Ehnaton (régiesebb átírásokban Ehnáton, Ekhnáton, vagy Khunáton), uralkodásának első négy évében IV. Amenhotep (ógörögül néha IV. Amenóphisz) ókori egyiptomi fáraó, az újbirodalmi XVIII. dinasztia tizedik uralkodója, aki i. e. 1353–1336 vagy 1351–1334 között uralkodott.
Leginkább az Amarna-reformról, átfogó vallási-kulturális reformjáról ismert, amely során bevezette a napkoronggal fémjelzett Atont dicsőítő istentiszteletet. Neki szentelte új fővárosát, Ahet-Atont is. A hagyományos egyiptomi többistenhitet felváltó Aton-kultuszt egyiptológusok monolatrizmusnak, henoteizmusnak, vagy kvázi egyistenhitnek tartják. Mivel a vallás az ókori egyiptomiak életének minden részét áthatotta, a reformok is számtalan területre kiterjedtek, köztük a művészetre, melyre korábban sosem látott naturalizmus lett jellemző.
A hagyományos egyiptomi vallás elhagyását nem fogadták el széles körben. Halála után műemlékeit elbontották vagy elrejtették, szobrait megsemmisítették, nevét törölték a királylistákról. Halála után a hagyományos többistenhívő vallási gyakorlat fokozatosan helyreállt. Amikor több évtizeddel később a XVIII. dinasztia előző fáraóival közvetlen kapcsolatban nem álló uralkodók új dinasztiát hoztak létre, Ehnatont és közvetlen utódait elítélték, Ehnatonra magára az ellenség vagy az a bűnöző szavakkal hivatkoztak.
Ehnaton főfelesége, a legendás szépségű Nofertiti főként gyönyörű mellszobráról híres, mely az egyiptomi portrészobrászat talán legismertebb alkotása.
Családi háttere III. Amenhotep fáraó és Tije nagy királyi hitves fiaként született. Ekkor még Amenhotepnek hívták. Nem ő volt a trónörökös, hanem Thotmesz nevű bátyja, aki azonban fiatalon meghalt. Négy lánytestvérét azonosították – Szitamon, Iszet, Henuttaneb és Nebetah hercegnőket, akik közül Szitamon és Iszet, de talán Henuttaneb is, feleségül ment saját apjához. Többnyire a legfiatalabb húgaként azonosítják Baketaton hercegnőt, akiről azonban az is felmerült, hogy talán a lánya, mellékfeleségétől, Kiától.
Fiútestvérei Thotmesz kivételével már nehezebben azonosíthatóak, tekintve, hogy a kor művészeti hagyományai értelmében a hercegnőket sokkal gyakrabban ábrázolták, a hercegek a háttérben maradtak. A kevéssé ismert Szemenhkaré, akit uralkodása utolsó éveiben társuralkodóvá nevezett ki, talán az öccse volt, de lehet, hogy a fia, míg a Szemenhkarét követő Tutanhamonról is feltételezték korábban, hogy az öccse, de már kiderült, hogy a fia.
Bár konkrét bizonyíték nincs rá, egyes jelek azt sugallják, anyjának, Tijének a testvére volt az udvarban fontos pozíciót betöltő Ay, akiről – ismét csak közvetett bizonyítékok alapján – feltételezik, az apja volt Nofertitinek, Ehnaton feleségének, akivel eszerint az elmélet szerint unokatestvérek voltak. Nofertititől hat leánya született, közös fiukról nem tudni. Nofertiti mellett még egy felesége ismert, Kia, aki jelentőségében sosem ért fel a fő királynéval. A 2010-ben publikált DNS-vizsgálatok, melyek Ehnaton múmiáját is azonosították, bebizonyították, hogy Tutanhamon szülei Ehnaton és egy lánytestvére.
Amenhotep herceg fiatal koráról, neveltetéséről kevés az adat. Bátyjáról, Thotmeszről ismert, hogy Memphiszben töltött be fontos pozíciót, mint Ptah főpapja. Amennyiben Amenhotep örökölte elhunyt bátyja pozícióit, ő is Memphiszben készült fel az ország kormányzására, és későbbi művészeti felfogásával egybevág a kézművesek istene, Ptah főpapjának egy hagyományos címe: „a mesteremberek legnagyobbika”, mely minőségében a művészek felügyelője volt. Vallási nézeteire azonban nagyobb hatással lehetett Ré napisten kultuszközpontja, Héliopolisz, amelynek több szülötte is feltűnik később Amenhotep kíséretében.
