Vladimir Šeks (Eszék, 1943. január 1.) horvát ügyvéd és politikus. Az ország függetlenné válása óta horvát parlamenti képviselő, az Országgyűlés elnöki, valamint a kormányban miniszterelnök-helyettesi posztját töltötte be. 2000. január 5. és április 30. között a Horvát Demokratikus Közösség megbízott elnöke és az ellenzék vezetője volt.
Élete és pályafutása 1966-ban diplomázott a Zágrábi Egyetem Jogi Karán. 1972-től 1981-es letartóztatásáig ügyvédként dolgozott. 1981-ben a kommunista Jugoszlávia elleni „államellenes tevékenység miatt elítélték, és 13 hónapot töltött az ógradiskai börtönben. Később másként gondolkodók ügyvédje volt, köztük az ún. „Belgrádi Hatost” védte (1984-85).
1990-ben egyik alapítója volt a Horvát Demokratikus közösség eszéki szervezetének. 1991-ben Horvátország alkotmányának egyik fő megfogalmazója volt. 1992-ben a Horvát Köztársaság államügyészévé nevezték ki. 1992 és 1995 között a Hrvoje Šarinić és Nikica Valentić vezette horvát kormány miniszterelnök-helyettese volt. 2003. december 22-től 2008. január 11-ig a horvát parlament elnöki tisztségét töltötte be.
2005. február 26-án 25 éves fiát, Domagojt miután egy nappal korábban a barátai jelentették eltűnését holtan találták az indiai Goában. Halálának pontos körülményeit soha nem derültek ki. 2009-ben Branimir Glavaš perében a védelem tanújaként szerepelt, de vallomását, mint „teljesen valószínűtlent” a tanácsvezető bíró később elutasította, a bíróság pedig a vádlottat bűnösnek ítélte. 2010-ben az Amnesty International nyilatkozatot adott ki, miszerint Šeks ellen a Glavas-perben tett tanúvallomása miatt eljárást kell indítani. 2011 januárjában az Igazságügyi Minisztérium az AI-jelentésre reagálva azt mondta, hogy következtetéseik Šeks esetében „önkényesek és tévesek”.
1997-ben Šeks nem volt hajlandó vádat emelni Miro Bajramović (egykori rendőr), Nebojša Hodak, Munib Suljić és Igor Mikola ellen, akik a délszláv háborúk idején Tomislav Mercep „Őszi esők” egységének tagjai voltak. A férfiak a Zágrábtól délkeletre fekvő Poljana Pakračkában fogolytábort működtettek, ahol a foglyokat áramütéssel, és benzinnel leöntve, elevenen égetve kínozták meg. Bajramovic elmondta, hogy majdnem az összes foglyot kivégezték, és tömegsírokba temették el.Croatian's confession describes torture and killing on vast scale, nytimes.com, 5 September 1997; accessed 2 August 2015.Miro Bajramović profile, aimpress.ch, 7 November 1997; accessed 2 August 2015.Testimonies, balkanpeace.org; accessed 2 August 2015. Néhány férfit, köztük Bajramovicot, később a helyi bíróságok perbe fogták. Bajramović, aki kijelentette, hogy Poljana Pakračkában 280 embert, Gospićban pedig 90-110 embert ölt meg, 12 év börtönbüntetést kapott.
Fő művei Šeks számos jogi és politikai értekezést, valamint számos publicisztikát és memoárt adott ki: Delikt mišljenja (1986.) Intimni dnevnik (1988.) Stara Gradiška (1988.) Tmina zatvorskog sna (1993.) Ogledi o slobodi savjesti (1994.) Opasna vremena (1997.) Politika i politikanstvo u Istri (1999.) Temeljci hrvatske državnosti (2005.) 1991. - moja sjećanja na stvaranje Hrvatske i Domovinski rat (1-2, 2015.) Državni udar (1-2, 2017.)
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Horvátországi politikusok Kategória:1943-ban született személyek Kategória:Élő személyek