Séllyei Séllyey László (Gelse, 1817. április 22.–Gelse, 1886. szeptember 3.), a muraközi járás főszolgabírája, földbirtokos. Élete Az ősrégi zalai nemesi séllyei Séllyey családban született. Apja Séllyey Elek (1788–1850), Zala vármegye másodalispánja, Zala-, Somogy-, Varasd- és Körös vármegyék táblabírája, földbirtokos, anyja nemes Csertán Rozália (1794–1855). Az apai nagyszülei séllyei Séllyey János, táblabíró, alszolgabíró, földbirtokos, és komori Bedekovich Magdolna voltak. Az anyai nagyszülei nemes Csertán Károly (1768-1832), táblabíró, a kapornaki járás főszolgabírája, földbirtokos és nemes Vargha Rozália (1775-1848) voltak.Boldogfai Farkas Ákos András. A Csertán család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2019. XV. Évfolyam. Budapest.) Felmenői között a nemes Oszterhueber-, a petrikeresztúri Patay-, valamint a Hahót nemzetségbeli Csány családok találhatóak. Az anyai nagynénje nemes Csertán Zsuzsanna (1807–1887), akinek a férje nemes Glavina Lajos (1806–1885) Zala vármegye főispánja, és a nagybátyja nemes Csertán Sándor (1809–1864), táblabíró, kormánybiztos az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt, országgyűlési képviselő volt. Séllyey László leánytestvérei: Séllyey Emília (1821–1896), akinek a férje nárai Szabó Imre (1823–1904), 1848/49-ik vezérkari őrnagy a hadügyminisztérium, Csáktornya országgyűlési képviselője, a Zala megyei Honvédegylet tagja, földbirtokos, valamint Séllyey Magdolna (1822–1901), akinek a férje lovászi és szentmargitai Sümeghy Ferenc (1819–1869) főszolgabíró, a Deák-párt országgyűlési képviselője, földbirtokos.
Séllyey László Zala vármegye szolgálatába állt. 1840. szeptember 28-étől 1847. június 14-éig muraközi járáson alszolgabíróként tevékenykedett. 1845-ben Deák Ferenc mellett valamint több zalai nemes úr mellett Séllyey László szerepelt az önkéntes adózók között.Molnár András: „A zalai ágyúzás”. Zala megye önkéntes adózói (1845–1848) V/1211 1234. o. (In: Századok) 1847. június 14-étől 1848. decemberig a muraközi járás főszolgabírója volt.Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)Zala vármegye tisztikara 1138-1849 Séllyey mint a muraközi járás egykori, köztiszteletben álló és nagy tekintélynek örvendő főszolgabírója értett a horvát lakosság nyelvén (szó szerint és átvitt értelemben is), és segíteni próbálta fiát, Séllyey Lászlót, Muraköz 1848. évi főszolgabíróját a horvát nacionalista propaganda és lázítás megakadályozásában. Amikor 1848. június 15-én, az alsólendvai képviselőválasztás során a muravidéki magyar nacionalisták elüldözték a választás helyszínéről a muraközi horvát választókat, Séllyey beadta lemondását, a megye másodalispánja, Csillagh Lajos azonban maradásra bírta, azt fejtegetve a hozzá írott levélben, hogy olyan emberre van szükség, „aki a megsértett muraközi nép bizodalmát bírja". Séllyey 1848 nyarán rendszeresen tájékoztatta ifjúkori barátját, a Dráva mentén katonai védőkordont szervező Csány László kormánybiztost a Horvátországból érkező politikai és katonai természetű hírekről, és egyre elkeseredettebben kérte, hogy rendes katonasággal erősítsék meg „az annyira hű, oly sokat érő" Muraköz déli határainak védelmét.Levéltári Szemle, 51. (2001)Levéltári Szemle, 51. (2001) 4. szám. DOKUMENTUM. Molnár András: Zala megye politikai viszonyai a reformkor hajnalán – Séllyey Elek főszolgabíró feljegyzései / 29–40. o.
Séllyey László muraköz-járási főbírót, midőn Légrádon hivatalos dolgaiban járt segédesküdtjével és a légrádi jegyzővel, az öreg Nugent által elfogatott s megkötözve Varasdba hurcoltatott. Kiszabadításukra a bizottmány mindent elkövetett, Csányt is fölkérte közbelépésre, és hogy mi eredménye lett, később látni fogjuk. Az 1848. október 10-ki ülésben pedig intézkednek, hogy Séllyey László a horvátok fogságából kiszabadításék; e célból a megye megkereste a varasdi hatóságot, honnét a katonai parancsnokság mentegetőzve adja tudtul a megyének, hogy Séllyeyvel elfogatásakor méltányosan bántak, és sem megkötözve nem volt, sem kegyetlen bánásban nem részesült és nem is részesül; de haditörvényszék elé fog bocsájtani, s ha nem bizonyul rá főben járó vétek, szabadon eresztik.1848-49-es szabadságharc, Kossuth és az emigráció Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharczban (Zala-Egerszeg, 1889). Októberi napok
Az ezer hold feletti jómódú Séllyey László földbirtokos a szabadságharc alatt Kossuth Lajos nagy híve, és Deák Ferenccel elégedetlen volt több tekintetben, azonban a szabadságharc leverése után Deák eszméinek lekötelezte magát.Olvasókönyv Zala megye történetéhez (Zalaegerszeg, 1961) C) A feudalizmus utolsó évszázada és a reformkor (1711—1848) Kiszabadulása után földbirtokain gazdálkodott, majd pár évvel később aktívan vett részt a Deák-párti életben; több alkalomban lelkesítő politikai beszédeket tartott.Pesti Napló, 1869. május (20. évfolyam, 100–122. szám)1869-05-20 / 114. szám
Élete végére Séllyey László egyre jobban zárkózódott el a külvilágtól. Eleinte nagy kártyázós-iszákos korszakot élt, majd alig engedett magához embereket és inkább a több tucat kutyájával vette körül magát; 1886. szeptember 3-án hunyt el Gelsén.Magyarország - Reggeli Magyarország Magyarország, 1934. augusztus (41. évfolyam, 172-193. szám)1934-08-10 / 180. szám
Házassága és leszármazottjai Gelsén, 1873. szeptember 7-én feleségül vette a kispolgári származású Riegler Mária (Gasztony, 1833. augusztus 10.–Lórántháza, 1914. április 25.) kisasszonyt, akinek a szülei Rigler József, kocsmáros és Kigler Jozefa voltak. Séllyey Lászlótól és Rigler Máriától született: Séllyey József Sándor (Gelse, 1861. március 20.–†Veszprém, 1880. május 13.), papnovendék. Séllyey Terézia (Gelse, 1863. november 21.–†Gelse, 1937. augusztus 10.), a lórántházai és gelsei Sellyey alapítványi gazdaságok létesítője. Hajadon. Séllyey Pál Gyula (Gelse, 1872. január 24.–†Budapest, 1916. május 25.), földbirtokos. Nőtlen.
Jegyzetek
Kategória:1817-ben született személyek Kategória:1886-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar jogászok Kategória:Söjtöriek Kategória:Római katolikus magyarok Kategória:A Győri Királyi Jogakadémia hallgatói Kategória:Magyar szolgabírók