I. Ferdinánd (Alcalá de Henares, Kasztília, 1503. március 10. – Bécs, Ausztria, Német-római Birodalom, 1564. július 25.), Ausztria főhercege 1521-től, Magyarország és Csehország királya 1526-tól, német király 1531-től, valamint a Német-római Birodalom császára 1556-tól 1564-ben bekövetkezett haláláig. Trónra kerülése előtt testvére, V. Károly német-római császár nevében a Habsburg-ház örökös tartományait kormányozta. Ő volt az utolsó német király, akit az aacheni dómban koronáztak meg.
Ferdinánd Szép Fülöp és Kasztíliai Johanna negyedik gyermeke, egyben második fia volt. A kezdetben osztrák főhercegi címet viselő Ferdinánd szeretett felesége, Magyarországi Anna, valamint testvére, Ausztriai Mária és a korábban megkötött Habsburg–Jagelló házassági szerződés (1506) értelmében tartott igényt a magyar és a cseh trónra. Bátyja idővel szétosztotta birodalmát Ferdinánd és legidősebb fia, Fülöp között. Utóbbi örökölte a spanyol területeket, míg Ferdinánd a császári címet és az örökös tartományokat.
Uralkodásának két legjelentősebb eleme az Oszmán Birodalommal való konfliktus, valamint a protestáns reformáció, amely több vallásháborút is eredményezett országaiban. Visszahozta nagyapja, I. Miksa császár főbb újításait, köztük a birodalmi udvari kancelláriát, valamint életbe léptette az 1848-ig fennálló Udvari Haditanácsot, ami a Birodalom legfőbb katonai döntéshozó szerve lett. Magyarországi politikáját meghatározta a Szapolyai Jánossal szemben az ország irányításáért folyó küzdelem, és az ennek következtében kialakult polgárháborús konfliktus. Katonai jelenlétével és a végvárrendszer kiépítésével megakadályozta, hogy az egész Magyar Királyság török kézre kerüljön.
A birodalmi ügyekhez, köztük a kormányzáshoz, a diplomáciai és a vallási kérdésekhez testvérével, V. Károllyal szemben sokkal rugalmasabban, mérsékelt és toleráns politikát folytatva állt. 1564-ben bekövetkezett halálát követően legnagyobb ellenfele, I. Szulejmán szultán azt mondta: „Benne valóban igazságos, becsületes fejedelmet vesztettek népei”. Ferdinánd jelmondata , ami magyarul annyit tesz: „Legyen igazság, még ha belepusztul is a világ”.
Gyermekkora bélyeg|200px|A gyermek Ferdinánd bélyeg|200px|A Szent Gyermekek Justus és Pastor Katedrálisa Alcalá de Henaresben
1503. március 10-én este 9 és 10 között született Alcalá de Henaresben Francisco Jiménez de Cisneros bíboros toledói érsek palotájában, ahol a kasztíliai udvar is tartózkodott akkor. Apja, Szép Fülöp nem várta meg a születését; három hónappal korábban, 1502 decemberében visszatért Németalföldre. A szülés fájdalommentes volt, mint Johanna infáns–főhercegnő mindegyik szülése, akinek Ferdinánd a negyedik gyermeke volt, és az első, aki nemcsak hogy szülőhazájában, Kasztíliában fogant, hanem ott is látta meg a napvilágot, éppen azon a napon, amikor anyai nagyapja, II. Ferdinánd aragóniai király is született 51 évvel korábban. Nagyapja sem volt jelen a születésénél, aki ekkor éppen örökölt királyságában, Aragóniában tartózkodott.Lásd Liss, Peggy K.: Isabel the Queen: Life and Times, Oxford, Oxford University Press, 1992 I. Izabella királynő rögtön utána udvarhölgyei társaságában meglátogatta gyermekágyas lányát és újszülött unokáját. Az örömteli eseményt ebéd és lándzsajáték (juego de cañas) követte.
