thumb|right|222px|Éneklő lombszöcske (Tettigonia cantans) stridulációs szerve az elülső szárnypár belső oldalán
A striduláció a jeladás azon, akusztikus módja, amikor a közlő fél testrészeit összedörzsölve kelt hangot. A súrlódó hangot keltő testrészeket stridulációs szerveknek nevezzük.
Ilyen szervek (értelemszerűen a hangkeltés ilyen módjával) egymástól függetlenül számos állatcsoportban kialakultak:
1. Az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsében: a rovarok közül: a hangyáknál (Formicidae), az egyenesszárnyúaknál (Orthoptera), a bogaraknál (Coleoptera) és a kabócáknál (Auchenorrhyncha); valamint a rákoknál (Crustacea) és a pókoknál (Arachnida).
2. Egyes gerinceseknél, például az úgynevezett morgóhalféléknél (Triglidae).
A hangyák stridulációja
A hangyák akusztikus kommunikációja a kémiaihoz képest gyengén fejlett, és gyakran annak kiegészítése. Stridulációjuk fajonként, illetve alcsaládonként különböző. Több alcsaládban is kifejlődött, így: a barázdáshangya-formáknál, a buldoghangyaformáknál és kiváltképp a bütyköshangyaformáknál.
Utóbbiaknak külön, rájuk jellemző stridulációs szervük alakult ki: első potrohszelvényük hátoldalának elülső szegélyén redősorok futnak végig, második nyélbütyök hátulsó része pengetővé alakult.
A hangképzéshez a potrohukat kell emelgetni; ekkor a pengető a redőkhöz dörzsölődik. Az egyes dolgozóknak megvannak a maguk kedvelt hanghatásai, és repertoárjukon nem változtatnak.
Jegyzetek
Források
Szegedi Tudományegyetem: Etológia
Kategória:Állatok kommunikációja