Andics Erzsébet (asszonynevén Berei Andorné, álnevén A. E.) (Budapest, 1902. június 22. – Budapest, 1986. április 2.) szovjet–magyar történész, kommunista politikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1949-től 1958-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke. Berei Andor felesége, Farkas Vladimir anyósa, Karikás Frigyes sógornője.Moszkvából magyar kommunistákat küldtek Budapestre, hogy augusztus elsejére véres tüntetéseket és rombolásokat készítsenek elő. 8 Órai Újság 18. (1932: 163.) 1.
Élete Apja Andics Dávid (1878–1944), anyja Reichard Erzsébet volt. Családja viszonylagos biztonságban élt, amíg apját be nem hívták frontszolgálatra. A háború miatt teljesen elszegényedtek, egy Ó utcai udvari lakásba voltak kénytelenek költözni. 1918-ban belépett a kommunista pártba. A Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált. Az emigránsmozgalom mellett beiratkozott a Bécsi Egyetem történelem szakára, ahol 1920–1921-ben tanult. 1921-ben illegális pártmunkára Budapestre küldték, ahol letartóztatták és 15 évi fegyházra ítélték. 1922-ben a fogolycsere-egyezmény keretében Szovjet-Oroszországba került, ahol folytatni tudta félbehagyott tanulmányait, 1922–23 között Moszkvában tanult történelmet. 1922-től szovjet állampolgár. 1928-tól tudományos kutatóként dolgozott, 1930-tól főiskolákon tanított, 1937–1941 között a Moszkvai Állami Egyetem tanára volt. 1940-ben kandidátusi fokozatot szerzett. 1943–1944-ben ő vezette a krasznogorszki antifasiszta iskolát.
1945 januárjában tért vissza Magyarországra és Pécs küldöttjeként tagja lett az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek. Az 1945-ös és az 1947-es választásokon mindkétszer a Magyar Kommunista Párt országos listájáról jutott be a parlamentbe, aminek 1957-ig tagja maradt (ekkor megfosztották mandátumától). 1948–50 között a budapesti közgazdaság-tudományi egyetemen tanított. 1949-ben Kossuth-díjat kapott és még ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1950-ben pedig rendes tagja lett, Mód Aladárral együtt a történettudományban az ő szava döntött. Ekkortájt írott történelmi munkáit – mint A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848–1849-ben – a források figyelmen kívül hagyása és a nyílt politizálás jellemezte, melyeket joggal tarthatunk történelemhamisításnak.
1946–1953 között az MDP Pártfőiskoláján dolgozott, 1953–1954-ben az oktatásügyi miniszter első helyettese volt, 1954–1956 között az MDP KV Kulturális Osztályának vezetője lett. 1956. október 28-án férjével, Berei Andorral és más politikusokkal együtt Moszkvába vitték. Andics és Berei november 5-én visszaérkeztek Szolnokra, ahol a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány (első Kádár-kormány) tájékoztatási csoportjának vezetőiként a Szabad Nép-et szerkesztették. 1956. november 16-án Berei Andorral együtt újfent a Szovjetunióba emigráltak, ahonnét 1958 áprilisában települtek haza. Távollétük alatt, 1957-ben ugyan felvették őket az MDP-ből lett MSZMP-be, de az első Kádár-kormány a bukott rákosisták közé sorolta őket és (többekkel egyetemben) megfosztotta parlamenti mandátumuktól, illetve minden egyéb közhatalmi állásuktól is, egyúttal pedig a „másodvonalba száműzték” őket. Jelentős politikai, vagy közhivatali tisztséget többé nem kaphattak. A döntés nem volt kihatással szakmai karrierjükre.
Andics 1949–1958 között a Magyar Történelmi Társulat elnöke, 1950–56-ban az Országos Béketanács elnöke volt. 1950-től 1974-ig a Eötvös Loránd Tudományegyetemen volt tanszékvezető. Orosz, német és francia nyelven is publikált.
A Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, a nagy munkásmozgalmi parcellában temették el.
Művei Munkásosztály és nemzet (Budapest, 1945) Igazságos és igazságtalan háborúk (Budapest, 1945) Fasizmus és reakció Magyarországon (Budapest, 1945) A Magyar Kommunista Párt nemzeti párt (Budapest, 1946) Nemzetiségi kérdés, nemzetiségi politika (Budapest, 1946) Ellenforradalom és bethleni konszolidáció (Budapest, 1946) Demokrácia és szocializmus 1918–19-ben (Budapest, 1948) Az egyházi reakció 1848–49-ben (Budapest, 1949) Kossuth harca a reakció ellen (Budapest, 1952) A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848–1849-ben I–III (Budapest, 1952–81) A magyarországi munkásmozgalom az 1848–1849-es forradalomtól és szabadságharctól az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalomig (Budapest, 1954) Kossuth harca az árulók és megalkuvók ellen a reformkorban és a forradalom idején (Budapest, 1955) A Habsburgok és a forradalmak elleni cári segítség kérdése (Budapest, 1961) A Habsburgok és Romanovok szövetsége. Az 1849. évi magyarországi cári intervenció diplomáciai előtörténete; Akadémiai, Bp., 1961 1848-1849. Tanulmányok; Kossuth, Bp., 1968 Metternich és Magyarország (Budapest, 1975, ) 180px|bélyegkép|balra|Sírja a Fiumei úti sírkertben (12-1-3)
Jegyzetek
Források
Életrajza az 1947-1949-es országgyűlés almanachjában
További információk Romsics Ignác: Clio bűvöletében. Magyar történetírás a 19–20. században – nemzetközi kitekintéssel. Budapest, 2011, Osiris Kiadó.
Kategória:Magyar történészek Kategória:Magyar történelemtanárok Kategória:Magyarország művelődéspolitikusai Kategória:Kossuth-díjasok Kategória:Az 1956-os forradalom szereplői Kategória:MTA-tagok Kategória:Magyar nők a politikában Kategória:Bebörtönzött politikusok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:KMP-tagok Kategória:MKP-tagok Kategória:MDP-tagok Kategória:MSZMP-tagok Kategória:Országgyűlési képviselők (MKP) Kategória:Országgyűlési képviselők (MDP) Kategória:Országgyűlési képviselők (Ideiglenes Nemzetgyűlés) Kategória:Országgyűlési képviselők (1945–1947) Kategória:Országgyűlési képviselők (1947–1949) Kategória:Országgyűlési képviselők (1949–1953) Kategória:Országgyűlési képviselők (1953–1958) Kategória:1902-ben született személyek Kategória:1986-ban elhunyt személyek Kategória:A szovjet–magyar fogolycsere-akció kicseréltjei Kategória:Magyarországon bebörtönzött baloldali személyek (1919–1945) Kategória:A Munkásmozgalmi Panteonban eltemetett személyek