A Eurofighter Typhoon (korábban: ECA, ACA, EFA, EAP, EF–2000) negyedik generációs vadászbombázó repülőgép, melyet négy európai ország: Nagy-Britannia, Németország, Olaszország és Spanyolország közös összefogással hozott létre, elsősorban az elavulófélben lévő Panavia Tornado repülőgépek leváltására. A program az 1970-es évek végén indult német–angol együttműködésként, amelybe később Franciaország is beszállt egy időre, majd kilépett a programból, saját, hasonló kialakítású Rafale repülőgépét fejlesztve. A fejlesztés a költségvetési megszorítások és a hidegháború vége miatt nagyon lassan haladt. Jelenleg a repülőgépek gyártása mellett az EADS konszern intenzív marketingtevékenységet folytat a repülőgép külföldi eladása érdekében. Eddig Ausztria (15 darab) és Szaúd-Arábia (72 darab) rendelte meg a repülőgépet, valamint rendszeresítését fontolgatja Görögország és Törökország is.
Történet Fejlesztés A Eurofighter Typhoon fejlesztése az 1980-as évek elején indult Európai Harcászati Repülőgép (EFA – European Fighter Aircraft) program keretében, amelynek célja egy korszerű, több feladatot ellátni képes, nagy manőverezőképességgel rendelkező vadászgép létrehozása volt. A kezdeményezés hátterében az európai légierők akkoriban elavuló típusainak (pl. F-4 Phantom II, F-104G Starfighter, Mirage F1) cseréjének igénye és az amerikai F-15/F-16, valamint a szovjet MiG-29/Szu-27 vadász/vadászbombázó gépek megjelenése állt.
Az Egyesült Királyság, a Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország 1979-ben kezdte meg a közös vadászgép fejlesztését. Franciaország is részt vett az előtanulmányokban, azonban a repülőgép aerodinamikai kialakítása és az ipari munkamegosztásának kérdései miatt 1985-ben kivált a programból és önállóan folytatta a később Rafale néven ismert vadászbombázó gépét, melynek kialakításában sok hasonlóság felfedezhető a Eurofighter Typhoonnal.
A részt vevő országok végül közös követelményrendszert állítottak fel, amely a következőkre helyezte a hangsúlyt: szuper-manőverezőképesség (delta-canard kialakítás, relaxált statikus stabilitás), szupercirkálás képessége, fejlett szenzorfúzió és avionika, alacsony üzemeltetési költség a korábbi vadászgépekhez képest, moduláris modernizálhatóság a későbbi üzemidőkre, azaz a korszerűsíthetőség képessége.
1986-ban létrejött a Eurofighter GmbH, valamint a hajtóműfejlesztésért felelős Eurojet Turbo GmbH (EJ200). Az ipari munkamegosztást a részesedési arányok szerint osztották fel:
Németország: 33% Egyesült Királyság: 33% Olaszország: 21% Spanyolország: 13%
Ez az arány később meghatározta a gyártást és a végszerelés helyszíneit is (Manching, Warton, Torino, Getafe).
Az Eurofighter projektje számos technológiai áttörést hozott a katonai repülés világába. A program számos fejlesztési irányban elsők között járt Európában:
EJ200 hajtómű: rendkívül magas tolóerő/tömeg arány, fejlett FADEC rendszer. Fly-by-wire rendszer négyszeres redundanciával. CAPTOR-M radar: mechanikus irányítású, több üzemmódú impulzus-Doppler radar. Integrált elektronikai hadviselési rendszer (DASS). Kompozit anyagok intenzív alkalmazása a tömeg csökkentésére.
A hidegháború végével azonban több országban is felmerült a program költségeinek csökkentése vagy a projekt leállítása. Németország különösen erős költségcsökkentési nyomást helyezett a konzorciumra, ami késleltette a fejlesztést. A kompromisszum végül a repülőgép bizonyos rendszereinek egyszerűsítése volt, de a platform fő paraméterei nem változtak. Napjainkig vásárolnak, rendelnek nemzetek a világ különböző pontjairól (de főképp európából) korszerűsített Eurofighter Typhoonokat, amelyek bizonyítják, hogy ezen harci repülőgép még koránt sincs leírva.
Prototípusok Gyártás
A 250. gépet – az IS038 jelű kétülésest – 2010. december 22-én adták az Olasz Légierőnek a Pratica di Mare légi támaszponton, ami a Kísérleti repülőegység (Centro Sperimentale Volo) 311. osztályába került (311° Gruppo). Enzo Casolini szerint az átadott kétszázötven gép jól mutatja a program képességeit, hiszen egyetlen új generációs vadászbombázóból sem állítottak hadrendbe ennyit.
A BAE Systems elnyerte a fejlesztő- és gyártóországok által kiírt pályázatot, amely a négy európai ország Typhoon flottájának szerviztámogatásáról szólt. Keretösszege 446 millió GBP, időtartama öt évre szólt.
