Evelio Rosero Diago kolumbiai író és újságíró, aki 2006-ban elnyerte a Tusquets-díjat. Műveit egy tucat európai nyelvre fordították le. Rosero jelenleg Bogotában él.
Pályafutása Evelio Rosero általános iskolai tanulmányait Kolumbia déli részén, Pasto városában, középiskolai tanulmányait pedig Bogotában végezte, majd az Universidad Externado de Colombia újságírói szakán szerzett diplomát. 21 éves korában elnyerte a kolumbiai Premio Nacional de Cuento del Quindío 1979 (Quindío Nemzeti novelladíj) díját Ausentes (Az eltávozottak) című művéért, amelyet az Instituto Colombiano de Cultura adott ki a 17 Cuentos colombianos (17 kolumbiai novella) című kötetben. 1982-ben Mexikóvárosban Premio Iberoamericano de Libro de Cuentos Netzahualcóyotl díjat kapott korábbi elbeszéléseiért, és ugyanebben az évben Papá es santo y sabio (Apa szent és bölcs) című novellája elnyerte a spanyol Premio Internacional de Novela Breve Valencia díjat. E korai sikerek után Rosero Európába menekült, és előbb Párizsban, majd Barcelonában élt.
Első regénye 1984-ben a Mateo Solo (Mateo egyedül) volt, amely Primera Vez (Első alkalom) néven ismert trilógiájának kezdete. A Mateo Solo egy saját otthonába zárt gyermek története. Mateo csak annyit tud a külvilágról, amennyit az ablakon keresztül lát. A káprázatos bezártság regénye, amelyben a látvány a főszereplő: a nővére, a nagynénje, a dadája mind a saját játékukat játsszák, miközben Mateo a saját szökésének megtervezésében őrizheti meg az identitás reményét.
Evelio Rosero 1986-ban megjelent második könyvét, a Juliana los mira (Juliana figyel) címűt nagy sikerrel lefordították svéd, norvég, dán és német nyelvre. Ismét egy gyermek, ezúttal egy kislány vizuális élménye építi fel a felnőttek és a család világát, leleplezve a felnőttek minden brutalitását és aljasságát az ő leleményességével szemlélve. Juliana világa a saját háza és családja. Ahogy Juliana figyeli szüleit és rokonait, úgy építi őket. Látása megváltoztatja a szemlélt tárgyakat. Ez volt az első könyv, amelyben Rosero más témákat is bevont Kolumbia tragikus valóságából, például az emberrablást, amelyet itt állandó fenyegetésként mutatnak be, és amely végül Juliana saját bezártságát igazolja.
1988-ban jelent meg az El Incendiado (Az égő ember) című könyve. Ezzel a könyvvel Rosero elnyerte a kolumbiai Proartes bachelor-diploma címet, és 1992-ben elnyerte az 1988 és 1992 között írt legkiemelkedőbb könyvnek járó II. premio Pedro Gómez Valderrama díjat. A regény egy híres bogotái iskola, a Colegio Agustiniano Norte tinédzserei egy csoportjának történetét meséli el, akik a papi igazgatók által tanított nevelést „ostobának, arkangyalinak, trogloditának és morbidnak” ítélik.
Eddig kilenc regényt írt, kezdve az 1992-ben megjelent Señor que no conoce luna és a 2000-ben megjelent Cuchilla című regénnyel, amely Norma-Fundalectura-díjat nyert. Szintén 2000-ben jelent meg a Plutón (Plútó), 2001-ben a Los almuerzos (Az ebédek), 2002-ben a Juega el amor (Játssz szerelmet) és a Los Ejércitos, amely 2006-ban elnyerte a rangos 2. Premio Tusquets Editores de Novela díjat, 2009-ben pedig a The Independent című brit lap által szervezett tekintélyes Independent Foreign Fiction Prize díjat.
