szerint a támadás aláásta nemzeti szuverenitását, ellentétes az USA-val kötött megállapodásokkal, és agresszió a tisztviselőivel szemben. 2020. január 5-én az iraki parlament egy olyan, nem kötelező érvényű határozatot hozott, mely alapján minden külföldi hadsereget kitiltottak a területükről. A nemzetközi jog fényében így legalább megkérdőjelezhető a támadás legitimitása. Ezen kívül ellentétes lehet az USA belső jogával és az Irakkal kötött szerződéseken alapuló bilaterális jogviszonnyal is.
Szolejmáni megölése elmérgesítette az amúgysem felhőtlen viszonyt Irán és az USA között, és felerősítette egy esetleges katonai konfliktus veszélyét. Az iráni vezetők visszavágást ígértek, míg az USA belengette, hogy megelőző jelleggel megtámad Irakban minden olyan milicista szervezetet, melyet Irán támogat. 2020. január 5-én Irán megtette az ötödik, egyben utolsó lépést, hogy csökkentse elkötelezettségét a 2015-ös iráni nukleáris megállapodást illetően. A nemzetközi közösségben sokan aggodalommal fogadták, többen pedig olyan nyilatkozatokat és határozatokat hoztak, melyekben visszafogottságot és a diplomácia kihasználását sürgették. Öt nappal a légi támadás után rakétákkal támadták meg a USA Irakban állomásozó légi erejét. Az 1988-as imádkozó sáska hadművelet óta ez volt az első közvetlen összecsapás Irán és az Egyesült Államok között. Az iráni támadásnak nem volt amerikai áldozata Irakban. Mindkét ország vezetősége vonakodott, nehogy tovább eszkalálja a kialakult konfliktust.
Előzmények
Kivégzés politikai érdekekből
A Közel-Kelet modern történelmében több olyan történet is van, mikor megpróbáltak magas rangú katonai vagy kormányzati vezetőt megölni, vagy legalább számításban vették ennek a lehetőségét. Ezek közé tartoznak, mikor 1986-ban célba vették Moammer Kadhafi líbiai elnököt, 1991-ben, 1998-ban és 2003-ban Szaddám Husszein iraki vezetőt valamint a nem állami vezetőnek számító, terrorista szervezetet irányító Oszáma bin Láden, Anwar al-Awlaki és Abu Bakr al-Bagdadi elleni sikeres támadások. Az évszázadok alatt errefelé volt egy olyan szokás, mely tiltotta külföldi állami vezetők kivégzését, de ez a második világháború óta egyre inkább meggyengült. Tudományos viták tárgya lett, hogy mennyire hatékony terrorellenes eszköz a vezetőség megtámadása, főleg abból a szempontból, hogy ez mennyire hasznos a kezdeményező ország külpolitikai céljai szempontjából.Arról a fő irányvonalról, mely szerint a vezetőség támadása nem hatékony, lásd . Arról, hogy az ilyen megközelítések működnek, lásd ; és mind a normák további eróziójának a kérdése, mind pedig ennek a megoldásnak a hatékonyságával foglalkozó megbeszélések előtérbe kerültek Szolejmáni meggyilkolásával kapcsolatban. Nehéz kiszámítani az ilyen gyilkosságok külpolitikai költségeit és hasznát, és az ilyen döntéseket megelőző gondolatok azzal a reménybeli, de nem mindig megvalósuló forgatókönyvvel számolnak, hogy a célba vett személy utódja kevésbé lesz a megrendelő ország ellensége, vagy esetleg még neki kedvező rendelkezéseket léptet életbe.
Az USA és Irán iraki összetűzései 2014. óta
2014-ben az USA az Inherent Resolve hadművelet keretei között megszállta Irak egy részét, hogy visszaszorítsa az Iraki és Levantei Iszlám Államot, valamint az ISIL-ellenes koalíció részeként kiképzést biztosítson az iraki hadsereg számára. 2017-ben a hároméves csata után nagyrészt kiűzték az ISIL-t Irakból, melyben nagy szerepe volt a jelentős iráni támogatású, síita Népi Mozgósítási Erőknek, mely 2016. óta az iraki miniszterelnök irányítása és az Amerika-barát Iraki Hadsereg alá tartozott.
