Bryan Stevenson amerikai jogász, társadalmi igazságossági aktivista, a New York University School of Law jogászprofesszora, az Equal Justice Initiative alapítója és ügyvezető igazgatója.Az Equal Justice Initiative (EJI) egy nonprofit szervezet, amelynek székhelye az alabamai Montgomeryben található, és amely jogi képviseletet biztosít olyan fogvatartottaknak, akiket esetleg tévesen ítéltek el bűncselekményért, valamint olyan szegény fogvatartottaknak, akiknek nincs hatékony képviseletük, és másoknak, akiktől megtagadták a tisztességes eljárást. Az alabamai Montgomeryben székel, és a büntető igazságszolgáltatási rendszerben a szegényekkel és a kisebbségekkel, különösen a gyermekekkel szembeni előítéletesség ellen küzd. Segített elérni, hogy az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága olyan döntéseket hozzon, amelyek megtiltják a 18 év alatti gyermekek halálra vagy feltételes szabadlábra helyezés nélküli életfogytiglani börtönbüntetésre ítélését.
Stevensont a Just Mercy című 2019-es jogi drámafilmben ábrázolták, amely a 2014-es Just Mercy: A Story of Justice and Redemption (Just Mercy: Az igazságosság és a megváltás története) című memoárja alapján készült. A memoárban elmesélte, hogyan dolgozott együtt Walter McMilliannel, akit igazságtalanul ítéltek el és ítéltek halálra.
Stevenson kezdeményezte a montgomery-i Nemzeti Emlékművet a Békéért és Igazságosságért, amely az 1877 és 1950 között a déli államok tizenkét államában meglincselt több mint 4000 afroamerikai nevét őrzi. Azt állítja, hogy a rabszolgaság és a lincselések története befolyásolta a halálos ítéletek későbbi magas arányát délen, ahol azt aránytalanul nagy számban alkalmazták a kisebbségekre. Egy kapcsolódó múzeum, "Az Örökség Múzeum: A rabszolgaságtól a tömeges bebörtönzésig" nevű múzeum értelmezésekkel mutatja be a kapcsolatot a lincseléseknek az újjáépítési korszak utáni időszaka és a színesbőrűek bebörtönzésének és kivégzésének magas aránya között az Egyesült Államokban.
Fiatalkora Bryan A. Stevenson 1959. november 14-én született Miltonban, egy dél-delaware-i kisvárosban. Édesapja, idősebb Howard Carlton Stevenson Miltonban nőtt fel, édesanyja, Alice Gertrude (Golden) Stevenson pedig Philadelphiában született és nőtt fel. Családja a 20. század eleji nagy népvándorlásA nagy migráció, amelyet néha fekete migrációnak is neveznek, hatmillió afroamerikai elköltözése volt az Egyesült Államok déli vidéki területeiről a városi Északkeletre, Közép-Nyugatra és Nyugatra 1910 és 1970 között. során Virginiából költözött a városba. Két testvére van: egy bátyja, Howard Jr. és egy nővére, Christy.
Mindkét szülő az állam északi részébe ingázott a munka miatt, idősebb Howard egy General Foods feldolgozóüzemben dolgozott laboratóriumi technikusként, Alice pedig a Dover Légierő Bázison dolgozott esélyegyenlőségi tisztként. Gyermekei számára különösen hangsúlyozta az oktatás fontosságát.
Stevenson családja a Prospect Afrikai Metodista Episzkopális Templomba járt, ahol Stevenson gyerekként zongorázott és énekelt a kórusban. Későbbi nézeteit az Afrikai Metodista Episzkopális Egyház erős hite befolyásolta, ahol a templomba járókat azért ünnepelték, mert „felálltak, miután elestek”. Ezek a tapasztalatok alapozták meg azt a meggyőződését, hogy „minden egyes ember a társadalmunkban több, mint a legrosszabb dolog, amit valaha tett”.
Amikor Stevenson 16 éves volt, anyai nagyapját, Clarence L. Goldent halálra késelték philadelphiai otthonában egy rablás során. A gyilkosok életfogytiglani börtönbüntetést kaptak, amit Stevenson igazságosnak tartott. Stevenson így nyilatkozott a gyilkosságról: „Mivel a nagyapám idősebb volt, a gyilkossága különösen kegyetlennek tűnt. De én egy olyan világból jöttem, ahol a bosszú helyett a megváltást értékeltük”.
