Az Enterobacteriaceae egy nagy baktériumcsalád. A Proteobacteria törzsbe tartoznak, ahol saját rendet alkotnak. Az elnevezés a görög enteron szóból ered, ami belet jelent. Az ebbe a családba tartozó baktériumok a normál bélflóra alkotói emberben és a legtöbb állatban. Ezenkívül a természetben bárhol megtalálhatóak: vizek, szennyvizek, növények felszíne, rothadó anyagok stb. Az emberre patogén baktériumok közül a legismertebbek a Salmonella és az Escherichia coli. Az utóbbit gyakran használják genetikai, biokémiai és mikrobiológiai kísérletekben.
Morfológia/Anyagcsere 1-3 μm hosszú, esetenként burkos pálcika alakúak, spórát nem képeznek. Általában csillókkal rendelkeznek, amelyek peritrich elhelyezkedésűek (a baktérium egész felszínén megtalálhatóak). Ez alól kivételek a Shigella és Klebsiella nemzetség tagjai, valamint a Salmonella gallinarum.
Festődésük: Gram-negatív, mivel a sejtfaluk egy vékony mureinrétegből és egy második foszfolipidekből és lipopoliszacharidokból felépített rétegből áll. Fukszinnal jól festődnek.
Tenyésztésük: igénytelen, generációs idejük rövid, Topt= 37 °C (10-45 °C). Különböző specificitású táptalajokon tenyészthetőek: gyengén szelektív táptalajok (Gram+ és egyes Gram- baktériumok gátlása) közepesen szelektív táptalajok (Enterobacteriaceae család egyes tagjainak növekedését is gátolja) erősen szelektív táptalajok (egy nemzetség tagjai szaporodnak rajta) politróp táptalajok – egyszerre többféle tulajdonság jelzésére alkalmas
Biokémia: A család tagjai fakultatív anaerobok, tehát úgy oxigén jelenlétében, mint anélkül tudnak energiát termelni. A család tagjainak elkülönítése biokémiai tulajdonságaik alapján történik: különböző enzimek termelésének a jelenléte (kataláz pozitívak, oxidáz negatívak), nitrátredukció vagy oxidatív és fermentatív szénhidrátbontás sav- és gáztermelés közben.
Ellenálló képességük gyenge. Vízben, szennyvízben vagy bélsárban ugyan hónapokig életképesek maradnak, de beszáradva néhány nap alatt elpusztulnak. 60 °C-on 15-20 perc alatt elpusztulnak.
Antigénszerkezet: O-, K- és H-antigénekkel rendelkeznek. O-antigének – típusspecifikus sejtfalhaptének, kémiailag poliszacharidok K-antigének – burokanyagok H-antigének – a csillók felületi fehérjéi
Nemzetségek
Alishewanella Alterococcus Aquamonas Aranicola Arsenophonus Azotivirga Blochmannia Brenneria Buchnera Budvicia Buttiauxella Cedecea Citrobacter Dickeya Edwardsiella Enterobacter Erwinia, például Erwinia amylovora Escherichia, például Escherichia coli Ewingella Grimontella Hafnia Klebsiella, például Klebsiella pneumoniae Kluyvera Leclercia Leminorella Moellerella Morganella Obesumbacterium Pantoea Pectobacterium Candidatus Phlomobacter Photorhabdus, például Photorhabdus luminescens Plesiomonas, például Plesiomonas shigelloides Pragia Proteus, például Proteus vulgaris Providencia Rahnella Raoultella Salmonella Samsonia Serratia, például Serratia marcescens Shigella Sodalis Tatumella Trabulsiella Wigglesworthia Xenorhabdus Yersinia, például Yersinia pestis Yokenella
Kategória:Baktériumcsaládok