A keresztelőjét a hosszú esőzések miatt csak március 25-én tartották meg Alcalá de Henaresben A Szent Gyermekek Justus és Pastor Katedrálisában (Catedral de los Santos Niños Justo y Pastor de Alcalá de Henares), és anyai nagyapja nevét kapta. A kis Ferdinánd júliusig maradt Alcalá de Henaresben, amikor is az udvar Madrid érintésével Segoviába utazott. Itt szakadt el az anyjától, aki vissza akart térni a férjéhez Németalföldre, és ezen összekülönbözött az édesanyjával, Izabella királynővel. Azért, hogy Johanna ne tudja magával vinni a csecsemő Ferdinándot Flandriába, Izabella Arévalóba vitette az unokáját 1503 őszén, aki így elszakadt az udvartól. Ekkortól már ismeretes Ferdinánd infáns kamarája. Dajkája többek között Catalina de Hermosilla volt, orvosa pedig Juan de Parra, aki később Németalföldre is elkísérte. 1504. november 26-án meghalt a nagyanyja, Katolikus Izabella, és a gyermek kasztíliai infáns gondozása szülei távollétében már a nagyapjára hárult. 1505-ben Ferdinánd király az unokája udvarmesterévé nevezi ki Pero Nuñez de Guzmánt, Álvaro de Osoriót1515-től Astorga püspöke. pedig első káplánjává, aki megírta Ferdinánd gyermek- és ifjúkorát.
1506-ban szülei megérkeztek Kasztíliába elfoglalni a trónt, és a több mint 3 éves kis infáns csak most ismerhette meg valójában a szüleit, anyját, akitől öthónaposan elszakadt, és az apját, aki még sohasem látta másodszülött fiát. 1506 júliusában apja Arévalóból Valladolidba hozatta a kisfiát, hogy a közelükben lehessen, de a királyi pár Johanna szeszélyéből egy, a város melletti kis helységben, Tudela de Dueróban szállt meg, ahonnan az apja többször is meglátogatta őt Valladolidban. Osorio leírja, hogy azt elmondani nem lehet, mennyire örült a kisgyerek, amikor meglátta az édesanyját. Testvéreit ekkor sem láthatta még, mert őket szüleik Németalföldön hagyták nagynénjük, Ausztriai Margit főhercegnőEgykori kasztíliai infánsnő és trónörökösné, aki másodszor is megözvegyülvén, éppen akkor tért visszatért szülőhazájába Savoyából. felügyelete alatt.
1506. szeptember elején az udvar Burgosba utazott, és Fülöp Valladolidból Simancasba vitette a fiát. A gyermek Ferdinánd udvarmestere, Pero Nuñez de Guzmán itt értesült 1506. szeptember 24-én Fülöp király haldoklásáról, és ezért védelmi készültségbe helyezte a várost annak megakadályozására, hogy esetleg Ferdinándot megszöktessék. Másnap, szeptember 25-én fegyveresek érkeztek Simancasba Diego de Guevara, Fülöp tanácsosa vezetésével, aki Ferdinándot követelte Fülöp király állítólagos parancsára, de Pero Nuñez nem hitt az írás valódiságában. A kis Ferdinánd pedig közben mivel minden fegyvercsörgést játéknak fogott fel, így egész délelőtt gyerekpáncélban futkosott körbe-körbe, és nem akart megválni kis lándzsájától. Ezen a napon halt meg az apja Burgosban. Időközben megérkezett Pero Nuñez fivére, Diego Ramírez de Guzman, Catania püspöke is a Valladolidban székelő kasztíliai legfelsőbb bíróság (Real Audiencia y Chancillería) bíráival együtt fegyveresek kíséretében, és ők is Ferdinándot követelték. Végül másnap, szeptember 26-án megegyeztek Ferdinánd átadásában, amiről a mai napig fennmaradt közokirat tanúskodik. Ferdinánd újra Valladolidba került a legjelentősebb kasztíliai királyhű intézmények védelme alá, megakadályozandó, hogy felhasználhassák mint lehetséges trónrajelöltet, vagy Németalföldre szöktessék.
bélyeg|250px|A Vivero-ház Valladolidban
Ferdinándot Valladolidban először Alonso Pérez de Vivero házában szállásolták el.A XV. század végétől ebben a házban székelt a legfelsőbb bíróság. Ferdinánd infáns káplánja, Álvaro de Osorio haladéktalanul értesítette a kis herceg anyját, a Burgosban férjét gyászoló Johanna királynőt, aki ugyan nem fogadta, de a kasztíliai királyi tanács rábólintott a döntésre. Néhány nappal később a Colegio de San Gregorióba költöztették át a gyermeket. Diego de Guevara, Fülöp volt tanácsosa itt is megpróbálta kieszközölni Ferdinánd kiadását, de eredménytelenül. Ennek ellenére az a hír kapott szárnyra országszerte, hogy Ferdinándot Flandriába szöktették. A királynő ekkor még Francisco Jiménez de Cisneros bíborosra és a koronatanácsra bízta gyermeke gondozását, de a következő évben, 1507 júniusában már arra utasította Pero Nuñezt, hogy a fiát vigye el őhozzá. Ferdinánd ekkor Hornillosba költözött, és négyévesen megismerte nemrég született kishúgát, Katalint. Ferdinánd számára haláláig maradandó emlék maradt ez az itt-tartózkodás, amikor gyászruhába öltöztették, és folyton elhunyt apjának a gyászszertartásán kellett részt vennie, ahol a mindig égő fáklyák örökre bevésődtek az emlékezetébe, amelyek egyszer majdnem felgyújtották a templomot és apja koporsóját. 1507 októberében édesanyjával, húgával és apja holttestével Arcosba mentek át, és Burgos püspökének nyári rezidenciáján szálltak meg. Apja koporsóját természetesen a templomban helyezték el.
