Az Admiral Scheer a Kriegsmarine egyik Deutschland-osztályú nehézcirkálója volt. Nevét Reinhard Scheer tengernagy után kapta, aki a német Nyílttengeri Flotta parancsnoka volt a skagerraki csatában. 1931-34 között építette meg a Reichsmarinewerft hajógyár Wilhelmshavenben. Eredeti besorolása „páncélos hajó” (Panzerschiff) volt, 1940 februárjában minősítették át nehézcirkálóvá.

A hajó névlegesen a versailles-i békeszerződésben a német haditengerészet számára korlátként megszabott vízkiszorítás alatt maradt, de ezt valamelyest tudatosan túllépték a tervezők. A hat darab 28 cm-es űrméretű lövegeikkel az osztály egységei nagyobb tűzerővel rendelkeztek az összes náluk gyorsabb cirkálónál, 28 csomós végsebességük miatt pedig csak néhány olyan brit és francia hadihajó volt, mely tűzerejét és sebességét tekintve is erősebb volt náluk.

Az Admiral Scheer részt vett spanyol polgárháború idején fenntartott nemzetközi blokádban, egy ízben testvérhajóját, a Deutschlandot ért támadás megtorlásaként a köztársaságiak hadikikötőjét, Almeríát lőtte. A második világháborúban az első bevetése egy dél-atlanti vizeken végrehajtott portya volt, melynek során rövid időre az Indiai-óceánra is áthajózott. Ezen útján 17 kereskedelmi hajót összesen hajóterrel semmisített meg, amivel a háború legeredményesebb kapitális felszíni hadihajója volt a kereskedelmi háborút tekintve.

A Németországba való visszatérését követően Norvégia északi részére helyezték át, hogy a Szovjetunióba tartó konvojokat támadhassa. Részt vett a PQ–17-es konvoj elleni megszakított akcióban, majd a „Csodaország hadművelet” (Unternehmen Wunderland) keretében önállóan hajtott végre portyázást a Kara-tengerre. Németországba való visszatérése után 1942 végétől kiképzőhajóként szolgált 1944 végéig, amikortól az előre nyomuló szovjet hadsereg ellen vetették be tüzérségi támogatásul a balti térségben. 1945 márciusában Kielbe hajózott javítások elvégzése céljából, ahol 1945. április 9-én brit bombázók támadtak rá és az elszenvedett találatoktól felborult. A hajót a háború után részben lebontották, a megmaradt részeit a kieli hajógyár belső részeinek feltöltésekor betemették.

Tervezése

bélyegkép|bal|250px|Azonosíthatóságot szolgáló amerikai rajz az Admiral Scheerről Az Admiral Scheer teljes hossza , szélessége , legnagyobb merülése , a tervezett vízkiszorítása , teljes terheléssel volt, bár hivatalosan -ban adták meg, mivel a versailles-i békeszerződések kikötései ennél nagyobb hajó megépítését nem engedélyezték Németország számára. A meghajtásáról négy MAN által gyártott kilenc hengeres, kettős működésű, kétütemű dízelmotor gondoskodott. A legnagyobb sebessége 28,3 csomó volt, 20 csomós cirkálósebességgel tengeri mérföldet tudott megtenni. Eredetileg a fedélzetén 33 tiszt és 586 sorállományú teljesített szolgálatot, de 1935-öt követően ez 30 tisztre és 921–1040 sorállományúra módosult.

Az Admiral Scheer fő fegyverzetét hat darab 28 cm űrméretű, 52-es kaliberhosszúságú (L/52) tengerészeti ágyú (28 cm SK C/28)A megjelölésben az SK a német Schnelladekanone rövidítése, ami arra utal, hogy a löveg gyorstüzelésre képes, míg az C/28 a löveg megtervezésének évére (1928-ra) utal. alkotta, melyeket hármasával helyeztek el két lövegtoronyban, a hajó felépítményei előtt illetve mögött. A másodlagos fegyverzetét nyolc darab 15 cm űrméretű löveg (15 cm SK C/28) alkotta, melyeket külön lövegtalpakon helyeztek el a hajó középső részén kétoldalt.

A légvédelmi tüzérsége eredetileg három 8,8 cm űrméretű, 45 kaliberhosszúságú lövegből állt, de ezeket 1935-ben újabb fejlesztésű, 78 kaliberhosszúságúakra cserélték (8,8 cm SK C/31).

