A Maslenica hadművelet () a horvát hadsereg 1993 januárjában indított offenzívája volt abból a célból, hogy visszafoglalják a krajnai szerb erőktől Észak-Dalmáciában és Likában található területeket, és azzal a katonai céllal, hogy visszaszorítsák a szerbeket Zára, Maslenica és Karlobag közeléből, biztonságos szárazföldi útvonalat biztosítva Dalmácia és Észak-Horvátország között. Míg a horvát taktikai siker kétségtelen volt (a frontvonalak a horvátok javára tolódnak el, a szerb katonai veszteségek pedig messze meghaladták a horvátokét), a hadművelet csak mérsékelt stratégiai sikert hozott, és azt az ENSZ Biztonsági Tanácsa elítélte.
A katonai akciót az 1993. január 6. és 27. közötti időszakban készítették elő és hajtották végre, a tényleges harcok pedig 1993. január 22-én reggel 6 órakor kezdődtek. A hadművelet során horvát katonák és rendőrök visszafoglalták Zára hátországát, a Maslenica-szorost és a Zemunik repülőteret, majd ezt követően felszabadult a perućai gát is, amelyet a felkelő szerbek megpróbáltak felrobbantani, és amelyet a tervezett robbantás miatt nem romboltak le.
A horvát erők előrenyomulása az első napokban szétszórta a szerb fegységeket, amelyeket aztán szerb önkéntesek segítségével konszolidáltak, a szerbek ellentámadása azonban nem tudta visszaszorítani a horvát erőket Zára felé. A Boszniából és Szerbiából érkezett önkéntesek, akik azonnal heves harcokba keveredtek a horvát fegyveres erőkkel, már tíz nap után tömegesen dezertáltak.v. u "DOKUMENTI INSTITUCIJA POBUNJENIH SRBA U REPUBLICI HRVATSKOJ (siječanj – lipanj 1993.)", edicija "REPUBLIKA HRVATSKA I DOMOVINSKI RAT 1990.-1995. DOKUMENTI" , Knjiga 7., str. 25-27, 28-30, 32-33, 38-41, 43, 45-49, 62-67, 69-70, 74-76, 98-102, 106, 123-124, 126-127, 132, 200-201
Előzmények 1991. szeptember elején, a horvátországi háború kezdeti szakaszában a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) knini hadtestének Ratko Mladić ezredes parancsnoksága alatt álló egységei támogatásával a krajina szerb milícia támadó hadműveleteket hajtott végre a horvát kormány ellenőrzése alatt álló északnyugat-dalmáciai területek ellen. Az erőteljes ellenállás ellenére a születőben lévő Horvát Hadsereg, tapasztalatlan és gyengén felfegyverzett egységei, a rendőrök és a helyi milíciák megadták magukat a túlerőnek, és fel kellett adniuk pozíciójukat, beleértve a stratégiailag fontos Maslenica területét, és vele együtt a Dalmáciát a többi országrésszel összekötő kulcsfontosságú hidat.
A harcok a következő hónapokban is folytatódtak, amelyek során a JNA-nak és a krajnai szerbeknek sikerült fokozatosan kiterjeszteni az ellenőrzésük alatt álló területeket, és még Zára városközpontját is fenyegették. A Maslenica hidat novemberben a szerb erők felrobbantották.
1992 januárjában a szarajevói megállapodás és az ENSZ Védelmi Erőinek (UNPROFOR) érkezése megszilárdította az arcvonalakat a horvát kormány irányítása alatt álló terület és a Krajinai Szerb Köztársaság (RSK) határán. Bár ez több hónapos viszonylagos békét biztosított a horvát irányítású Dalmácia polgárai számára, a helyzet hosszú távon tarthatatlannak bizonyult, mert a régió elszakadt az ország többi részétől, annak ellenére, hogy névlegesen volt szárazföldi kapcsolata. A Bosznián, Likán és Dalmácián áthaladó szokásos szárazföldi útvonalakat Horvátországban és Bosznia-Hercegovinaban egyaránt a szerbek ellenőrizték. Ez arra kényszerítette a közlekedőket, a kereskedelmet, és a kompjáratokat, hogy a Pag-szigetet és Dalmácia szárazföldi részét összekötő Pag-hidat vegye igénybe, amelyeket gyakran érintett a rossz időjárás. A Pag-hidat 1991-ben a JNA légiereje is megrongálta, ami kétségbe vonta hosszú távú használatát. Továbbá a szerb hadsereg a Sinj melletti Peruća-vízerőmű gátját is ellenőrizte, és annak megsemmisítésével fenyegetőzött, ami elönthette volna a Cetina völgyét, így Dalmácia áram nélkül maradt volna.