A kis Ferdinánd folyton a házba volt bezárva, nem mehetett ki az udvarra sem, és csak az ablakból figyelhette, ahogy a gyerekek kint az utcán játszottak. A krónikás Osorio szerint a táplálkozása is rendezetlen és silány volt, aminek ellentmond egy 1508. február 23-án történt élelmiszer-beszerzés Johanna udvara számára. A tételek között szerepel többek között tyúk, kappan, kolbász, tojás, zöldség, tej, méz, szalonna és kenyér. Osorio nem említi a politikai okokat, de a kis Ferdinándot a nagyapja, Ferdinánd király arra hivatkozva vette el a régensi tisztséget egy évvel korábban az apjára ruházó királynőtől 1508 nyarán, hogy a kisgyermek egészsége és élete miatt aggódik, amit Johanna egykedvűen vett tudomásul. Az ötéves kis Ferdinánd ekkor nagyapjához, II. Ferdinánd királyhoz került, aki októberben Hispania déli részébe tartó útjára magával vitte unokáját. Meglátogatták azokat a vidékeket, ahol felkelések robbantak ki Johanna híveinek vezetésével II. Ferdinánd uralma ellen, amelyeket a katolikus király keményen megtorolt. A rendkívül népszerű kis Ferdinándot mindenhol a kasztíliai infánsnak kijáró nagy rokonszenvvel fogadták. Córdobában váltólázban megbetegedett a kis infáns–főherceg,Azt, hogy a kis Ferdinánd hogyan fogadta az anyjától való elszakítást, nem tudni, de a röviddel ezután történt megbetegedése mindenképpen jelzés értékű. amely két évig kínozta őt, mire ki tudott gyógyulni belőle. 1509 elején meglátogatták nagyanyjának szülőhelyét, Madrigalt, ahol találkoztak nagyapjának két házasságon kívül született, apácának állt lányával, akik örömmel üdvözölték unokaöccsüket. Valladolidba visszatérve Aragóniai Ferdinánd ekkor zárta be örökre a közeli Tordesillasba őrültté nyilvánított lányát, de azt nem tudni, látta-e ekkor az anyját a kis Ferdinánd.
1510-ben Madridba került, ahol nagyapja mellett, annak második felesége, a Habsburg Ferdinándnál is jó tíz évvel idősebb Germaine de FoixCandale-i Anna királyné unokatestvére, akivel elárvulván, együtt nevelkedett a francia udvarban királyné is ott tartózkodott. Ebben az évben a gyermek Ferdinánd állapotában is javulás állt be. 1511 elején nagyapjával és Germána királynéval együtt újra Sevillába utaztak. Ekkor már teljesen egészséges volt. Június 21-én indultak vissza, és augusztus elején érkeztek Burgosba.
Habsburg Ferdinánd csak 14 éves korában találkozott életében először a nála 3 évvel idősebb bátyjával, Károllyal, mivel ő maga Kasztíliában nevelkedett, míg Károly Németalföldön. Mint minden Habsburg, ő is katolikus volt, Kasztíliában pedig külön hangsúlyt fektettek a katolikus nevelésre. A spanyol udvarban mindent a túlzásba vitt szigorú vallásosság határozott meg, például mindenki csak fekete ruhát hordhatott. Ennek ellenére mégis Ferdinándnak kellett többször a protestánsokkal szembeni türelemre inteni bátyját, és fia, Miksa sem részesült igazi katolikus nevelésben. Anyanyelvként Ferdinánd a spanyolt beszélte, így később Közép-Európában nyelvi gondjai akadtak alattvalóival. Mindkét testvér örökölte a Habsburgok külső családi jegyét, a jellegzetesen széles állkapcsot.Lásd: Rudolf, Karl Friedrich: "Yo el infante - ich, der Infant", Wien, 2003
Útja a trónig