A Harcsaszájú-barlang önálló barlang volt, de jelenleg a Pál-völgyi-barlangrendszer része. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Budai-hegységben, Budapest II. kerületében található.
Leírás
Budapest II. kerületében, a Szépvölgyi út mellett lévő, már nem művelt, rekultivált, parkosított (Szépvölgyi út 162. sz. alatti) pál-völgyi kőfejtő felső művelési szintjének DNy-i sarkában van a barlang látványos, 5×6 m-es bejárata. A kőfejtő alsó fejtési szintjén lévő Bagyura-barlang bejárata felett nyílik a Harcsaszájú-barlang. A kőfejtő mellett parkoló lett kialakítva. A Kolosy térről induló 65-ös és 65A számú autóbuszok megállnak a kőfejtőnél.
A pálvölgyi kőfejtő második leghosszabb barlangja volt. A Bagyura–Harcsaszájú–Kishideglyuk-barlangrendszer leghosszabb barlangja volt. A Harcsaszájú-barlang vízszintes kiterjedése 112 m. Tektonikailag és genetikailag is összefügg a Kis Hideg-lyukkal és a Bagyura-barlanggal. A barlang befoglaló kőzete, a terület többi barlangjaiéhoz hasonlóan, főleg felső eocén, sekélytengeri eredetű mészkő (Szépvölgyi Mészkő Formáció), amelyben gyakran kőzetalkotó mennyiségben vannak nagyméretű egysejtűek (Nummulites, Discocyclina) jellegzetes mészvázai. Tulajdonképpen egy hatalmas törésvonal mentén keletkezett és szorosan egymáshoz kapcsolódó párhuzamos járatok, és az azokhoz kapcsolódó kisebb oldaljáratok, fülkék és termek alkotják. Fő törésiránya 115°–295°.
A barlang a bejárat után egy lépcsőzetesen lefelé haladó teremben folytatódik. A terem végén megfigyelhető az a markáns tektonikai hasadék, amely mentén kialakult a terem. A terem legmélyebb pontján egy vasajtó van, amely alatt folytatódik a barlang. A barlang legnagyobb folyosójába, a jellegzetes, 30 m hosszú és 3–4 m széles Pannónia-folyosóba 8 m magasról lehet leereszkedni, ahol egy régi létramaradvány segíti a lejutást. A Pannónia-folyosó DK-i végéből nyílt az a szűk, baritos átjáró, amely a Bagyura-barlangba vezetett, de ez az átjáró mára beomlott.
A folyosó után ÉNy felé egy hosszabb, töredezett rész kezdődik, melyet omladéktömbök osztanak emeletekre. A Gödör felett áttraverzálva az 5 m mély és csúszós Cseppköves-kürtőn át lehet lemászni. Némi bujkálás után lehet elérni a következő, nagyobb hasadéktermet, amelyet szintén omladéktömbök tagolnak több szintre. A terem főtéjén éles peremű, lógó kőtömbök láthatók. Ezek miatt kapta a Guillotine-terem nevet. Itt található a barlang legmélyebben, 44 m mélyen lévő pontja. A főhasadék másik végpontját egy több szintre osztott, elagyagosodott és elszűkülő hasadék (Malacfürdő) alkotja.
A Guillotine-teremben 5 m-t felmászva és egy szűkületen jobbra átbújva lehet eljutni a félreeső helyen elhelyezkedő és nagyméretű, 4×12 m-es, omladékos Nagy-terembe. A teljes barlangban vannak cseppkőlefolyások, cseppkőbekérgezések és kis függőcseppkövek. A Pannónia-folyosó végében figyelhető meg a barlang legnagyobb állócseppöve. Szórványosan előfordulnak heliktitek is. Leginkább a Pannónia-folyosóba vezető lejtős akna tetején, a folyosó végén és a Cseppkő-kürtő környékén lehet görbecseppkövet találni. Kormozások csúfítják el sok helyen a falakat a barlang belső részein. A Harcsaszájú-barlang a Pál-völgyi-barlangban lévő Vetkőztető-hasadékkal párhuzamosan húzódik. A barlang végpontján található sok agyag kitermelésével a Francia-bánya barlangjainak alsó zónáját lehetne megismerni.
bélyegkép|262px|balra|A pálvölgyi kőfejtő, amelynek felső szintjén nyílik a Harcsaszájú-barlang
1919-ben volt először Harcsaszájú-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában Déri-barlang (Borbás 1934), Déry-barlang (Kadić 1920), Déry barlang (Láng 1957), Guggerhegyi-barlang (Pápa 1957), Guggerhegyi barlang (Láng 1957), Harcsa-barlang (Kadić 1919), Harcsa barlang (Láng 1957), Harcsaszáju-barlang (Palánkai 1964), Harcsaszáju barlang (Láng 1957), Harcsaszájú barlang (Barcza, Thirring 1920), Harcsaszájúbarlang (Földváry 1935), Harcsaszájú Cave (Kordos 1977), Harcsaszájú és Bagyura-barlang (Kordos 1984), Kőfejtő-barlang (Kordos 1984), Látó-hegyi-barlang (Bertalan, Schőnviszky 1976), Látóhegyi-barlang (Borbás 1934), Látóhegyi barlang (Barcza, Thirring 1920), Öreg-barlang (Kadić 1920), Öreg barlang (Láng 1957) és Róka-barlang (Kordos 1984) neveken is.