Uralkodása A társuralkodás kérdése
A korszak egyik legvitatottabb kérdése, III. Amenhotep még életében társuralkodóvá tette-e maga mellett fiát, és ha igen, meddig tartott a társuralkodás. Az bizonyos, hogy III. Amenhotep uralkodásának 38. évében hunyt el és IV. Amenhotep követte Egyiptom trónján. Egyes elméletek szerint Ehnaton 17 uralkodási évéből tizenkettőt apjával közösen uralkodva töltött, míg mások ennél jóval rövidebb időre, 1-2 évre teszik a társuralkodást, a tudósok többsége pedig teljesen elveti az elméletet. Ennek oka, hogy a társuralkodásra utaló bizonyítékok többféleképpen is értelmezhetőek. Legutóbb 2014-ben, Amenhotep-Hui vezír sírjának falán találták meg régészek mindkét fáraó kártusba foglalt nevét egyazon helyen. A régészek szerint ez annak bizonyítéka, hogy a két fáraó pár évig biztosan együtt uralkodott, mások szerint azonban csupán azt jelenti, hogy a sír építését III. Amenhotep idején kezdték el és IV. Amenhotep alatt fejezték be, ezért tisztelete jeléül Amenhotep-Hui mindkét uralkodó nevét a falra vésette.
Az első öt év 200px|thumb|Kehely IV. Amenhotep nevével. Tőle balra Aton, jobbra Nofertiti neve
Amenhotepet hivatalosan a thébai Ámon koronázta meg, és uralkodása első tetteként Ámon kultuszának központjában, a karnaki templomban kezdte meg egy frissen felépített, de még díszítetlen kapu képeinek és feliratainak kialakítását. A legkorábbi képeken a fáraó még a hagyományos módon, sólyomfejű emberként ábrázolt napistent, Ré-Harahtit imádja, nem sokkal később azonban már megjelenik Aton, a napkorong is. Aton neve már középbirodalmi szövegekben is előfordul, III. Amenhotep uralkodása alatt azonban egyre nagyobb jelentőségre tett szert, párhuzamosan azzal a tendenciával, hogy a fáraó istenítése egyre inkább szoláris jelleget öltött.
Új istene tiszteletére IV. Amenhotep templom építésébe kezdett. A templomnak a Gempaaton („a napkorong megtaláltatott”) nevet adta, felépítése helyéül pedig olyan helyet választott, amely nyílt kihívásként is felfogható volt Ámon papsága ellen: a karnaki templomkomplexum közvetlen szomszédságát. A kelet-karnaki építkezésekhez új kőfejtőket nyitottak, és új munkásokat is toboroztak; a munkálatokat Amenhotep héliopoliszi származású udvaroncai, Maja, a seregek írnoka és Bek szobrász irányították. A Gempaaton-komplexumhoz palota is tartozott, és a fáraó minden bizonnyal azonnal átköltözött ide, amint elkészült (első lakhelye az apja által nem sokkal korábban építtetett fényűző Malkata palota volt).
IV. Amenhotep uralkodásának egyik fontosabb fordulópontjáról a trónralépése utáni második év elejéről fennmaradt beszéd tanúskodik, amely a Théba melletti karnaki templom egyik pülónján olvasható. A fáraó a királyi udvarhoz, hivatalnokohoz vagy a néphez intézett beszédében mintha sejtette és magyarázta volna későbbi vallási reformjait és az Aton középpontba helyezését. Bizonyos egyiptológusok a beszédet kiáltványhoz hasonlították. Beszédében IV. Amenhotep kinyilatkoztatta, hogy az Egyiptomban azelőtt tisztelt istenek nem voltak hatékonyak, beszüntették mozgásukat és templomaik romba dőltek. A fáraó ezt szembeállította az egyedüliként megmaradt Aton napkoronggal, az örökké mozgó és létező istennel, ezzel igazolva az isten egyedüli tiszteletét.