1940-ben ezeket a 8,8-asokat is leszerelték és helyettük hat 10,5 cm űrméretűt (10,5 cm Flak 38) (L/65) kapott, ezen felül négy duplacsövű 3,7 cm-es (3,7 cm SK C/30) és 28 darab 2 cm-es gépágyúval is felszerelték. 1945-ben a légvédelmi tüzérségét ismét átszervezték és ekkor hat darab 4 cm-es, nyolc darab 3,7 cm-es és 33 darab 2 cm-es űrméretű lövegből állt. bélyegkép|jobb|300px|Heinkel He 60 hidroplán a katapultján 1936-ban (később Arado Ar 196-ra cserélték a repülőgépeit) Fel volt szerelve még nyolc torpedóvető csővel, melyek a taton kialakított torpedófedélzeten kaptak helyet két négycsővű kivetőszerkezetben. Főként a légi felderítést szolgálta a két Arado Ar 196 típusú hidroplánja, melyeket a hajó közepén elhelyezett katapultról lehetett indítani. Az övpáncélzata 60–80 mm, a felső fedélzetének páncélzata 17 mm vastag volt, míg a fő páncélfedélzete 17–45 mm-es volt. A fő lövegtornyok elől 140 mm, oldalt 80 mm vastagságúak voltak. A radarja először egy FMG 39 G(gO) "Seetakt" volt, amit 1941-ben egy FMG 39 G(gO)-val és egy FuMO 26-ossal cseréltek le.Az FMG a Funkmess Gerät (radar) rövidítése. A "G" azt jelöli, hogy a GEMA gyártotta, míg a "g" azt jelölte, hogy a készülék a 335 és 440 MHz közötti tartományban működött, az "O" pedig a készülék hajón való elhelyezésének helyét – az árbóctorony tetején lévő fő távmérő felett – mutatta. A FuMO a Funkmess-Ortung (detection radar – rádiólokátor ?) rövidítése. – Williamson 7. o.

Megépítése bélyegkép|jobb|300px|Az Admiral Scheer 1935-ben A haditengerészet fejlesztését a szociáldemokraták és a kommunisták nem támogatták a Reichstagban, ezért egészen 1931-ig nem lehetett nekiállni a második Deutschland-osztályú hadihajó megépítésének. A Panzerschiff B megépítéséhez a pénzt a szociáldemokraták hozzájárulása biztosította, akik hajlandók voltak támogatni a hajóépítést egy politikai krízis elkerülése érdekében. Az új hadihajót a flotta állományában a kivonás előtt álló és elavult Lothringen csatahajó pótlásának szánták, ezért Ersatz Lothringen átmeneti névvel jelölték, és a Reichsmarine a wilhelmshaveni Reichsmarinewerft hajógyártól rendelte meg. A gerincfektetésére 1931. június 25-én került sor 123-as építési számmal. Az elkészült hajótestet 1933. április 1-én bocsátották vízre. A hajó keresztelését Marianne Besserer, a névadó Reinhard Scheer tengernagy lánya végezte. Bő másfél évvel később végeztek az építési munkálatokkal és 1934. november 12-én adták át a haditengerészetnek. Legénysége a szolgálatból kivont régi Hessen csatahajóról került át.

Szolgálata Békeidők 1934 novemberi átadását követően Wilhelm Marschall sorhajókapitány lett a parancsnoka. Az év hátralévő részét próbajáratokkal és a legénységének kiképzésével töltötte. December 14-én látogatást tett a fedélzetén Adolf Hitler, Werner von Blomberg hadügyminiszter és Erich Raeder tengernagy. 1935-ben új katapultot és leszálló vitorlát (landing sail) kapott, melyek használatával a hidroplánokat nagyobb hullámok esetén is alkalmazhatták. 1935. május 30. és június 2. között a skagerraki csata évfordulója alkalmából a Stettinben megtartott megemlékezésen vett részt.John Asmussen: Admiral Scheer – Operational History 1935. június 11-16. között a Kieler Woche vitorlás regatta alkalmából Kielbe látogatott, majd augusztus 30. és szeptember 1. között Danzigba. 1935. október 1-től 1937. július 26-ig Leopold Bürkner volt az első tisztje, a külügyi hírszerzés későbbi vezetője. 1935 októberében készen állt első nagyobb útjára és ennek során a Deutschlanddal közösen október 25-28. között felkereste Funchalt Madeira szigetén, ahonnan november 8-án érkezett vissza. Hazaúton hurrikán erejű szelek fogadták őket a Német-öbölben és miközben az Amrum-pad felé tartott, hogy segítséget nyújtson egy francia hajónak, Helgoland közelében az erős hullámok behorpasztották az orrát. A hajóácsok aládúcolták a megrongálódott szekciót és ezután farral előre közelítették meg Cuxhavent, hogy a vihartól megóvják a sérült részt.

1936. május 29-31. között részt vett a Laboe-i Tengerészeti Emlékmű felavatása alkalmából megtartott flottaszemlén, ami után június 6-19. között a Deutschlanddal megkerülte a Brit-szigeteket a La Manche felé indulva, majd Skagent érintve érkezett vissza Kielbe. Pár nappal később Stockholmot kereste fel (június 23-29.), ekkor V. Gusztáv svéd király is a fedélzetére látogatott.