Kutatástörténet 1913–1938
A Turisták Lapja 1913. évi évfolyamában megjelent dolgozatban az olvasható, hogy a pál-völgyi kőfejtő 30 évesnél fiatalabb. Déry József volt az első, aki 1902. április 27-én a Szépvölgyi úton Pfinn Józseffel sétálva, a kőbánya előtti bányaőri lak előtt található kis kertben földbe szúrt és virágok felfuttatására használt pálcaalakú cseppkövekből barlang létezésére következtetve, erről az őrnél azonnal érdeklődött, majd az őr által vezetve, póznákra kötözött gyertyák fényének segítségével a bánya Ny-i sarkában tátongó hatalmas, tölcsérszerű bejáratú barlangba leereszkedett, és a barlangban látott cseppkőfüggyöny szépségén fellelkesülve a turisták figyelmét felhívta a barlangra, majd pár nap múlva (1902. május 11-én) a barlangot a barlang iránt érdeklődő Jordán Károlynak megmutatta. Ebben az időben a pál-völgyi kőfejtőben a Jordan-barlang bejárata, az előbb ismertetett és Bekey Imre Gábor által elnevezett Déry-barlang, valamint a Déry-barlanggal egyazon repedési síkban, de sokkal lejjebb található Bagyura-barlang bejárata voltak ismertek. Elsősorban Jordán Károly vezetésével kezdődött el a három barlang szakszerű átvizsgálása.
A kimélyített kőbánya legszélső, Ny-i szárnyában a felszínnel majdnem egy szintben tátong egy hatalmas üreg (Déry-barlang), amely be van deszkázva. A harminc évvel ezelőtt elkezdett robbantások először ezt a barlangrészt tárták fel. Bekey Imre Gáborék a 3 m magas, ferdén befelé hajló deszkapalánk óvatos megmászása után hatalmas, meredeken lefelé lejtő, gyönyörű sziklatölcsérbe ereszkedtek le, amelynek felső falait és cseppköveit sötétzöld moszat díszíti. A tölcsér kb. 20 m hosszú és feneke lépcsőzetesen mélyül. Az első lépcsőtől jobbra, É-ra a tölcsér irányával párhuzamosan haladó magas, de szűk és rövid folyosó bejárata látható, amelyben 8 m-t haladva egy merőleges és 5 m magas fal elé jutottak. Ennek megmászása után egy kényelmetlenül alacsony és szűk, cseppkőképződményekkel sűrűn borított odúba, az Ebédlőbe lehet bújni, ahonnan a túlsó oldalon egy merőleges és szűk kürtőn keresztül kötél segítségével megint az előbb elhagyott folyosóba lehet visszajutni.
bélyegkép|262px|Kirándulók a pál-völgyi kőfejtőben lévő bányaőrháznál 1910-ben
A nagy sziklatölcsérbe megint belépve, a második lépcsőn leereszkedve a végén 0,5 m-re szűkült sziklafalak között a járat alján nyíló és nagyon keskeny, vízszintes és 5 m hosszú, a közepén könyöklő csatornán kell beljebb menni. A csatorna előtt halmozódik fel a tölcsér alján leguruló és a mennyezetről lehulló sok, éles törmelék. Ezért a nyílás teljesen be fog temetődni. A lejutás előtt már jelenleg is ki kell először mindig kotorni, de így is annyira szűk a csatorna, hogy csak oldalfekvésben lehet rajta átpréselődni, és a legóvatosabb mozdulatok ellenére is leszakad a ruha az emberekről és lehorzsolódik a bőr a vállakról.
A csatorna egy kis odúhoz csatlakozik, amelynek fenekén egy szépen kifejlett, nagy sztalagmit derekára erősítve a kötelet és a hágcsót, először egy ferde, majd egy mélyen alámosott és függőleges falon 8 m mélyre kell egy magas folyosóba leereszkedni. A folyosón Ny-ra 15 m-t haladva látható a fal jobb oldalán egy függönyszerű cseppkőfalrész és egy gyönyörű, tündöklően fehér sztalagmit. A sztalagmit tele van apró, kagylószerűen kiképzett vízmedencékkel. Az egyikbe több mint 8 éve egy kétfillérest tettek, de az nem vonódott be a mai napig. A barlangnak ebben a részében még teljesen épen megmaradtak a cseppkőképződmények, mert ezt a barlangot (hiába ismerik legrégebben) a fárasztó és veszélyes lejutás miatt eddig kevés turista látogatta. Eddig csak egy hölgy merészkedett ide, Jordán Károlyné, aki félelem nélkül, férjével vetélkedve vett részt a kutatásokban.