Politikai megfontolások
Az Iránnal kötött átmeneti nukleáris megállapodást többen amiatt kritizálták, hogy ennek lejárta után az ország képes lesz nukleáris fegyver előállítására. Trump elnök is kritizálta a megállapodást, mivel ezért az előző vezetőség 1,7 milliárd $-t fizetett készpénzben Teheránnak. 2018-ban tovább nőtt a két ország közti feszültség, mikor Trump egyoldalúan kihátrált a nukleáris megállapodás mögül, és szankciókat vezetett be Iránnal szemben. Ezek összességében nagy hatással voltak az ország gazdaságára. Az volt a kormány célja, hogy egy új iráni-amerikai megállapodást csikarjon ki a teheráni vezetésre gyakorolt nyomáűs segítségével.
Kanada, Szaúd-Arábia, Bahrein,Saudi, Bahrain add Iran's IRGC to terror lists—SPA euronews.com és az USAU.S. Labels Iran's Revolutionary Guard As A Foreign Terrorist Organization NPR Szolejmáni miatt terrorista szervezetnek tekintette a Kodsz Erőket, és szintén emiatt szankciókat léptetett életbe vele szemben az Egyesült Nemzetek Szervezete a Biztonsági Tanács 2007. március 24-i 1747. határozataUN Security Council Resolution 1747 (2007) on non-proliferation alapján és 2011. október 21-től az Európai Unió.A Tanács 2011/701/KKBP határozata ( 2011. október 21. ) a 2011/430/KKBP határozatnak a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tétele érdekében történő módosításáról és miatta került fel az USA terroristákat megfigyelő listájára is.
Abu Mahdi al-Muhandiszt az USA 2009-ben nyilvánította terroristává. Az általa vezetett 25.000 fős milícia, a Csataib Hezbollah Japánban, az Egyesült Arab Emírségekben, és az USA-ban See paragraph 5 of the report. szerepel a terrorszervezetek listáján.
Szolejmáni kivégzésének jelentősége
Ali Hámenei legfelsőbb vezető, ajatollah után Kászem Szolejmánit tekintették Irán második legbefolyásosabb vezetőjének,'VS doden topgeneraal Iran, vrees voor escalatie groeit' (US kill top general Iran, fear for escalation grows). NRC Handelsblad, 3January 2020. Retrieved 10 January 2020. aki az utolsó években egy majdnem megtámadhatatlan heroikus státuszt ért el, legfőképpen a Teherán keményvonalas politikáját támogatók körében.
Az 1980. és 1988. között zajló Irak–iráni háború óta – mely során Irakot nem csak a Szaddám Huszein vezette Irak, hanem az őt támogató teljes világ szállt szembe Ruholláh Homeini ajatollah iszlám köztársaságával,Carolien Roelants, Iran expert of NRC Handelsblad, in a debate on Buitenhof on Dutch television, 5 January 2020. és emlékezetes módon az USA fegyvereket és hírszerzési felszereléseket, embereket küldött Irakba,'Het conflict tussen Iran en de VS in vogelvlucht' (The conflict between Iran and the US in a nutshell). NRC Handelsblad, 6 January 2020. Retrieved 10 January 2020. – Szolejmáni lett az iráni közel-keleti külpolitika megalkotója egészen Afganisztánig,'Soleimani had een heldenstatus in Iran, hij maakte het land machtiger' (Soleimani had a heroic status in Iran, he made the country mightier). 3 January 2020. Retrieved 10 January 2020.'Na aanval op Soleimani lijkt einde invloed VS in Iraq nabij' (After attack on Soleimani, US influence in Iraq seems nearly ended). NRC Handelsblad, 3 January 2020. Retrieved 10 January 2020. és kulcsszerepet játszott Irán külügyi és biztonságpolitikájában. A szíriai polgárháború alatt kiemelkedően fontos támogatást nyújtott Bassár el-Aszad elnök rendszerének. 2008. elején még levelet is írt David Petraeus amerikai tábornoknak, az iraki többnemzetiségű erők akkori parancsnokának, melyben ez áll: „Petraeus tábornok! Tudnia kell, hogy én, Kászem Szolejmáni egy személyben vagyok felelős Iránnak az Irakkal, Libanonnal, Gázával és Afganisztánnal kapcsolatos politikájáért.”