Stevenson gyermekként foglalkozott a szegregációval és annak örökségével. Első osztályéveit egy „színes” általános iskolában töltötte. Mire második osztályba lépett, az iskolája hivatalosan már nem volt szegregált, de a régi szegregációs szabályok még mindig érvényben voltak. A fekete gyerekek külön játszottak a fehérektől, és az orvosi vagy fogorvosi rendelőben a színes gyerekek és szüleik továbbra is a hátsó ajtót használták, míg a fehérek az elsőn keresztül mentek be. Az uszodák és más közösségi létesítmények nem hivatalosan szegregáltak. Stevenson apja, aki a környéken nőtt fel, nyugodtan vette a mélyen gyökerező rasszizmust, de anyja nyíltan ellenezte a de facto szegregációt. Egy 2017-es interjúban Stevenson felidézte, hogyan tiltakozott az édesanyja az ellen a nap ellen, amikor a város színes gyerekei sorban álltak a gyermekbénulás elleni oltási állomás hátsó ajtajánál, hogy megkapják az oltást, és órákig várakoztak, miközben a fehér gyerekek mentek be először.
Iskolái Stevenson a Cape Henlopen középiskolába járt, és 1978-ban érettségizett. A futball- és baseballcsapatban játszott. A diákközösség elnöke is volt, és megnyerte az Amerikai Légió nyilvános beszédversenyeit. Bátyja, Howard, némi elismerést kap Stevenson retorikai képességeinek csiszolásában való közreműködéséért: „Úgy vitatkoztunk, ahogy a testvérek vitatkoznak, de ezek komoly viták voltak, amelyeket, azt hiszem, anyánk és a családunk felnövekedésének körülményei inspiráltak.”
Stevenson ösztöndíjat nyert a pennsylvaniai St. Davidsban található Eastern Egyetemre. Az egyetemen az egyetemi gospel kórust vezette. 1981-ben diplomázott filozófia szakon az Eastern-en. 1985-ben a Harvard jogi karán szerzett jogi doktori címet, valamint a szintén a Harvard Egyetemen működő John F. Kennedy School of Government közpolitikai mesterképzésén.Biography Bryan Stevenson - website of The HistoryMakers A jogi egyetem alatt Elizabeth Bartholet faji és szegénységi peres ügyekkel foglalkozó kurzusának részeként Stephen Bright Southern Center for Human Rights nevű szervezeténél dolgozott, amely a halálraítélteket képviseli egész délen. E munka során Stevenson megtalálta hivatását.
Pályája Southern Center for Human Rights Miután 1985-ben diplomázott a Harvardon, Stevenson Atlantába költözött, és teljes munkaidőben csatlakozott a Southern Center for Human Rights-hoz. A központ régiónként osztotta fel a munkát, és Stevensont Alabamába osztották be. 1989-ben kinevezték az alabamai művelet, egy forrásközpont és halálbüntetés-védelmi szervezet vezetésére, amelyet a kongresszus finanszírozott. Volt egy központja Montgomeryben, az állam fővárosában.
Egyenlőbb igazságszolgáltatásra irányuló kezdeményezés Amikor az Egyesült Államok Kongresszusa megszüntette a halálbüntetés elleni védelem finanszírozását, Stevenson átalakította a központot, és megalapította a nonprofit Equal Justice Initiative (EJI) nevű nonprofit szervezetet Montgomeryben. 1995-ben MacArthur-ösztöndíjat kapott, és az összes pénzt a központ támogatására fordította. Garantálta, hogy Alabamában bárkit megvédjenek, akit halálbüntetésre ítéltek, mivel ez volt az egyetlen állam, amely nem biztosított jogi segítséget a halálraítéltek számára. Itt a legmagasabb az egy főre jutó halálbüntetések aránya is.
Az EJI egyik első ügye Walter McMillian ítélethozatal utáni fellebbezése volt, aki halálraítélt volt, miután gyilkosságért elítélték. Stevenson képes volt a vád minden elemét hiteltelenné tenni, ami ahhoz vezetett, hogy McMilliant 1993-ban felmentették és kiengedték a börtönből.