Megrendelt és leszállított repülőgépek Sorozat Egyesült Királyság Németország Olaszország Spanyolország Ausztria Szaúd-Arábia Összesen Prototípusok DA2 (ZH588)DA4 (ZH590; 1. kétüléses) DA1 (98+29)DA5 (98+30) DA3 (MMX602)DA7 (MMX603) DA6 (XCE.16-01; 2. kétüléses) - - 7 Nullsorozat IPA1 (ZJ699; 3. kétüléses)IPA5 (ZJ700)IPA6 (ZJ938) IPA3 (98+03; 5. kétüléses)IPA7 (98+07) IPA2 (MMX614; 4. kétüléses) IPA4 (C.16-20) - - 7 Tranche 1 532011 év elején döntöttek arról, hogy ezt a mennyiséget költségcsökkentés okán kivonják az aktív szolgálatból. 33 28 19 15Az osztrák együléses gépek mindegyikét a Luftwaffe üzemeltette korábban. Más információ szerint 9 darab Tranche 1 Block 2 német, 2-2-1-1 darab T1B2 brit, német, olasz és spanyol. - 148 Tranche 2 67A brit mennyiségből 24 darabot megvásárolt Szaúd-Arábia. 79 47 34 - 24A RAF által üzemeltetett Tranche 2 Block 8 repülőgépek. 251 Tranche 3A 40 31 21 20 - 48Kezdetben Tranche 2 lett volna ez a sorozat is, szerződést módosítottak; Szaúd-Arábiában lesz összeszerelve. 160 Összesen: 160 143 96 73 15 72 559 Megjegyzés: a dőlt szám a leszállított mennyiséget mutatja
Forrás:
Az Eurofighter program
Szerkezeti felépítés Sárkány A Eurofighter sárkányának tervezésénél az alacsony radarkeresztmetszet és a nagy szerkezeti szilárdság szem előtt tartása mellett a rendkívül jó manőverezőképesség is kiemelt figyelmet kapott. A szerkezetet 85%-ban magas minőségű szénszálas kompozit anyagokból építették, a lehető legkevesebb fém alkatrész felhasználásával. Szárny és vezérsíkok Kacsa elrendezésű deltaszárny Hajtóművek 2 db Eurojet EJ200 utánégetős kétáramú gázturbinás sugárhajtómű, amely a korábbi Rolls-Royce XG-40-es hajtómű továbbfejlesztett variációja. Belső tüzelőanyag rendszer Futómű és a fékező rendszer Katapultülés Martin-Baker MK-16A zéró/zéró képességgel Avionika és fegyverrendszer Fedélzeti rádiólokátor ECR-90 Euroradar CAPTOR Fegyverzet Légiharc-rakéták
Légibombák A BAE Systems tájékoztatója szerint a wales-i Aberporth lőtéren (Aberporth Range) 2011 március elején megkezdték a Paveway IV bombák légi tesztjeit Nat Makepeace tesztpilóta vezetésével, az IPA6 jelű együléses tesztrepülőgéppel. A tesztsorozat sikeresen folyt le, a Brit Védelmi Minisztérium (MoD) 2012 év elejére tervezte a Typhoonok rendszereibe integráltatni a fegyvert.
Manőverező robotrepülőgépek
Egyéb függesztmények Kiegészítő tüzelőanyag-rendszer Elektronikai konténerek Felderítő és célmegjelölő konténerek
Típusváltozatok Együléses változatok A prototípusok közül öt darab volt együléses: DA1 (98+29), DA2 (ZH588), DA3 (MMX602), DA5 (98+30), DA7 (MMX603), a nullsorozatok közül négy.
Kétüléses változatok A prototípusok közül kettő darab volt kétüléses: DA4 (ZH590) és DA6 (XCE.16-01), a nullsorozatok közül három.
Prototípusok DA (Development aircraft – )
DA1 (Németország, együléses, 98+29) DA2 (Egyesült Királyság, együléses, ZH588) DA3 (Olaszország, együléses, MMX602) DA4 (Egyesült Királyság, 1. kétüléses, ZH590) DA5 (Németország, együléses, 98+30) DA6 (Spanyolország, 2. kétüléses, XCE.16-01) DA7 (Olaszország, együléses, MMX603)
Nullsorozatok IPA (Instrumented Production Aircraft – )
IPA1 (Egyesült Királyság, kétüléses, ZJ699) IPA2 (Olaszország, kétüléses, MMX614) IPA3 (Németország, kétüléses, 98+03) IPA4 (Spanyolország, együléses, 11-91/C.16-20) IPA5 (Egyesült Királyság, együléses, ZJ700) IPA6 (Egyesült Királyság, együléses, ZJ938) IPA7 (Németország, együléses, 98+07)
Sorozatban gyártottak Tranche 1 Block 1
Block 1B
Block 2
Block 2B
Block 5
Tranche 2 Block 8
Block 10
Block 15
Block 20
Tranche 3A
Tranche 3B
Haditengerészeti változat
Megrendelő és üzemeltető országok A típust jelenleg hét ország légiereje üzemelteti.
Két prototípussal teszteltek: a DA2 (ZH588) együlésessel és a DA4 (ZH590) kétülésessel, mely az első ilyen változat volt.