Az a tény, hogy Dalmáciát elszakították Horvátország többi részétől, hatással volt a horvát belpolitikára is. A szarajevói fegyverszünet óta Franjo Tuđman kormányát folyamatosan bírálták amiatt, hogy a közvetlen katonai akciók helyett látszólag hatástalan diplomáciát alkalmazott az ország többi részének felszabadítására.
A szembenálló erők Az akciót Janko Bobetko, Ante Gotovina, Ante Roso, Mirko Norac és Mladen Markač tábornokok tervezték és hajtották végre. A Maslenica hadművelet végrehajtásában a fegyveres erők akkor Splitben állomásozó valamennyi ága részt vett, köztük a legjelentősebbek a 4. gárdadandár egységei, a 112., 113., és 126. dandár, a 7. gyalogezred, a 40. utász-zászlóalj, a 72. gyalogzászlóalj, a katonai rendőrség (MUP) különleges egységei, a 9., a 3., a 2., és az 1. gárdadandár, a vezérkari egységek egyes részei, a Spliti Elektronikus Központ, a Horvát Haditengerészet szárazföldi és haditengerészeti erői és a Horvát Légierő helikopter százada.
A másik oldalt a Mile Novaković vezette Krajinai Szerb Hadsereg (SVK) 7. hadteste, (parancsnoka Milan Đilas), a 4. könnyű dandár (parancsnoka Jovan Dopuđ), a 75. gépesített dandár, (parancsnoka Dragan Harambašić), az 1. „ad hoc” hadműveleti csoport" (parancsnoka Dragan Tanjga) és a 92. gépesített dandár (parancsnoka Momčilo Bogunović, aki 1993. február 1-jén elesett) alkotta, akik észrevették a horvát erők csoportosulását, de nem sikerült időben megszervezniük a védelmet, amely megakadályozta volna a horvát fegyveres erők előrenyomulását.v. u "DOKUMENTI INSTITUCIJA POBUNJENIH SRBA U REPUBLICI HRVATSKOJ (siječanj – lipanj 1993.)", edicija "REPUBLIKA HRVATSKA I DOMOVINSKI RAT 1990.-1995. DOKUMENTI" , Knjiga 7., str. 25-27, 28-30, 32-33, 38-41, 43, 45-49, 62-67, 69-70, 74-76, 98-102, 106, 123-124, 126-127, 132, 212-213, 258-259, 260-263, 266-268 A hadjárat elején mindkét oldalról megközelítőleg 3500 katona vett részt a harcokban. A szerb erők új erők bevonásával növelték létszámukat, míg a horvát fél a frontvonalon elfáradt egységeket váltotta fel és új erőket vont be a harcba.
A Maslenica hadművelet végrehajtása előtti időben Horvátország számos tárgyalással igyekezett a konfliktus tárgyalásos rendezését ösztönözni, megállapodásokat és tűzszüneteket kötött a lázadó szerbekkel; a teljes államterület feletti szuverenitást megteremteni kívánó Horvátország és a Szerbiához csatlakozni akaró szerbek közötti megállapodások azonban nyilvánvaló okokból sikertelenek voltak.1991-ben az „SAO Krajina Végrehajtó Tanácsa” meghozta a „Döntést SAO Krajina Szerb Köztársasághoz való csatlakozásáról”, amelyben kimondta, hogy az ún. „SAO Krajina” „a Szerb Köztársaság egységes államterületének szerves részévé válik”. "SAMOOPREDJELJENJE NARODA I RASPAD JUGOSLAVIJE" , Milojica Šutović, "Kultura polisa", god. VIII, br.15/2001, Novi Sad, str 43-86 (str. 77). A szerb lázadók tovább gyilkolták, zaklatták és űzték ki a zárai hátországból megmaradt horvátokat, kifosztották őket és felgyújtották házaikat."Az SVK 7. hadtest hírszerzési és biztonsági szervének napi jelentése a Medviđa faluban elkövetett kilenc horvát meggyilkolásáról és a 92. mtbr problémáiról, mert egyes egységek elhagyják állásaikat" in "DOKUMENTI INSTITUCIJA POBUNJENIH SRBA U REPUBLICI HRVATSKOJ (siječanj – lipanj 1993.)", edicija "REPUBLIKA HRVATSKA I DOMOVINSKI RAT 1990.-1995. DOKUMENTI", Knjiga 7., str. 176-177. Ebben nem gátolta meg őket még a nyolc hónappal korábban érkezett nemzetközi UNPROFOR erők jelenléte sem, amelyek azért érkeztek, hogy az ún. Vance-terv által védett biztonsági (UNPA) zónákban maradt horvátok számára biztosítsák a tűzszünetet, és a száműzöttek visszatérését otthonaikba olyan területeken, amelyek nem álltak a horvát hatóságok ellenőrzése alatt, illetve az ún. rózsaszín zónákban a horvát hatóságok felügyelete alatt."Operacija Maslenica vratila je Hrvatskoj ponos i samopouzdanje" , Petar Škorić za "Hrvatski vojnik", veljača 2007.
