Forrai György, születési nevén Friedmann György (Budapest, 1930. május 23. – Budapest, 2014. december 7.) orvos, címzetes főiskolai docens, a biológiai tudomány kandidátusa (1986).

Élete Friedmann Ödön (1896–1953) kereskedelmi utazó és Mocsári Margit (1905–1974) fiaként született zsidó családban. A második világháború idején, 1944 júliusában a korábbi otthonukból, a Váci út 34-ből (Klotild paloták) a Vörösmarty utca 59. szám alatti csillagos házba kellett költözniük. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. Sikeres felvételi vizsgát tett, s mind a Debreceni Tudományegyetem, mind a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karára felvételt nyert. Családi okokból a budapesti egyetemet választotta. Orvostanhallgatóként részt vett a Kórélettani Intézet munkájában, illetve rendszeresen tartott előadásokat a Természettudományi Ismeretterjesztő Társulatnak egészségügyi témakörből közintézményekben és rendelőintézetekben. 1954. július 19-én summa cum laude minősítéssel a – korábbi orvostudományi karból létrejött – Budapesti Orvostudományi Egyetemen avatták orvosdoktorrá. Az ötödik évfolyam elvégzése után pályázatot adott be ún. szakosított hatodéves képzésre, csecsemő- és gyermekgyógyászatból és – a szokásostól eltérően – már három év után szakvizsgára bocsátották. Pályáját a II. sz. Gyermekklinikán kezdte, ahol 1963. november 1-jéig dolgozott az intézmény különböző osztályain. Éveken át vezette a klinika hematológiai laboratóriumának véralvadási részlegét és ennek révén tagja volt az első hazai gyermek szívsebészeti/belgyógyászati csoportnak, melyet Petényi Géza irányított és két szakmai úttörő, Littmann Imre szívsebész és Fonó Renée gyermekorvos-kardiológus egyetemi docens vezetett. A klinikán osztályvezető tanársegédként, két orvos-beosztottat irányítva, klinikai ügyeletvezető tanársegédi munkakört látott el. A klinika megbízott neonatológusaként ellátta a Bábaképző Intézet Újszülött Osztályának a felügyeletét is. Számos előadást tartott hazai és külföldi kongresszusokon. Megtanult angol, német és francia nyelven.

1963 novemberétől Zuglóban helyezkedett el körzeti gyermekorvosként (később szakfőorvosként) és ebben a beosztásában dolgozott 1995. december 31-ig. Körzeti orvosi állása mellett iskolaorvosként is tevékenykedett. Ebből a munkakörből elsőként, antropológiai és humángenetikai kutatásai alapján, tizenegy országban publikált saját közleményeit fölhasználva, angol nyelvű kandidátusi disszertációt készített, melynek a Magyar Tudományos Akadémián történt sikeres megvédése alapján, 1986-ban elnyerte a biológiai tudomány kandidátusa (később PhD) tudományos fokozatot.

Tíz éven keresztül különböző szaktárgyak előadója volt az Orvostovábbképző Intézet Egészségügyi Főiskolájának Védőnői Karán. Évente államvizsgáztatott, többször vizsgabizottsági elnök volt. A védőnőjelöltekből teameket képezve és azok kíséretében éveken át járta a dél-baranyai – többnyire romák által lakott – falvakat, s egyes antropológiai témákat a hallgatók szakdolgozati feladatnak kaptak meg. E munka eredménye lett az Orvosbiológiai tanulmányok a cigányságról című kötet (Forrai-Kollár-Tauszik, Szolnok, 1986). A Főiskolán végzett munkája elismeréseként az Egészségügyi Főiskola címzetes főiskolai docensnek nevezte ki.