Még uralkodása első öt évében, feltehetőleg a 3. évben Amenhotep megrendezte első szed-ünnepét. Ennek pontos oka vitatott; mivel erre az ünnepségre rendszerint a fáraó 30. uralkodási évében került sor, utána pedig kb. háromévenként, és célja kimondottan az idősödő fáraó rituális megfiatalítása volt. Csak találgatások vannak arról, miért érezte szükségét az ünnep megtartásának IV. Amenhotep, aki legfeljebb húszas évei elején járhatott. Vannak, akik ezt a társuralkodás bizonyítékának tartják, és úgy gondolják, III. Amenhotep egyik jubileumával esett egybe, mások feltételezik, hogy IV. Amenhotep úgy döntött, apja halála után is háromévente megrendezi annak jubileumi ünnepségét, vagy a jubileumot valójában Aton tiszteletére rendezték, akinek nevében a fáraó kormányozta az országot, és akinek már a feliratokon is kártusba írták a nevét, ami királyi előjog volt; esetleg III. Amenhotepet halála után egynek tekinteték Atonnal, így a jubileum mindkettejüknek szólt. Az is lehetséges, hogy az ünnepség célja az volt, hogy erővel töltse el a fáraót nagy vállalkozása, Aton kultuszának bevezetése és az új főváros megalapítása előtt.
200px|thumb|left|Nofertiti egy korai ábrázolása
Nofertiti valószínűleg már uralkodása első évében vagy még azelőtt Amenhotep felesége lett. A királyné minden bizonnyal nagy befolyással bírt; a királyi család nőtagjai a dinasztia korábbi története folyamán szinte végig olyan fontossággal bírtak, ami más ókori társadalmakra nem nagyon volt jellemző, és ez ebben az időben érte el egyik tetőpontját. Mind Nofertitit, mind anyósát és talán nagynénjét, Tijét olyan jelenetekben ábrázolják (például az ellenség eltiprása közben), ami korábban csak a fáraónak járt ki. Nofertitinek külön temploma épült a Gempaatonban, a Hut-benben, amelyben a fáraót szokatlan módon nem is ábrázolják.
A IV. Amenhotep trónra lépése utáni első öt évben már megszületett hat leánygyermekük közül az első három, akik mind a nevükben viselték Aton nevét: Meritaton („Aton kedveltje”, legkésőbb a 2. uralkodási évben), Maketaton („Aton védence”, a 3. vagy 4. évben) és Anheszenpaaton („Az ő élete Atoné”, az 5. év előtt).
A reformok Ahet-Aton
IV. Amenhotep első öt uralkodási évében Aton már elkezdte ugyan háttérbe szorítani a többi istent, de kultuszát még nem kísérelték meg kizárólagossá tenni, és Ámon papságát sem üldözték – a 4. évben Ámon főpapja még mindig hatalmon volt, és a szed-ünnepen is részt vettek Ámon kamarásai. Aton tisztelete ebben az időben még nem nevezhető egyistenhitnek, csupán henoteizmusnak, azaz a fáraó, bár egyedül Atont tisztelte, elismerte a többi isten létét is.
200px|thumb|left|Ehnaton, Nofertiti és két lányuk
Az ötödik évben drámai változásokra került sor. Egy levél, amelyet Ipi, a király memphiszi háznagya küldött, még arról számol be, hogy Ptah templomában minden a megszokott rendben megy, ez a levél azonban az utolsó, mely a fáraót Amenhotepnek nevezi. Hogy istene iránti elkötelezettségét mutassa, az uralkodó megvált régi nevétől, az Amenhoteptől, amelynek jelentése „Ámon elégedett”, és az Ehnaton („Aki üdvös Aton számára” vagy „Aki hasznos Atonnak”) nevet vette fel. Nofertiti nevéhez, amely eredetileg egy istenre sem utalt (jelentése: „A szépség megérkezett”), hozzátették a Nofernoferuaton („Aton legszebbje”) nevet, ebben a formában először a Hut-benben falain fordul elő.
A karnaki építkezéseik abbamaradtak; Nofertiti Hut-benben temploma után a királyi család nem kezdett több építkezésbe Thébában; Ámon szent városában nem harcolhatott Ámon ellen. Valószínűleg ellenállásba ütközött a nagy hatalmú papság részéről, ezért Aton számára olyan területet választott, amely, ahogy a város alapítószövegében maga Ehnaton fogalmazott, korábban „nem volt sem istené, sem istennőé, sem királyé, sem királynőé, senki más nem mondhatja magáénak”.
260px|thumb|Ehnaton, Nofertiti és három lányuk Aton sugarai alatt