A folyosó bal oldalán a fenék lemélyül és 5–6 m után egy magas, de keskeny ágban ér véget. Ennek az ágnak bal oldali falán, közel a mennyezethez van egy csatornaszerű, szűk párkány, amelyen hason átcsúszva egy hasadék elé lehet jutni, amelynek fala tele van hófehér, borsós cseppkőképződményekkel. Ebben a folyosóban a fényképezéskor, melyet sok magnéziummal végzett Bekey Imre Gábor, ijesztő, de mulatságos eset történt vele. A magnéziumpor felvillanásakor keletkezett hatalmas levegőrázkódástól a mennyezetről a nyakába esett valami nehéz dolog. A sötétben kőhullásnak gondolta, de a szemét verdeső ezernyi denevér jelenlétéből rájött a hullás eredetére. Amíg társa gyufát gyújtott, addig csúnyán összemarták a megrémült állatok. A Déry-barlangnak eddig csak a fent felsorolt részei ismertek, de kétségtelen, hogy szorgosabb kutatással sok folyosót és termet lehet a barlangban felfedezni.
A Déry-barlang folyosója, a leszállás környékén egy kürtővel (nemrég) össze volt kötve az alatta lévő Bagyura-barlanggal, de ezt az utat betemette a kőhullás. A Bagyura-barlangban lévő egyik folyosón keresztül (térden mászva és kúszva), nemrég át lehetett menni a Déry-barlangba. A Déry-barlangtól sokkal lejjebb helyezkedik el a Bagyura-barlang. A tanulmányba bekerült a Déry-barlang hosszmetszet térképvázlata, amelyet Bekey Imre Gábor rajzolt. A publikációban látható négy olyan fénykép, amelyek a Harcsaszájú-barlangot mutatják be. Az első fényképen a barlang lejárata a tölcsérben, a másodikon a barlangban lévő cseppkőfüggöny és fehér sztalagmit, a harmadikon a Kápolna felé vezető út, a negyediken pedig az Ebédlőbe történő leereszkedés figyelhető meg. A négy fekete-fehér fényképet Bekey Imre Gábor készítette.
bélyegkép|262px|balra|Harcsaszájú-barlang. Lejárat a tölcsérben (a fényképet Bekey Imre Gábor készítette)
Az 1919. évi Barlangkutatásban publikált, Kadić Ottokár által írt jelentésben meg van említve, hogy a Pál-völgyi-barlang kutatásának befejezése után, 1919-ben került sor a többi pál-völgyi és Budapest vidéki barlang, például a Harcsa-barlang tanulmányozására és felmérésére. A Harcsa-barlang felmérését a Pannonia Turistaegyesület Barlangkutató Szakosztály tagjai (Frölich Árpád, Bagyura János, Jilek Antal, Som Imre, Ruzitcska Gyula, Pürner József, Frei Hermán és mások) segítették. A barlangban jelenleg is folyik a kutatás.
Az 1919. évi Barlangkutatásban lévő, Scholtz Pál Kornél által írt beszámolóban szó van arról, hogy 1904. június 23-ig, a Pál-völgyi-barlang felfedezéséig a kőbányában csak a nagy bejáratú Harcsaszájú-barlang volt ismert. Lóczy Lajos megbízásából Kadić Ottokár felméréseket végzett a pál-völgyi kőbánya barlangjaiban, és ebben a munkában a Pannónia Turista-Egyesület Barlangkutató Szakosztálya támogatta Kadić Ottokárt. Ekkor kutatás és felmérés történt a Harcsaszájú-barlangban. A barlangok felmérésénél a szakosztály tagjai (Frölich Árpád, Bagyura János, Jilek Antal, Som Imre, Ruzitska Gyula, Pürner József, Frei Hermann és mások) segédkeztek.
A Természet 1920. évi évfolyamában meg van említve, hogy a pál-völgyi barlangok nem régóta ismertek. Felfedezésük és feltárásuk rövid történetét Bekey Imre Gábor vázolta fel a Turisták Lapja 1913. évi évfolyamában. Bekey Imre Gábor szerint Déry József volt az első, aki 1902. áprilisban, a Szépvölgyi úton sétálva az ott lévő kőbánya őrétől azt az információt kapta, hogy barlang van a kőfejtő Ny-i sarkában. Déry József az őr segítségével még aznap leereszkedett a nagy bejáratú üregbe, és az abban látott cseppkőfüggöny szépségén fellelkesülve, felhívta erre a barlangra a turisták figyelmét.