Pogány Ödön, születési és 1899-ig használt nevén Pollák ÖdönAz engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 127912/1899. Forrás: MNL-OL 30802. mikrofilm 1134. kép 2. karton. Névváltoztatási kimutatások 1900. év 29. oldal 51. sor (Devecser, 1886. február 3. – Budapest, 1967. július 26.) fül-orr-gégész, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952).

Élete Pollák József (1848–1921) királyi tanácsos, Veszprém vármegye tiszteletbeli főorvosa és Sauer Rozália (1855–1925) gyermekeként született zsidó családban. Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte, ahol 1908 októberében avatták orvosdoktorrá. 1908 és 1911 között a Budapesti Tudományegyetem Fülorvosi tanszékén dolgozott gyakornokként. 1912–19-ben a Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs utcai Kórháza fülészeti osztályának alorvosa volt. Az első világháborút végigszolgálta és ezredorvosként szerelt le. 1919 januárjában kinevezték az Újpesti Gyermekkórház fülorvosává. A Tanácsköztársaság alatti baloldali magatartása miatt megfosztották állásától. 1921-től a Bíró Dániel Kórház fülészeti konziliáriusaként működött, illetve az Újságírók Szanatórium Egyesületének szakorvosa volt. Az 1930-as évek elejétől a Pesti Chevra Kadisa Szeretetkórházának fülészeti osztályát vezette, majd a második világháború után néhány évig a kórház igazgatói tisztségét is betöltötte. A két világháború között megválasztották az Izraelita Siketnémák Országos Intézetének tiszteletbeli fülorvosává és részt vett a Keresetképtelen Orvosokat Segélyző Egyesület megalapításában, valamint elnöke volt a Budapesti Királyi Orvosegyesület Otológiai Szak­osztályának.

1947-ben kezdeményezésére indult meg az Országos Társadalombiztosító Intézet keretein belül a hazai otoneurológiai szakrendelés. Ugyanebben az évben a Pázmány Péter Tudományegyetemen a Hallószerv funkcionális vizsgálata és ennek általános diagnosztikai jelentősége című tárgykörből magántanárrá habilitálták. 1952-ben a Tudományos Minősítő Bizottság az orvostudományok kandidátusává nyilvánította. 1947 és 1953 között a Budapest Főváros Tanácsa Csengery-utcai Rendelőintézetének Otoneurológiai Osztályának elindítója, megszervezője és vezetője volt. 1953 és 1967 között az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet otoneurológiai osztályát vezette. 1964-ben Budapesten megszervezte az otoneurológiai nemzetközi szimpóziumot. A Fül- orr- gégegyógyászat című folyóirat szerkesztőbizottságának örökös tagjának választották. Két könyve és számos dolgozata jelent meg.

A Kozma utcai izraelita temetőben helyezték nyugalomra, ahol Fisch Henrik főrabbi búcsúztatta. Sírjánál Zoltán Imre nőgyógyász, egyetemi tanár méltatta munkásságát, majd Alföldy Jenő szólt a tanítványok nevében.

Felesége Wilheim Róza (1893–1956) volt, Wilheim Adolf és Deutsch Ilona lánya, akit 1914. augusztus 9-én Budapesten, az Erzsébetvárosban vett nőül.

Főbb művei

Adatok a complicált otogen agytályogok kór­isméjéhez (Budapesti Orvosi Újság, 1916, 11.) A sziklacsont néhány anatómiai rendellenessége a fülsebészet szempontjából (Orvosi Hetilap, 1919, 31.) Az otogen differential-diagnosis szerepe az általános orvosi gyakorlatban (Budapesti Orvosi Újság, 1919, 19–20.) Recidiváló otogen meningitis esete (Gyógyász, 1925, 32.) A bursa pharyngea idült gennyes megbetegedése (Gyógyászat, 1926, 32.) A labyrintus vizsgálatok különös tekintettel a központi idegrendszer megbetegedéseire (Budapest, 1929, 2. kiadás: Budapest, 1935) Az orrhurut-nátha (Jó Egészség, 1934, 1–2) A vegetatív idegrendszer és a hallószerv (Budapest, 1947) Az „encephalopathias” nystagmusok kórtana (Szemészet, 1950, 4.) A fülzúgás (Orvosi Hetilap, 1952, 15.) Adatok a koponya-traumák késői neurovegetatív tüneteihez. Kaufman Irénnel. (Orvosi Hetilap, 1953, 36.) A vestibularis izgatás szerepe a blepharoelonus létrejöttében (Szemészet, 1955, 2.) A magassági szédülés (Orvosi Hetilap, 1955, 33.) Adatok a nystagmus retractorius pathophysiologiájához és pathomechanizmusához. Gál Pállal és Kepes Jánossal. (Orvosi Hetilap, 1957, 21.) Kétoldali teljes siketségct okozó metastatisáló glioblastoma. Kepes Jánossal. (Gyógyászat, 1957) Gyermekkori infratentoralis tumorok otoneurológiai vonatkozásai. Marek Péterrel és Szénásy Józseffel. (Orvosi Hetilap, 1962, 20.) Hőgyes Endre szerepe a vestibularis kutatásban (Orvosi Hetilap, 1963, 47.)

Díjai, elismerései

Kiváló orvos (1955) Munka Érdemrend arany fokozata (1966)Magyar Közlöny, 1966 (9. szám)

Jegyzetek

Források

Kategória:Magyar fül-orr-gégészek Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1886-ban született személyek Kategória:1967-ben elhunyt személyek Kategória:Devecseriek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:A Kozma utcai izraelita temetőben eltemetett személyek