Spanyol polgárháború bélyegkép|jobb|300px|Az Admiral Scheer a spanyol polgárháború idején Gibraltárban Az Admiral Scheer első tengerentúli bevetése 1936 júliusában vette kezdetét, mikor a spanyol polgárháború kitörésekor az országban rekedt német állampolgárságú személyek kimenekítése lett a feladata. 1936. augusztus 8-tól testvérhajójával, a Deutschlanddal együtt a „benemavatkozási őrjáratokban” vett részt a köztársaságiak által uralt partszakaszok előtt. A nemzetközi blokád fenntartásában négy alkalommal vett részt 1937 júniusáig. A hivatalos feladata a Spanyolországba beáramló hadianyag ellenőrzése (megakadályozása) volt, bár feljegyzései alapján volt dolga a köztársaságiaknak ellátmányt szállító szovjet hajókkal és védelmezte a nacionalistáknak német fegyvereket szállító hajókat. 1936 szeptemberében Otto Ciliax sorhajókapitány váltotta Marschallt a hajó parancsnokaként. A spanyol polgárháború idején Ernst Lindemann volt az első tüzértisztje.

Almería lövetése Miután a Deutschland ellen 1937. május 29-én Ibiza szigeténél köztársasági felségjelű repülőgépek bombatámadást intéztek, az Admiral Scheer megtorlásul a köztársasági flottának horgonyzóhelyét, Almería kikötőjét lőtte. 1937. május 31-én – a skagerraki csata évfordulóján – a birodalmi hadilobogót felvonva érkezett Almería elé négy romboló kíséretében, de a sűrű reggeli köd miatt a kikötőben horgonyzó hajókat nem, vagy csak alig lehetett kivenni. A támadásnak az ott horgonyzó Jaime I dreadnought csatahajó ellen kellett irányulnia, de az már napokkal korábban elhagyta Almeríát. Az Admiral Scheer 07:29-kor nyitott tüzet a partvédelmi ütegekre, a haditengerészeti berendezésekre és a kikötőben lévő hajókra. Az akció során 91 darab 28 cm-es, 100 darab 15 cm-es és 48 darab 8,8 cm-es lövedéket lőtt ki. Sok lövedék célt tévesztve a várost érte és ezért az akció kevés sikerrel járt. Az ágyúzásban 21 polgári lakos veszítette életét és 55 sebesült meg.Henrik Eberle, Matthias Uhl: Das Buch Hitler Bastei Lübbe. 4. kiadás, 2007, 65. o. A köztársasági kormány panaszt tett a német támadás miatt a francia és a brit kormányzatoknál, de azt a választ kapta tőlük, hogy a németek jogszerűen jártak el.

1937. június 26-án másik testvérhajója, az Admiral Graf Spee váltotta az őrjáratban, így az Admiral Scheer hazatérhetett Wilhelmshavenbe július 1-én. Augusztus és október között már ismét a Földközi-tengeren volt. Összesen hét küldetéssel vett részt a nemzetközi blokád fenntartásában. Az utolsó küldetésről való hazatérése után októbertől 1938 februárjáig a Balti-tengeren gyakorlatoztatta a legénységét, mivel nagy része az 1937-es évben lecserélődött. Az év hátralévő részén tüzérségi gyakorlatokat tartott és flotta szintű hadgyakorlatokon vett részt. 1938. augusztus 22-én Kielben a Prinz Eugen nehézcirkáló vízrebocsátási ünnepségén volt jelen, majd 1939. február 14-én a Bismarck csatahajóén. 1939. március 23-án a Memel-vidék annektálásában vett részt. 1939. április 1-én a Tirpitz vízrebocsátási ünnepségén vett részt, április 18. és május 3. között az Atlanti-óceánra tett utat, melynek során Bilbao városába tett látogatást.

Második világháború Bombatámadás a Schillig-réven A második világháború kitörésekor, 1939 szeptemberében az Admiral Scheer a Schillig-révnél horgonyzott Wilhelmshaven előtt az Admiral Hipper társaságában. Szeptember 4-én két Bristol Blenheim bombázógépből álló ötgépes csoport intézett ellenük támadást. Az első csoport felbukkanása meglepetésként érte az Admiral Scheer légvédelmi tüzéreit, akik azonban le tudták lőni az egyik támadót. Az egyik ledobott bomba a hajó fedélzetének csapódott, de nem robbant fel, két másik bomba a hajó közelében csapódott a vízbe, de ezek is besültek. A második hullám öt Blenheimjét már felkészülten várta a légvédelem és négyet lelőttek közülük. Az Admiral Scheer nem szenvedett károkat a támadásokban. 1939 novemberében Theodor Krancke sorhajókapitány lett a hajó parancsnoka.

Átépítése és átminősítése