Ujváry (eredetileg Chlamny, Chlamni vagy Clamni) Mihály, piarista korában Ladislaus a S. Stephano Rege, Érsekújvár, 1805. szeptember 28. – Budapest, 1889. január 16.Budapest-alsóvízivárosi plébánia, Megholtak anyakönyve 1879–1895 magyar ügyvéd, nevelő, költő, budai háztulajdonos.

Élete Apja Chlamny János, anyja Filo Katalin volt (aki 1823 előtt elhunyt, férje pedig addigra újból megnősült).Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, I.1.a: Archivum Provinciae Hungariae vetus, Lib. 26. A gimnáziumot szülővárosában, Érsekújváron kezdte, majd 1818/1819-ben a pesti piarista gimnázium II. grammatikai osztályában folytatta. (Ekkor Hideg András Üllői úti házában [189. szám] volt szállása). A következő osztályokat úgy látszik, hogy Nyitrán végezte, majd 1822 őszén onnan érkezett vissza Pestre, hogy 1823-ban ott fejezze be gimnáziumi tanulmányait a 2. humanista osztályban. (Ekkor Mankovics Imrénél lakott a Kecskeméti utcában [685. szám]).Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, II.9: Budapesti gimnázium levéltára, a: Régi levéltár, 1: Anyakönyvek, 44a; 48a kötet.

1823. október 7-én belépett a piarista rendbe. Ekkor anyanyelvének a magyart vallotta, de jól beszél szlovákul és egy keveset németül is. Noviciátusát Privigyén végezte 1823 és 1825 között, majd 1825/1826-ban a korponai piarista gimnázium III. grammatista osztályát tanította.Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, I.1.a: Archivum Provinciae Hungariae vetus, Lib. 21; 22. Ezután kilépett a rendből, és a pesti egyetemen folytatta tanulmányait, mint a bölcsészeti kar hallgatója.

Egyetemista korában ismerkedett meg Szalay Lászlóval, valamint Déry Mihály teológussal. Együtt keresték föl időről-időre a Budán, Apród utcai lakásában élő Virág Benedeket, hogy megmutathassák neki költeményeiket, és meghallgassák „e tisztes mester feledetlen szavait”.

Jogi tanulmányai befejezése után a Marczibányi-hitbizomány örököse (majoresco), Marczibányi Márton (1785–1834) titkáraként dolgozott, majd annak fia, Marczibányi Livius (1818–1850) nevelője lett. Neveltjével együtt bejárta egész Európát. „Hogy meglássák Nápolyt, Stockholmot, Londont és Pétervárt, épp két esztendeig kellett rázódniok tengelyen” – mesélte később.

Ezután a család holtig tartó évdíjat rendelt neki, amelyből ügyvédi praxist kezdhetett és egy kisebb házat vehetett a budai Vízivárosban (Öntőház utca 3., a vízivárosi zsinagóga északi szomszédságában), és 1847-ben megszerezhette a budai polgárjogot. Ebben az évben 60 aranyat bocsátott a Magyar Tudományos Akadémia rendelkezésére, hogy azt négy évre felosztva, életrajzi pályamunkák megjutalmazására fordítsák. „Ekkor követte el a régi múzsák barátja életének egyetlen nem-klasszikus lépését: összevásárolt egy jó csomó Lánchíd-részvényt. Ebből származott az ő gazdagsága.”

Élete hátralevő évtizedeiben a budapesti kulturális élet egyik csodabogara volt. Halála másnapján Budapesti Hírlap így emlékezett rá:

A rövid tudósítást a Budapesti Hírlap másnapi számában Tóth Béla bővítette irodalmi portrévá:

Rendszeresen fölkereste az irodalmi élet jelentős szereplőit is. Emiatt Vörösmarty Mihály, akit gyakran untatott „ízetlenségeivel”, Ujváryt „a mindenható Istenhez hasonlította, miért? mert ennek is félni kell «látogatásától»”.

Költészete Már piarista kispap korában szívesen foglalkozott versírással. Amikor Korponán tanított, latin ódában búcsúztatta Veisz János plébánost, aki besztercebányai kanonoki állást kapott. Bár mindvégig az antik versmértékes költészet maradt az ideálja, a rendből való kilépése után főként magyarul írt. Öröm-ének (Pestre jöttemkor) című költeményét, amelyet 1826 őszén, egyetemi filozófiai tanulmányainak megkezdésekor szerzett, Szeder Fábián az Uránia Nemzeti Alamanachba is beválogatta.

Később több alkalmi köszöntő verse jelent meg nyomtatásban. Természetesen az 1848. évi szabadságharc híve volt, és 1848 tavaszán Hadi szózat Magyarország népeihez című költeményével köszöntötte a nemzetőröket. Tóth Béla szerint a még szabadságharc bukása után is

A leigázott Pannóniáról szóló költeménye nem maradt fönn, de a kiegyezés, és annak előkészületei során, 1865–1867 között valóban több verset is kiadott, többek között az országgyűlés megnyitására, a király és a királyné látogatásaira.

Hagyatéka Ujváry Mihály ismerősei úgy tudták, hogy vagyonát a Magyar Tudományos Akadémiára hagyja. Halála után azonban kiderült, hogy házán kívül mindössze 6000 forint készpénze volt, és csak egy 1832-ben készült végrendeletet hagyott, amelyben összesen 240 forintról intézkedett, amelyet valóban az Akadémiának hagyott. Ebből 100-at „egy dráma vagy tragédia írójának jutalmul” rendelt, 100-at pedig azon műveinek kiadására, amelyeket az Akadémia méltónak talál. Kéziratait (költeményeit, valamint három kötetnyi esztétikai és drámai jegyzeteit) barátjára, Szalay Lászlóra hagyta, aki azonban 1864-ben elhunyt. Így a házat Ujváry mostohatestvérei, Chlamny György és Verona (Péteri Antalné) örökölték.Budapest Főváros Levéltára, XV.37: Telekkönyvi és ingatlan-nyilvántartási iratok gyűjteménye, a: Budai telekkönyvi betétek, 1303 (14370). Az 1832-ben megjelölt csekély összeget és terhét az Akadémia 1889-ben már nem vállalta, viszont később megvásárolta a kézirathagyatékot, melyből rendezés után 145 nyolcadrét kötetet helyeztek el a Kézirattár „Régi és újabb írók” (RUI) valamint „Vegyes” szakjaiba.

Művei Nyomtatott füzetekben megjelent költemények

Kéziratban Életszabályok, 1833-1836, 70 pp. (Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár, RUI [Régi és újabb írók], 4r, 135). Versgyűjtemény, 79 darab (Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár, RUI, 8r, 56). Széchényi Istvánhoz [vers] (Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára; Kézirattár, K 164/83a). Collectio poetica praecipue e Scholis Piis, 1784–1826 (Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, I.2.a: Manuscripta vetera, For. 0-5/9).

Jegyzetek

Források

Kategória:1805-ben született személyek Kategória:1889-ben elhunyt személyek Kategória:Érsekújváriak Kategória:Budaiak Kategória:Piarista diákok Kategória:Magyar költők Kategória:Romantikus költők, írók Kategória:Magyar jogászok