Ezért mérgesedett el a viszony az USA és Irán között, mikor az USA megölte őt, és az amerikai vezetők nem szerették az iráni vezetést, és nem is bíztak meg benne, ahogy ezt a Amerika érdekeinek védelmében szankciók kivetéséről szóló 2017-es törvény és utána Trump Irán-politikája is mutatta. Irán vezetése pár nappal Szolejmáni meggyilkolását követően „megsemmisítő ellencsapást” ígért „ott és akkor, ahol és amikor az USA nem számít rá.”Several tv news bulletins, 3–7 Jan 2020.
Kászem Szolejmáni elleni korábbi fenyegetések
George W. Bush és Barack Obama korábbi amerikai elnökök is tervbe vették Kásziem Szolejmáni megtámadását, de szerintük abból mindent magával rántó háború alakulna ki. Marc Polymeropoulos visszavonult CIA-tisztviselő azt nyilatkozta a The New York Times-nak, hogy az USA által megölt többi vezetővel ellentétben Szolejmáni nem félt nyílt színen szerepelni, és könnyen meg lehetett találni. Gyakran fényképezkedett, és nyíltan gúnyolódott az amerikai hadsereggel.
2015. szeptemberben Hugh Hewitt rádiós műsorvezető Donald Trumpot kérdezte Szolejmánival kapcsolatban. Miután kezdetben összekeverte egy kurd vezetővel, Trump azt mondta, a Szolejmánihoz hasonló vezetők nem élik túl az ő kormányzását.
2015-ben olyan hírek érkeztek, hogy Izrael „azon van”, hogy szíriai földön végezzen Szolejmánival. Azonban az USA-ban Obama kormánya tárgyalásban volt egy Közös Egységes Akciótervről, így ők ezt ellehetetlenítették azzal, hogy iráni tisztviselőknek beszámoltak a tervekről.
2019. augusztus 25-én Israel Katz izraeli külügyminiszter azt mondta: „Izrael azon van, hogy lefejezze az iráni kígyót, és gyökerestül tépje ki a fogát. … Irán a kígyó feje, Kászem Szolejmáni, a Forradalmi Gárda és a Kodsz Erők parancsnoka pedig a kígyó foga.” 2019. októberben Hossein Taeb az Iszlám Forradalmi Gárda Hírszerzési Szervezetének a vezetője elmondta a sajtónak, hogy ügynöksége letartóztatott ismeretlen számú embert, és így meghiúsítottak egy izraeliek és arabok által Szolejmáni ellen tervezett merényletet. Azt mondta, a tervek szerint „ingatlant akartak vásárolni Szolejmáni apjának síremléke közelében, amit aztán teleraktak volna robbanószerekkel, hogy így öljék meg a parancsnokot.” Hozzátette, hogy úgy akarták megszervezni a merényletet, hogy az az iráni belső hatalmi válság részének tűnjön, s így „vallási háborút indítottak volna Iránon belül.” Yossi Cohen, a Moszad, Izrael külügyi hírszerzési szolgálatának a vezetője egy válaszban ezt mondta: „Szolejmáni maga is tudja, hogy meggyilkolása nem lehetetlen.”
2020. január 2-án a The New York Times szerzője, Steven Simon ezt írta egy kommentárba: „Mi lenne, ha az iráni Forradalmi Gárda volt vezetője, Kászem Szolejmáni meglátogatná Bagdadot, és ismert lenne a címe? Nagy lenne a kísértés egy hiperszónikus rakéta bevetésére.”
Előzmények