Hunyadi István, Hunyady (Budapest, Erzsébetváros, 1905. március 9. – Budapest, 1986. november 11.) költő, jogász.
Élete Hunyady Béla Mátyás (1874–1954) polgári iskolai tanár és Mérei Gizella (1888–?) nevelőnő fia. Szülei kétéves korában kötöttek házasságot, s édesanyja ugyanebben az évben kitért a katolikus vallásra. A budapesti Szent István Főgimnáziumban érettségizett. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta, ahol jogi doktorátust szerzett. 1931 novemberében a székesfőváros szolgálatába lépett, s 1937-től mint segédfogalmazó dolgozott. 1944-től a szociálpolitikai ügyosztály fogalmazója volt, majd tanácsjegyzőként és büntetőbíróként működött. Később a Képcsarnok Vállalathoz került, ahol szervezőként dolgozott 1965-ös nyugdíjazásáig,
Felesége Széchenyi Mária Ilona Gizella volt, akivel 1933. május 27-én Budapesten, az Erzsébetvárosban kötött házasságot. https://budapestaukcio.hu/istvan-hunyady/festo
Az Új köztemetőben helyezték végső nyugalomra. Főbb művei
Zengő kövek (versek, Budapest, 1934) Két óraütés közt (versek, Budapest, 1937) Egyszerűség dicsérete (versek, Budapest, 1941) Meglódult csillag (versek, Budapest, 1941) Egyszerűség dícsérete (versek, Budapest, 1947) Lépj ki magadból (versek, Budapest, 1961) Zöld levelecske (Budapest, 1967) Lagodai padoga (Budapest, 1970) Szabálytalan világvég (versek, Budapest, 1973) Férfisirató (versek, Budapest, 1979) Ősz Korcsulán (versek, Budapest, 1979) Te kiálts téltemető (versek, Budapest, 1983)
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyar költők Kategória:1905-ben született személyek Kategória:1986-ban elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Katolikus vallásra tért személyek Kategória:Nevet változtatott magyar személyek Kategória:Az Új köztemetőben eltemetett személyek