Evelio Rosero mottója lehetne „egy szív, amely érez, szemek, amelyek látnak”. Életművében az élet rejtett és riasztó útjait tárta fel őrültségével és kegyetlenségével együtt. A jóról és a rosszról, a kamaszkorról, a szerelemről és a vétkekről, sőt Kolumbia sokáig tartó háborújának borzalmairól is új látomások jelennek meg könyveinek fő témái között. Néha fantasztikus karakterekkel teli történetei gyönyörű metaforái az emberiségnek és az ember gyarlóságának.
Los Ejércitos A Los Ejércitos (A hadseregek) egy háború által szétszakított országról szóló regény. Ismael, a nyugdíjas öreg tanár és felesége, Otilia morózusan és szerényen élnek San José városában. Ismael előszeretettel leselkedik a szomszéd felesége után, ami a saját feleségét kínos helyzetbe hozza, és mindenre idillt áraszt, egészen addig, amíg néhány családtag kezd eltűnni, és a félelem keríti hatalmába San José lakóit. Egy reggel, a szokásos sétája során Ismael megtudja, hogy Isten tudja, milyen hadseregek katonái vitték el a szomszédait. A felesége már kereste őt, és sikertelenül próbálja megtalálni helyette. A harcok minden oldalról felerősödnek, és míg San José lakói úgy döntenek, hogy elmenekülnek, és csatlakoznak a kolumbiai kitelepített parasztok hordáihoz, Ismael úgy dönt, hogy marad a felrobbantott szellemvárosban.
Díjai Premio Nacional de Cuento del Quindío, 1979 Premio Iberoamericano de Libro de Cuentos Netzahualcóyotl, 1982 Premio Internacional de Novela Breve Valencia, 1982 II Premio Pedro Gómez Valderrama, 1992 Premio Tusquets Editores de Novela, 2006 Premio Nacional de Literatura, a Kulturális Minisztérium irodalmi életművének elismeréseként adományozta. Independent Foreign Fiction Prize, 2009
Művei Regények Mateo solo, (Entreletras, Bogotá, 1984: 2nd edition, Cooperativa Editorial Magisterio, 1995) Juliana los mira, Anagrama, Barcelona. 1986 El incendiado, Editorial Planeta, Bogotá. 1988 Papá es santo y sabio, Calos Valencia Editores, Bogotá. 1989 Señor que no conoce luna, Editorial Planeta, Bogotá. 1992 Cuchilla, Editorial Norma, Bogotá. 2000 Pelea en el Parque, Editorial Magisterio, Bogotá. 1991 Plutón, Editorial Espasa-Calpe, Madrid. 2000 Los almuerzos, Universidad de Antioquia, Medellín. 2001 Juega el amor, Editorial Panamericana, Bogotá. 2002 El hombre que quería escribir una carta, Editorial Norma, Bogotá. 2002 En el lejero, Editorial Norma, Bogotá. 2003 Los escapados, Editorial Norma, Bogotá. 2009 Los ejércitos, Tusquets Editores, Barcelona. 2006 The Armies, New Directions Publishing, 2009. Fordította Anne McLean. A fordítás 2009-ben elnyerte a Független Külföldi Szépirodalmi Díjat. La Carroza de Bolívar, Tusquets Editores, Barcelona. 2012 Feast of the Innocents, MacLehose Press, 2015. Translated by Anne McLean & Anna Milsom. Stranger to the Moon, To be published by Mountain Leopard Press in November 2021.
Gyerekkönyvek El aprendiz de mago y otros cuentos de miedo, Colcultura, Bogotá. 1992 Cuento para matar a un perro(y otros cuentos), Carlos Valencia Editores, Bogotá. 1989 Las esquinas más largas, Editorial Panamericana, Bogotá. 1998
Vers El eterno monólogo de Llo (regényes vers), Testimonio. 1981 Las lunas de Chí, Fondo Editorial Universidad Eafit, Medellín. 2004
Színdarab Ahí están pintados, Editorial Panamericana, Bogotá. 1998
Magyarul megjelent Hadseregek (The Armies) – Sonora, Siklós, 2024 · · Fordította: Miklós Laura
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:1958-ban született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Kolumbiai költők, írók