Az Örök vadászmezők (eredetiben: happy hunting ground, azaz boldog vadászmező) az Egyesült Államokban élő őslakosokhoz köthető túlvilági fogalom.Hol voltak az Örök Vadászmezők?"happy hunting ground" (merriam-webster.com, 2020). A kifejezés nagy valószínűséggel a brit gyarmatosítóktól származik, akik egyes törzsek túlvilágról alkotott fogalmát próbálták értelmezni.Meek, Barbara A. (2006). "And the Injun goes "How!": Representations of American Indian English in white public space". Language in Society. 35 (1): 93–128 oldal.
Eredete A "boldog vadászmezők" (happy hunting-grounds) kifejezés először 1823-ban jelent meg James Fenimore Cooper Bőrharisnya (eredeti címén The Pioneers - a pionírok) című klasszikus regényében.Cooper - BŐRHARISNYA
Illetve egy másik részében is:
„Sólyomszem! Atyáim hívnak a boldog vadászmezőkre” (eredeti angolban: "Hawk-eye! My fathers call me to the happy hunting-grounds."James Fenimore Cooper (1872). The Pioneers, or, The sources of the Susquehanna: a descriptive tale. New York. Appleton & Company. 183 oldal.
Charles L. Cutler történész szerint Cooper „vagy megalkotta, vagy elterjesztette” a „boldog vadászmező” kifejezés használatát a túlvilág megnevezésére.Cutler, Charles L. (2000). O Brave New Words!: Native American Loanwords in Current English. Oklahomai egyetem, 132 oldal. A kifejezés nem sokkal később Washington Irving írásaiban is megjelent.Washington Irving (1886). Astoria, or, Anecdotes of an enterprise beyond the Rocky Mountains. New York: J.B. Alden. 191 oldal.
1911-ben Charles Eastman (1858 – 1939) sziú származású orvos azt írta, hogy "a kifejezés modern, és valószínűleg kölcsönvett, vagy a fehér ember találta ki."Charles Alexander Eastman: the soul of the Indian; an interpretation. 1911, Boston. Houghton Mifflin társaság, 156 oldal.
Ahogy az amerikai őslakosok számos törzse mind egyedi kultúrával és hitvilággal bírt és bír, a halál utáni életről alkotott elképzeléseik sem azonosak. Példának okáért a síksági sziú törzs tagjai szerint a holtak a szellemvilágban élnek tovább, amely sokban hasonlít a földi életre, azonban sokkal boldogabb: a szellemvilágban mindenki sátorban lakik, nincs éhség, szomjúság, vagy betegség. A holtak minden napjukat mulatsággal töltik: játékkal, tánccal és énekléssel.
A szintén síksági sájen törzs hagyományosan úgy tartja, a holtak lelkeinek lakhelye a Tejúton áthaladva található. Ezen a helyen mind a teremtőjük által vezetett közösségben élnek, ahol korábbi életükhöz hasonlóan töltik napjaikat, többek közt vadászattal és halászattal. Mindkét népcsoport világnézete megegyezik abban, hogy a hitvány életet élő szellemek sorsa céltalan bolyongás, esetenként a földre kísértetként való visszatérés, mivel eltévednek a túlvilágra vezető úton.
A mohikán törzs, amelyben J. F. Cooper hőse, Csingacsguk is tartozik, a történelmi feljegyzések szerint letelepedett életmódot folytatott, azaz a közösségek hosszúházakat építettek és földet műveltek. Ebből kifolyólag - noha szintén elmaradhatatlan része volt mindennapjaiknak - kevésbé valószínű, hogy a túlvilágról alkotott képzetüket a vadászat határozta volna meg.
Jegyzetek
Kategória:Halál Kategória:Észak-amerikai indiánok