1986-ban kezdte el orvosbiológiai, illetve kultúrtörténeti munkásságát. Közleményeinek száma megközelíti az 500-at. Tizenkét könyve jelent meg, melyek elsősorban az ókori idők „diagnosztikai” megfigyeléseire és „terápiás” kísérleteire fókuszálnak. 2011-ben elindította A Biblia az orvos szemével című sorozatát az Orvosi Hetilapban, melyért 2013-ban – életében második alkalommal – elnyerte a Markusovszky-díjat.

Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének, az International Association of Human Biologists-nek, a Magyar Orvosok és Képzőművészek Körének. Részt vett az MTA Nagyszótárának szerkesztésében.

Családja Fiai Forrai Péter orvos és Forrai Gábor (1961, felesége Hámor Éva) radiológus, címzetes egyetemi tanár. Unokái Forrai Tamás és Forrai Ádám (1989).

Művei Isonikotinsavhydrazid hatása patkányok hypophysis mellékvesekéreg rendszerére. Weisz Pállal, Gáti Tiborral. (Orvosi Hetilap, 1954, 51.) Thrombelastographiás vizsgálatok congenitális vitiumos hypernatraemiás gyermekeken. Fonó Renéevel, Miltényi Miklóssal és Büky Bélával. (Orvosi Hetilap, 1962, 7.) Thrombelastographia. Gerendás Mihállyal. (Orvosi Hetilap, 1965, 10.) Gehäuftes Vorkommen von Kamptodaktylie und Leinersche Krankheit in derselben Familie. (Wiener klinische Wochenschrift, 1965, 77) A kamptodaktyliáról, családi észlelés kapcsán. (Orvosi Hetilap, 1966, 10.) Dentinogenesis imperfecta hereditaria. Vadász Klárával. (Gyermekgyógyászat, 1967, 2.) Phenylthiocarbamid-ízlelőképesség vizsgálata budapesti gyermekpopulációban. Bánkövi Györggyel. (Orvosi Hetilap, 1967, 36.) „Hand clasping” és „arm folding” vizsgálata magyar gyermekpopulációban. Bánkövi Györggyel. (Biológiai Közlemények, 1968) Betaninuria vizsgálata budapesti gyermekpopulációban. Vágújfalvi Dezsővel, Bölcskey Péterrel. (Orvosi Hetilap, 1968, 33.) A betaninuria egyéni ingadozásának vizsgálata. Vágújfalvi Dezsővel, Lutter Andrásnéval és Bölcskey Péterrel. (Biológiai Közlemények, 1969) Ketonok iránti szaglóképesség vizsgálata budapesti populációban. Szabados Tamással, Sz. Papp Emőkével és Bánkövi Györggyel. (Orvosi Hetilap, 1970, 30.) Contribution to the methods of the „curling of the tongue”, a possible marker to the chromosome mapping. (Minerva Stomatologica, 1971, 20.) Összefügg-e a betaninuria vashiánnyal? Vágújfalvi Dezsővel, Lutter Andrásnéval, Benedek Emillel és Soós Gábornéval. (Gyermekgyógyászat, 1971, 1.) Kapcsolatok a PTC ízérzőképesség, egyes ételek kedvtelése és a cariesintenzitás között. Bánkövi Györggyel, Sebestyén Évával. (Biológia, 1974, 2) A „genetikai individualitásról” magyar gyermekcsoportokon végzett populációgenetikai vizsgálatok alapján. Bánkövi Györggyel. (Anthropologiai Közlemények, 1975, 19.) Jákob és Lábán: a genetika felhasználása a biblikus korban. In: Scheiber Sándor (szerk.): Évkönyv - Magyar Izraeliták Országos Képviselete, 1975-1976. Budapest, 1976 Noé, avagy az albinizmus legendája. In: Scheiber Sándor (szerk.): Évkönyv - Magyar Izraeliták Országos Képviselete, 1977-1978. Budapest, 1978 Egy- és kétpetéjű ikrek elkülönítése egy új hangtani eljárás segítségével. Gordos Gézával. (Kísérletes Orvostudomány, 1982, 34.) „Hapci-ikrek" (Egypetéjű ikerpár tüsszentő rohamai). Antal Jánossal, Balogh Attilával. (Gyermekgyógyászat, 1982, 3.) Estimation of zinc and other trace elements in the nails of Hungarian adult twin pairs by neutron activation analysis. Társszerzők: K. Kasparek, S. Salamon. (Acta Biochimica et Biophysica Sinica, 1984, 3–4.) PTC ízérzőképesség és ételválasztás magyarországi cigány lakosságban. Kollár Józseffel, Tauszik Tamással. Orvos-biológiai tanulmányok a ciányságól. Szolnok, 1986 Romano-Ward syndrome in a Biblic/Talmudic family. (Koroth, Jerusalem, 1986, 9.) We are all in the blue. (Koroth, Jerusalem, 1988, 9.)

