A Rhodellophyceae a vörösmoszatok (Rhodophyta) Proteorhodophytina csoportjának osztálya. Történet A Rhodella nemzetséget L. V. Evans írta le 1970-ben 1 fajjal (Rhodella maculata). Wehrmeyer a korábbi Porphyridium violaceum P. Kornmann 1965 nevű fajt átnevezte plasztisza jellemzői és a mag nem parietális helyzete alapján Rhodella violacea névre, később azonban igazolták, hogy a két név 1 fajt jelöl, így a R. violacea (Kornmann 1965) Wehrmeyer 1971 elsőbbséget élvez.
Thomas Cavalier-Smith 1998-ban írta le a Rhodellophytina altörzs egyetlen osztályaként, miután megállapította, hogy a vörösmoszatok korábbi 2 osztályos felosztásában a Bangiophyceae parafiletikus volt, a Florideophyceae klád. Feltételezte a Rhodellophyceae kládról, hogy a Chromista utolsó közös ősének – melyet egy kétostorú egysejtűnek tekintett – plasztisza innen származik. A Rhodellophytinát 2004-ben parafiletikus csoportként írták le Saunders és Hommersand.
2011-ben Scott et al. a Dixoniellales és Rhodellales meghatározását módosították, és létrehozták a Glaucosphaeralest.
Korábban primitívnek, a „bazális vörösmoszatok” egyik kládjának tekintették, de 2017-ben Muñoz-Gómez et al. igazolták, hogy a korábban bazálisnak tekintett vörösmoszatok egy kládot alkotnak, a Proteorhodophytinát, mely az Eurhodophytina testvércsoportja. Emellett igazolták, hogy a vörös szekunder plasztiszok a mezofil vörösmoszatok, így a Rhodellophyceae kialakulása előtt jelentek meg. Ezt Moreira et al. szintén 2017-es tanulmánya is megerősítette. 2019-ben Lee et al. igazolták a Rhodellophyceae és a Porphyridiophyceae alkotta klád létét.
Genetika Plasztisz-DNS-e változatos méretű: a Corynoplastis japonica ptDNS-e az egyik legnagyobb az ismert vörösmoszatok közt: hossza , ebből nem kódoló, ebből génközi, intron-DNS. GC-tartalma 23,68%, összesen 311 intronja van, transzpozáza nincs. Ezzel szemben az ugyane kládba tartozó Bulboplastis apyrenoidosa ptDNS-e csak – ebből nem kódoló, ezen belül génközi, intron-DNS –, 31 transzpozázt tartalmaz, és legalább 220 intronja van. E két ptDNS nagy mérete ellenére a többi vörösmoszathoz hasonló számú vagy kevesebb – 179, illetve 163 – fehérjekódoló gént tartalmaz, és eltérő úton nőtt meg: míg a C. japonica ptDNS-e jelentős intronszám-növekedésen ment át, a B. apyrenoidosáéban bakteriális eredetű sorozatok és számos intron inzertációja történt.
A Rhodella violacea pbsA génjét jobban expresszálja vashiány mellett, mint vashiány nélkül. Ez állandósult hemkötő résszel rendelkezik. A HMOX2 több transzmembrán doménnel rendelkezik, és rendelkezik állati homológgal.
Morfológia Egysejtű vagy nem differenciált egyszerű vagy elágazó egy sejtsorú, alapi lemezzel rendelkező fonalakból álló fajok tartoznak ide, melyek nyílásai közt nincs csatlakozás. A sejtek plasztiszburka nem rendelkezik peptidoglikánnal. A Golgi-készülék a sejtmaggal és az endoplazmatikus retikulummal kapcsolatban van.
A plasztisz erősen lebenyes, csillag alakú vagy hálós, egyes fajokban rendelkezik, másokban – például a B. apyrenoidosában – nem rendelkezik pirenoiddal, színe lehet vörös, zöld vagy zöldesszürke. Többféle plasztisztípus van – például a Glaucosphaera vacuolata fajéhoz hasonló a B. apyrenoidosáé, vagy a Dixonielláéhoz hasonló, mint a Rhodellában. A pirenoiddal rendelkező plasztiszú fajok pirenoidja lehet központi vagy excentrikus helyzetű. A Rhodellában nincs a plasztiszt körbevevő tilakoid, míg például a Dixoniella és a Glaucosphaera rendelkezik ilyennel. Csak e kládban ismertek plasztoglobulusok.
Héjat hozhat létre, mely a B. apyrenoidosában vastag, nyálkás.
Egyes egysejtű fajok Golgi-készüléke ciszternái egyesültek vagy appozícióban vannak, a Neorhodella cyanea esetén viszont például mind mag körüliek. Ökológia Mezofil, megtalálható édesvízi és tengeri élőhelyeken, például mangrovékben. Csak a Glaucosphaeralesben vannak édesvízi fajok, ennek plasztisza kékeszöld, fikoeritrinje és pirenoidja nincs. Életciklus Életciklusában nem ismert ivaros szaporodás, az osztódás poláris gyűrűkkel és kinetochorokkal történik. A sejtciklus egyes szakaszaiban a N. cyaneában egymással szembekerülnek. Biokémia Mannitot tartalmaz alacsony molekulatömegű szénhidrátként, melynek kemotaxonómiai jelentőségét Karsten et al. 1999-ben és 2003-ban is javasolták, valamint a sejt turgornyomását irányító ozmolitként és fotoasszimilációs termékként is működik. Fajonként jelentősen eltér a mannitkoncentráció: a D. griseánál 40-szer nagyobb a Rhodella spp. mannitkoncentrációja.
Pigmentje lehet R-fikocianin, és például a R. violacea karotinoidokat használ pigmentként. A fikobiliszóma allofikocianint és fikoeritrint is tartalmazhat, de vannak β-karotin- és zeaxantintartalmúakkal rendelkező fajok is. Jegyzetek
További információk
Kategória:Vörösmoszatosztályok Kategória:1998-ban leírt taxonok