A hadművelet lefolyása A kezdeti szakasz Közvetlenül a tényleges hadművelet megkezdése előtt a „SAO Krajina” megerősítette észak-dalmáciai katonai erőit, minden állásához lőszert és üzemanyagot szállított, illetve részleges mozgósítást hajtott végre, minden vonatkozásban jelentősen megerősítve személyi állományát. Két hónappal korábban a horvátországi és boszniai szerbek aláírták a Boszniai Szerb Köztársaság és a Krajinai Szerb Köztársaság egyesítése érdekében tett együttműködésről szóló prijedori nyilatkozatot, amely szerint a teljes egyesülés felé vezető úton vám- és monetáris uniót és közös állampolgárságot hoznak létre."Deklaracija sa zajedničkog zasjedanja skupština Republike Srpske Krajine i Republike Srpske o planovima za državno ujedinjenje", Prijedor, 31. listopada 1992., u "REPUBLIKA HRVATSKA I DOMOVINSKI RAT 1990.-1995., DOKUMENTI, Knjiga 6., DOKUMENTI INSTITUCIJA POBUNJENIH SRBA U REPUBLICI HRVATSKOJ (srpanj – prosinac 1992.)" , 304. o.
Látva, hogy a megállapodás érvényben maradt, és hogy a felkelő szerbek mindent megtesznek az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatának megsértése és a horvát terület egy részének elszakítása érdekében, és felmérve az UNPROFOR erők tehetetlenséget, valamint hatékonyságának hiányát, a Franjo Tuđman vezette horvát állami vezetés 1993. január elején határozatot hozott egy korlátozott hatókörű és célú akció végrehajtásáról azzal a céllal, hogy az elszigeteltség miatt minden tekintetben szenvedő Észak- és Dél-Horvátország közúti összeköttetését újra összekapcsolják.
A szarajevói fegyverszünet előtti időszakhoz viszonyítva a HV erőit ekkor jelentős mértékben leépítették; egyes tartalékdandárokat könnyű gyalogsági ezredekké alakították át (a Horvát Hadsereget 1991 decemberében hozták létre), a fő manőverező erők pedig a hivatásos dandárokból álltak, amelyeket egyre jobban felszereltek nehézfegyverzettel. A fegyveres erők feladata az volt, hogy Zára hátországát és magát Zára városát mentsék fel a közvetlen ellenséges támadásoktól, és az ellenséget szorítsák vissza a horvát tengerpartról. További cél volt a Gračac - Obrovac és a Benkovac - Knin főútvonalak felszabadítása, valamint a Zára – Maslenica – Karlobag közötti kommunikáció helyreállítása annak érdekében, hogy újra összekapcsolja Horvátország északi és déli részét. Ezen kívül fel kellett szabadítani a zárai repülőteret, és el kellett foglalni a Velebit kulcsfontosságú létesítményeit, amelyek a hatékony védekezés és a további támadó akciók támogatásának célját szolgálták.
A Maslenica hadművelet előkészítésére és végrehajtására vonatkozó feladat kézhezvétele után a horvát fegyveres erők vezérkarának főnöke, Janko Bobetko tábornok személyesen járta be a HV egységeinek és főhadiszállásainak egy részét megszemlélve, hogy a Velebit területén hol telepítette a különleges rendőri erőket (MUP) Horvát Köztársaság Belügyminisztériuma. Parancsot adott, hogy tegyenek intézkedéseket a csapatok létszámának feltöltésére, az ellenség ellenőrzése alatt álló terület felderítésére, felkészülésre és átcsoportosításra, valamint más frontokról érkező erők egy részének Zára területére történő áthozatalára. Az ellenséges vonalak áttörésének fő feladata a Mirko Šundov parancsnoksága alatt álló 4. gárdadandáré volt, amely akkoriban Dubrovnik tágabb körzetében végzett összetett és fáradságos feladatokat."Maslenica krvavija i od Oluje. Krenuli smo u zoru i počeli borbu...", Davor Ivanković za "Večernji list", 23. siječnja 2013. Az egész akciót teljes titokban készítettek elő, ennek érdekében közvetlenül a támadás előtt Zára környékén minden telefont kikapcsoltak. Ezért a katonai rendőrség támadása váratlanul érte és teljesen meglepte az ellenséget. A támadás a 4. gárdadandár arcvonalán 1993. január 22-én 6 óra 15 perckor erős tüzérségi előkészítéssel kezdődött, "SJEĆANJE NA MASLENICU 93: 'Zapovijed je bila da akcija krene u zoru, nikome se nije spavalo'" , Marta Pitur za "ZNet", 22. siječnja 2014. majd 7:05-kor a harctér teljes hosszában intenzív tüzérségi előkészítés indult a szerb erők irányában, mely mintegy 10 percig tartott.
A hadművelet fő szakasza