Manfred Bieler német író, rádiójáték- és televíziójáték-szerző.
Élete A dessaui Philanthropinum elvégzése után Bieler germanisztikát tanult a berlini Humboldt Egyetemen. 1955-ben Der Vogelherd című elbeszéléséért elnyerte a varsói Világifjúsági és diáktalálkozó díját. 1956 és 1957 között a Német Írószövetség tudományos segédmunkatársa volt. 1956-ban Heinz Kahlauval, Manfred Streubellel és Jens Gerlachhal együtt kampányolt az NDK-ban a nagyobb kulturális szabadságért. Miután a Neues Deutschland című lapban azzal vádolták, hogy az Ernst Bloch és Hans Mayer köré szerveződő csoporthoz tartozik, kizárták az Írószövetségből.
Bieler ezután kiterjedt utazásokat tett Európa-szerte és egészen Új-Fundlandig. Barátjával, Johannes BobrowskivalJohannes Konrad Bernhard Bobrowski (1917. április 9. – 1965. szeptember 2.) német költő és mesemondó. 1962-ben tréfásan megalapította az Új Friedrichshageni Költők Körét (Neuer Friedrichshagener Dichterkreis). Wolfgang Beck rádiójáték-dramaturggal különösen termékeny együttműködésben a hatvanas évek közepéig eredeti rádiójátékok egész sorát készítette az NDK rádió számára, amelyek nemzetközi sikert is arattak. 1965-ben feleségül vett egy cseh nőt, és Prágába költözött. A berlini Volksbühnéhez benyújtott Zaza című színdarabját a SED Központi Bizottságának Politikai Irodája hevesen bírálta. 1965 nyarán elkészült a Manfred Bieler forgatókönyve alapján Kurt Maetzig rendezésében a Das Kaninchen bin ich (A nyúl én vagyok) című DEFA-film, amelynek vetítési engedélyét azonban visszavonták.A nyúl én vagyok (film) A SED Központi Bizottságának 1965. decemberi 11. plenáris ülése után a filmet betiltották, és csak 1989 decemberében mutatták be a Művészeti Akadémián. A DEFA 1965-ös kritikus filmes produkcióit Sindermann „nyúlfilmeknek” bélyegezte.Horst Herbert Sindermann (Drezda, 1915. szeptember 5. – Berlin, 1990. április 20.) a Német Szocialista Egységpárt (SED) német politikusa.
1967-ben csehszlovák állampolgár lett, 1968-ban pedig belépett a Cseh Írószövetségbe. Miután a Varsói Szerződés csapatai megszállták Prágát, a Német Szövetségi Köztársaságba költözött. 1969-ben vendégelőadó volt a Texasi Egyetemen, és megkapta az Andreas Gryphius-díjat. 1971-ben a Német Szövetségi Köztársaság állampolgára lett. 1971-ben megkapta a bajor művészeti díjat, 1977-ben pedig a Jakob Kaiser-díjat. Bieler utoljára Münchenben élt; két gyermeket hagyott hátra.
Könyvei Der Vogelherd, elbeszélés, 1955 Der Schuß auf die Kanzel oder Eigentum ist Diebstahl, paródiák, Eulenspiegel. Berlin 1958 Zaza, színdarab, 1964/65 Bonifaz oder Der Matrose in der Flasche, regény, Aufbau. Berlin 1963 Märchen und Zeitungen, Aufbau. Berlin 1966 Drei Rosen aus Papier, hangjátékok, Reclam. Leipzig 1967 Der junge Roth, elbeszélések, Biederstein. München 1968 Maria Morzeck oder Das Kaninchen bin ich, regény, Biederstein. München 1969 Vater und Lehrer, hangjáték, Reclam. Stuttgart 1970 Der Passagier, elbeszélés, Biederstein. München 1971. Der Hausaufsatz, hangjáték, Reclam. Stuttgart 1974. Mein kleines Evangelium, Herder. Freiburg 1974. Der Mädchenkrieg, regény, Hoffmann und Campe. Hamburg 1975. Der Kanal, regény, Knaus. Hamburg 1978. Ewig und drei Tage, regény, Knaus. Hamburg 1980. Preußische Nacht, Knaus. Hamburg 1981. Der Bär, regény, Hoffmann und Campe. Hamburg 1983. Walhalla, irodalmi paródiák, Hoffmann u. Campe. Hamburg 1988. Still wie die Nacht, egy gyermek emlékiratai, Hoffmann u. Campe. Hamburg 1989. Naïda, Összegyűjtött történetek, Hoffmann und Campe. Hamburg 1991. Maria Morzeck oder Das Kaninchen bin ich, regény, Jaron Verlag. Berlin 2024
Magyarul megjelent Bonifác, avagy matróz a palackban. Regény (Bonifaz oder Der Matrose in der Flasche) – Európa, Budapest, 1965 · Fordította: Sárközy Elga · Illusztrálta: Gyulai Líviusz
Jegyzetek
Fordítás
Irodalom Carsten Wurm, Andreas Kölling: Bieler, Manfred. In: Wer war wer in der DDR? 5. Ausgabe. Band 1. Ch. Links, Berlin 2010,
További információk
Kategória:1934-ben született személyek Kategória:2002-ben elhunyt személyek Kategória:Német írók Kategória:Német forgatókönyvírók Kategória:Szász-anhaltiak