Stevenson különösen aggódik a 18 év alatti, gyermekkorban elkövetett bűncselekményekért elítélt személyek túlságosan szigorú ítéletei miatt. 2005-ben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága a Roper kontra Simmons ügyben úgy döntött, hogy a 18 év alattiakra kiszabott halálbüntetés alkotmányellenes. Stevenson azon dolgozott, hogy a bíróság gondolkodását a megfelelő büntetésről kiterjesszék a 17 éves kor alatt elítélt gyermekekre vonatkozó kapcsolódó ügyekre is.
Az EJI peres kampányt indított, hogy felülvizsgálják azokat az ügyeket, amelyekben gyermekeket ítéltek életfogytiglani börtönbüntetésre feltételes szabadlábra helyezés nélkül, beleértve az emberölés nélküli eseteket is. A Miller kontra Alabama ügyben (2012) az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága úttörő jelentőségű döntésében kimondta, hogy a 17 éves vagy annál fiatalabb gyermekekre kiszabott, feltételes szabadságra bocsátás nélküli életfogytiglani büntetés alkotmányellenes; döntésük 29 állam törvényeit érintette. 2016-ban a Montgomery kontra Louisiana ügyben a bíróság úgy döntött, hogy ezt a döntést visszamenőlegesen kell alkalmazni, ami országszerte 2300 olyan személy ítéletét érintheti, akiket még gyermekkorukban életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek.
2022-ig az EJI több mint 130 embert mentett meg a halálbüntetéstől. Emellett szegény embereket képviselt, embereket védett a fellebbezés során, téves ítéleteket semmisített meg, és a büntető igazságszolgáltatási rendszerben tapasztalható előítéletek enyhítésén dolgozott.
A rabszolgaság elismerése Az EJI irodái az Alabama folyónál lévő kikötő közelében vannak, ahol a rabszolgákat kirakodták a hazai rabszolga-kereskedelemben; ugyanilyen távolságra van a Court Square, „az ország egyik legnagyobb rabszolgaárverési helyszíne”. Stevenson megjegyezte, hogy Montgomery belvárosában „tucatnyi” történelmi emléktábla és számos, a Konföderáció történetéhez kapcsolódó emlékmű található, de semmi sem ismeri el a rabszolgaság történetét, amelyre a Dél gazdagsága épült, és amelyért a polgárháborút vívta. Javaslatot tett az államnak, és dokumentációt nyújtott be három rabszolgasági helyszínhez, amelyeken történelmi jelzőtáblák vannak; az alabamai levéltári és történelmi minisztérium közölte vele, hogy „a lehetséges viták miatt nem kívánja szponzorálni az emléktáblákat”. Stevenson egy afroamerikai történész csoporttal együttműködve szponzorálta a projektet; a csoport 2013-ban állami jóváhagyást kapott a három emléktáblára, és ezeket Montgomeryben már fel is állították.
Nemzeti emlékmű a békéért és az igazságosságért Stevenson hat hektárnyi volt állami lakótelepi területet vásárolt Montgomeryben egy új projekt, a Nemzeti Emlékmű a Békéért és Igazságosságért (National Memorial to Peace and Justice) kialakításához, amely annak a közel 4000 személynek állít emléket, akiket 1877 és 1950 között meglincseltek a déli államokban. Számos lincselést nyíltan, csőcselék és tömegek előtt hajtottak végre a megyei törvényszékek terein. Stevenson azzal érvelt, hogy a fehér csőcselék által elkövetett, bíróságon kívüli lincselések története szorosan összefügg az Alabamában és más déli államokban később kiszabott halálos ítéletek magas arányával, valamint azzal, hogy ezeket aránytalanul nagy arányban alkalmazták kisebbségi emberekre. Azt állítja továbbá, hogy ez a történelem befolyásolja a kisebbségekkel szembeni elfogultságot, ami az országszerte aránytalanul magas tömeges bebörtönzési arányokban nyilvánul meg. Az emlékművet 2018 áprilisában avatták fel.
Az emlékműhöz kapcsolódik a Hagyatéki Múzeum: A rabszolgaságtól a tömeges bebörtönzésig, amely szintén 2018. április 26-án nyílt meg. Az egykori rabszolgaraktárban található kiállítási tárgyak között szerepelnek a lincselésről, a faji szegregációról és a tömeges bebörtönzésről szóló anyagok a 20. század vége óta. Stevenson kifejti, hogy a színes bőrűekkel való bánásmód a büntető igazságszolgáltatási rendszerben hogyan kapcsolódik a rabszolgaság történetéhez és a kisebbségekkel való későbbi bánásmódhoz a déli államokban.
A szerző