Megrendelt: Tranche 1: 53 Tranche 2: 67 Tranche 3A: 40 Összesen: 160 darab
A Guardian újság nyomán látott napvilágot 2011 év elején, hogy a RAF 2015-re tervezi kivonni korai, 2005-től gyártott Trench 1 sorozatú repülőit a szolgálatból, ugyanis átépítésük a későbbi Trench 3 változatra túl költséges lenne. Ez 55, zömében kétüléses repülőgépet jelent. A 2011 év eleji állapot szerint körülbelül 160 darab repülőgép áll a brit légierő állományában, ezt ebben az évtizedben 100-ra tervezik levinni. A legtöbb gép RAF Coningsby-ben települ. A légierő sajtószóvivőjére hivatkozva, inkább eladnák őket, semmint kivonnák és leselejteznék őket.
Két együléses prototípussal teszteltek: a DA1 (98+29) és a DA5 (98+30).
Megrendelt: Tranche 1: 33 Tranche 2: 79 Tranche 3A: 31 Összesen: 143 darab
Két együléses prototípussal teszteltek: a DA3 (MMX602) és a DA7 (MMX603).
Megrendelt: Tranche 1: 28 Tranche 2: 47 Tranche 3A: 21 Összesen: 96 darab
Egy kétüléses prototípussal teszteltek: a DA6 (XCE.16-01), ami a második kétüléses változat volt.
Megrendelt: Tranche 1: 19 Tranche 2: 34 Tranche 3A: 20 Összesen: 73 darab
Ausztria a típus első „külföldi”, nem gyártó és fejlesztőország általi megrendelője. Az eredeti tervek szerint 24 darab új gépre adtak le megrendelést, amit kormányváltást követően 18 darab Tranche 2-re, majd 15 használt és csak együléses, első sorozatú Tranche 1 gépre mérsékeltek. Az első gép szolgálatba állása 2007. július 12-én történt, ez a repülőgép két év alatt több mint 1100 órát repült a zeltwegi Légifelügyeleti ezred (Überwachungsgeschwader) 1. és a 2. századának állományában. A tizenötödik és egyben utolsó megrendelt együléses Typhoon-t 2009. szeptember 24-én vették át.
Überwachungsgeschwader, Zeltweg Staffel 1 Staffel 2 7L–WA, 7L–WB, 7L–WC, 7L–WD, 7L–WE, 7L–WF, 7L–WG, 7L–WH, 7L–WI, 7L–WJ, 7L–WK, 7L–WL, 7L–WM, 7L–WN (30+19), 7L–WO.
Katar összesen 24 repülőgépet rendelt: 4 darab kétülésest és 20 darab együlésest.https://www.scramble.nl/military-news/first-qatar-typhoon-emerged-in-full-paint-scheme
2000-es évek végén 24+48 darabos megrendelést tettek a britek felé, rekordméretű összegért. Mivel a teljesítési határidőt meglehetősen rövidre szabták a szaúd-arábiaiak, a britek a RAF Coningsby-ben települő elsőlépcsős alakulatok állományából vontak ki 24 darabot. Ezek mindegyike Tranche 2 Block 8 volt. Ezen felül a megrendelés egy komplett repülőtér építését is tartalmazta kiszolgálóépületekkel együtt. A 48 darabos mennyiséget Szaúd-Arábiában kell összeszerelnie a BAE Systemsnek. A huszonnégy repülőgépből hat darab kétüléses.
Együléses Tranche 2 Block 8 (F): (8 db) ZK060/1001, ZK061/1002, ZK062/1003, ZK063/1004, ZK064/1005, ZK065/1006, ZK066/1007, ZK068/1008 (10 db) ZK075/307, ZK076/308, ZK077/309, ZK078/310, ZK079/311, ZK080/312, ZK081, ZK082, ZK083, ZK084.
Kétüléses Tranche 2 Block 8 (T): (6 db) ZK069/301, ZK070/302, ZK071/303, ZK072/304, ZK073/305, ZK074/306.
Harci alkalmazása Líbiai NATO műveletek
Balesetek, veszteségek 2010. augusztus 24-én délelőtt 9:30 körül (helyi CET szerint) kiképzési repülés teljesítése közben lezuhant a Spanyol Légierő 11. vadászezredének egyik kétüléses Eurofighter Typhoon T-je a Sevilla közelében lévő Morón Légibázis területén. A gép hátsó ülésén ülő pilóta – a kiképzőfeladatokat végrehajtó Abdullah Al Zahrani, a Szaúdi Királyi Légierő alezredese – életét vesztette. A közvetlenül a felszállást követő repülőeseményben az elöl ülő spanyol pilóta sikeresen, sérülések nélkül katapultált. A típus hadrendbe állított változatai közül ez az első gépveszteség.
Kiállított példányok DA2/ZH588: a második prototípus a RAF Museum London-ban (Colindale) látható. DA4/ZH590: az egyik kétüléses RAF gép a duxfordi Imperial War Museum-ban.
Galéria
Jegyzetek