Könyvei Miért lesték meg Zsuzsánnát a vének? Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1986 Ádám valódi Éva nélkül. Magánkiadás. 1987 Édes élet az ezredfordulón. Budapest, 1988 Eszter királyi ágyban. Budapest, 1990 Dávid király, a lányok kedvence. Uránusz Kiadó, Budapest, 1998 Elraboltam Kleopátrát. Uránusz Kiadó, Budapest, 1998 Édes élet az ezredfordulón. Uránusz Kiadó, Budapest, 1998 Meztelenül az édenkertben. Uránusz Kiadó, Budapest, 1998 Gyógyítások könyve – Lehet-e orvosi lexikon a Biblia? Athenaeum, 2000 és Makkabi Kiadó, Budapest, 2003 Örömlányok a Bibliában és más érdekességek. Uránusz Kiadó, Budapest, 2005 Császár és őfelsége ruha nélkül. Uránusz Kiadó, Budapest, 2005 Orvosszemmel a képtárakban. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2011 Az orvos nyomoz – Miben haltak meg a halhatatlanok? Józsa Lászlóval. Argumentum Kiadó és Nyomda Kft., 2014

Díjai, elismerései Markusovszky-díj (1968, 2013)

Származása +Forrai György családfájaForrai György(szül. Friedmann György)(Budapest, 1930. május 23.–Budapest, 2014. december 7.)orvosApja:Forrai Ödön(szül. Friedmann Ödön)(Budapest, 1896. szept. 23.–Budapest, 1953. szept. 17.)kereskedelmi utazóApai nagyapja:Friedmann Jónás(Fancsal, 1870. dec. 25.–Budapest, 1932. jan. 11.)kereskedősegédApai nagyapai dédapja:Friedmann SamuApai nagyapai dédanyja:Berkovits HaniApai nagyanyja:Klein Katalin(Tejfalu, 1868. aug. 2.–Budapest, 1948. márc. 30.)varrónőApai nagyanyai dédapja:Klein FülöpApai nagyanyai dédanyja:Steiner SzáliAnyja:Mocsári Margit(Budapest, 1905. máj. 7.–Budapest, 1974. okt. 17.)Anyai nagyapja:Mocsári Imre(1884-ig Schlesinger Imre)(Győr, 1879. aug. 11.–1974.)műasztalos segédAnyai nagyapai dédapja:Mocsári Manó(1884-ig Schlesinger Manó)(Győrsziget, 1831–1896. jan. 13.)gabonakereskedőAnyai nagyapai dédanyja:Neumann Zsófia(1842–Budapest, 1916. márc. 13.)Anyai nagyanyja:Kohn Ilona(Veszprém, 1882. jan. 29.–Budapest, 1938. máj. 14.)Anyai nagyanyai dédapja:Kohn MiksarőföskereskedőAnyai nagyanyai dédanyja:Rédel Hány

Jegyzetek

Források

Kategória:Magyar gyermekgyógyászok Kategória:Magyar orvostörténészek Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1930-ban született személyek Kategória:2014-ben elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Markusovszky-díjasok Kategória:A holokauszt magyar túlélői