Lazarits Jenő (Alsódabas, 1911. december 13. – Budapest, 1976. április 15.) orvos, sebész, az orvostudományok kandidátusa (1966).

Élete Lazarits Miklós (1882–1965) igazgató-tanító és Jávorszky Alojzia Kamilla (1886–1961) tanítónő fiaként született pedagóguscsaládban. Középiskolai tanulmányait az Újpesti Magyar Királyi Állami Könyves Kálmán Reálgimnáziumban végezte, ahol 1929-ben tett érettségi vizsgát. Ezt követően felvételt nyert a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Orvostudományi Karára. 1936-ban avatták orvosdoktorrá. Orvosi oklevelének megszerzése után Újpesten telepedett le, iskolaorvosi és egészségtanári szakképesítést szerzett. 1936–1937-ben a budapesti Szent István Kórház gyakornokaként, 1937 és 1940 között az újpesti Károlyi Sándor Kórház Belgyógyászati Osztályának, 1940–1941-ben Sebészeti Osztályának segédorvosaként dolgozott. 1941 és 1945 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem I. sz. Sebészeti Klinikájának műtőorvosa, illetve egyetemi tanársegéde volt.

A második világháború idején orvos-hadnagyként teljesített szolgálatot, frontszolgálatát 1943 márciusában kitüntetéssel ismerték el.

1945-ben visszatért a Károlyi Sándor Kórházba, ahol a Sebészeti Osztály klinikai adjunktusa lett, 1950-től 1953-ig pedig az újpesti, illetve budapesti Árpád Kórház igazgató főorvosa és a Sebészeti Osztály osztályvezető főorvosa volt. 1953-től a Károlyi Sándor Kórház, 1967-től az Egyesített Újpesti Kórházak igazgató főorvosa volt. 1966-ban végzett a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetem általános tagozatán.

Főleg hasi és gyomorsebészettel, valamint bal­eseti sebészettel foglalkozott. Az újpesti Megyeri úti temetőben nyugszik.

Családja Felesége Balogh Margit. Fia Lazarits Miklós.

Művei

Elülső gátorba áttört gennyes mellhártyagyulladás. (Orvosi Hetilap, 1944. 8.) Háborús sérülések utáni vérzések és ellátásuk. (Orvosi Hetilap, 1944. 10.) A szigmabélsérülések ellátásáról. (Orvosi Hetilap, 1946. 3.) Bevált carbunculus-kezelés. (Orvosi Hetilap, 1948. 36.) Rosszul gyógyult, kettős alkarcsonttörések gyógyításáról. (Magyar Sebészet, 1951) Ileitis terminalis. Major Zsuzsannával. (Orvosi Hetilap, 1951. 12.) Gyermekkori felkarcsont supracondyler-törések ellátásáról. (Magyar Sebészet, 1954) Über einige praktische Fragen der Venenthrombose. (Wiener Medizinische Wochenschrift, 1956) A visszértrombózis gyakorlati kérdései. Horn Zoltánnal. (Orvosi Hetilap, 1956. 38.) Die Behandlung des Diabetes bei chirurgischen Komplikationen. (Zentralblatt für Chirurgie, 1959) Sztereoröntgen-felvételek alkalmazása a baleseti sebészetben. (Magyar Radiológia, 1959) Hegesedő idült pajzsmirigygyulladásról. Riedel-féle golyva. (Magyar Sebészet, 1959) A poszttrombotikus oedemák kezelése panthesinnel és hyderginnel. Alánt Oszkárral és Horn Zoltánnal. (Orvosi Hetilap, 1959. 2.) Hyperthyreosis szerepe a mellékvesekéreg-elégtelenség létrejöttében. Alánt Oszkárral. (Orvosi Hetilap, 1959. 18.) Az epe mikroflórájának vizsgálata epeköves betegekben. Rózsa Máriával. (Orvosi Hetilap, 1961. 38.) Sebészi szövődmények korszerű kezelése cukorbetegeknél. Kandidátusi értekezés. (Budapest, 1965) A mechanikus vékonybél-ileus korai diagnosztikája. Horváth Sándorral és Nagy Sándorral. (Orvosi Hetilap, 1971. 6.) Chirurgie bei Diabetes. Monográfia. Alánt Oszkárral és Kothe Wernerrel. (Budapest, 1973)

Díjai, elismerései Kiváló orvos (1959) Munka Érdemrend arany fokozata (1969)

Jegyzetek

Források

További információk

Kategória:Magyar sebészek Kategória:1911-ben született személyek Kategória:1976-ban elhunyt személyek Kategória:Dabasiak Kategória:Újpestiek