Andrij Jurijovics Kurkov, ukránul: Андрій Юрійович Курков; orosz névváltozatban Andrej Jurjevics Kurkov (oroszul: Андре́й Ю́рьевич Курко́в) (Budogoscs,Budogoscs (oroszul: Бу́догощь) városi jellegű település Oroszország Leningrádi területének Kirisszkij kerületében. 1961. április 23. –) orosz származású ukrán író és publicista, aki oroszul és ukránul ír..Подкаст Критики. Андрій Курков: «Я — український письменник» (1:30-2:00 хвилина)  — Критика, листопад 2013Андрій Курков: Мене обізвали публічно «українським націоналістом, який пише російською мовою»  — Радіо Свобода, 07.04.2013 19 regény, köztük a Halál és a pingvin bestseller, kilenc gyerekeknek szóló könyv, valamint körülbelül 20 dokumentumfilm, fikciós és tévéfilm forgatókönyvének szerzője. Munkáit jelenleg 37 nyelvre fordították le, köztük angolra, spanyolra, japánra, franciára, németre, olaszra, kínaira, svédre, perzsára és héberre, és 65 országban adták ki. Kurkov, aki régóta a nemzetközi média tekintélyes kommentátora Ukrajnáról, különösen Európában és az Egyesült Államokban, válogatott cikkeket írt különböző kiadványok számára világszerte. Könyvei tele vannak fekete humorral, a posztszovjet valósággal és a szürrealizmus elemeivel. Korábban orosz nyelven írt, a 2010-es évektől ukrán nyelven alkot.

Élete és munkái

A Leningrádi területen fekvő Budogoscs településen született. Apja berepülőpilóta, anyja orvos volt. Amikor 2 éves volt, családja Kijevbe költözött apja munkája miatt. Hétévesen kezdett írni, amikor három kedvenc hörcsöge közül kettő halála után verset írt a megmaradt házi kedvence magányáról. Leninről is írt verset, állítólag az akkori szovjet oktatása ihlette.

1983-ban végzett a Kijevi Állami Idegennyelvi Pedagógiai Intézetben (napjainkban Kijevi Nemzeti Nyelvészeti Egyetem). Az egyetem után a Kijevi Műszaki Egyetem lapjának, majd a Dnyipro kiadónak a szerkesztője volt. Képzett japán fordítóként a KGB-t segítő katonai szolgálatra osztották be. A katonai szolgálatát 24 évesen kezdte meg. Azonban sikerült elérnie, hogy a tényleges katonai szolgálatát a Belügyi Csapatoknál tölthesse le, így 1985-től 1987-ig Odesszában szolgált börtönőrként (az 51. sz. javító-nevelő intézetben). Ez nagyobb szabadságot biztosított számára szolgálati ideje alatt és után. Ebben az időszakban írta az összes gyermektörténetét.

Első regénye két héttel a Szovjetunió bukása előtt jelent meg, és az ezt követő társadalmi és politikai zűrzavarban megtette az első lépéseket a saját kiadás és terjesztés felé. A barátoktól kölcsönzött pénzt munkája finanszírozására fordítva Kurkovnak sikerült önállóan publikálnia. Miközben az ukrajnai terjesztést szervezte, kézzel is értékesített példányokat a forgalmas utcák standjairól.

Sok sikeres íróhoz hasonlóan Kurkovnak is nehézségei voltak az első kiadói szerződés megszerzésével. Állítólag 500 elutasításban részesült, mielőtt elfogadták volna, ezalatt csaknem nyolc teljes regényt írt. 2018-ban az ukrajnai PEN elnökévé választották.

Pályafutása későbbi szakaszában a posztszovjet korszak egyik legsikeresebb ukrán szerzőjeként vívta ki elismerését, és szerepelt az európai bestseller-listákon. A Бикфордов мир című regényét (2009-ben jelent meg oroszul, Borisz DraljukBorisz Draljuk (született 1982-ben) ukrán-amerikai író, szerkesztő és fordító. angol nyelvű fordítását The Bickford Fuse pedig 2016-ban a MacLehose Press) Sam LeithSam Leith (1974. január 1., Paddington, London) angol író, újságíró és a The Spectator irodalmi szerkesztője. a The Financial Times-ban úgy jellemezte, mint „egyfajta kereszteződését az A zarándok útja, a Catch-22, A sötétség mélyén (kisregény) és Cormac McCarthy The Road című művének, itt-ott halvány Samuel Beckett árnyalattal: egy makacsul álomszerű abszurd szatíra, amelyet Oroszország hatalmas szárazföldi tömege és a szovjet korszak ideológiájának őrültsége formált." és a The Guardian szerint "műfajt meghazudtoló mű, amely a pikareszk kalandot posztapokaliptikus példázattal olvasztja össze", míg maga Kurkov "a legkedvesebb és legfontosabb művemnek" nevezte. Ian SansomIan Edward Sansom (1966. december 3-án született Essexben, Angliában) a Mobile Library Mystery Series szerzője. úgy jellemezte őt, mint "komoly író, aki soha nem volt komolyabb, mint amikor viccesen nyilatkozik a vicces dolgokról, és egész életében van olyan vicces dolog, amit komolyan kell vennie."

Kurkov regénye, a Серые пчёлы (Szürke méhek), amelyben "a mese és eposz elemei egyaránt vannak", egy méhész kalandjain keresztül dramatizálja az országában zajló konfliktust.

2024-ben Kurkov kiadta Срібна кістка ("Az ezüst csont") című regényét, amely a "Kijevi rejtélyek" című új regénysorozat első darabja. A második könyv, a Сердце – не мясо ("Az ellopott szív") 2025-ben jelenik meg. Jelenleg a harmadik könyv, a A nyilvános szauna ügy megírása van folyamatban.

Kurkov Kijevben él angol feleségével, Elizabethtel és három gyermekükkel. Ukrajna 2022-es orosz inváziója után belső menekültté vált, és továbbra is írt és tudósított a háborúról. Egy kétnyelvű, orosz anyanyelvű 2022-es interjúban Kurkov arra gondolt, hogy Oroszország Ukrajna elleni háborúja, ahelyett, hogy elnyomná az ukrán kultúrát és identitást, ellenkező hatást válthat ki, és arra ösztönzi az ukrán írókat, különösen azokat, akiknek anyanyelve orosz, hogy egyre többet publikáljanak, akár kizárólag ukránul.

Művei Próza

Forgatókönyv

Fordítás Щоденник біженця (Egy menekült naplója) Kárpátaljai modern próza. Fordító: Andrej Kurkov. Kijev: Altpress, 2010. 358 oldal.

Magyarul A halál és a pingvin (Смерть постороннего) – Athenaeum, Budapest, 2004 · · Fordította: Tompa Andrea Szürke méhek (Серые пчёлы) – Művelt Nép, Budapest, 2023 · · Fordította: Balla Judit

Jegyzetek

Fordítás

További információk The Ukrainian Observer: Andrey Kurkov: Ukraine's Literary Success

Kategória:1961-ben született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Ukrán költők, írók Kategória:Kijeviek Kategória:A Becsületrend lovagjai