A hercege cím az angol főnemességben. 1684-ben hozták létre Charles Beauclerk, Burford számára, aki ekkor volt. II. Károly király elismerte, hogy Burford Nell Gwyn színésznőtől született törvénytelen fia, és hercegi címet adományozott neki, ahogy más törvénytelen fiait is megjutalmazta hasonlóan – így jöttek létre a Monmouth, Southampton, Grafton, Northumberland, valamint Richmond és Lennox hercegi címek.
A jelenlegi herceg további címei: Burford grófja (1676) és ennek al– vagy mellékcíme, Heddington bárója (1676), valamint Vere bárója (1750). A grófi cím az angol főnemesség, a Vere bárói cím a brit főnemesség része.
A hercegei örökletesen viselik az Anglia fősolymásza címet. A végéig ők voltak a Kancellári BíróságA Hereditary Registrar of the Court of Chancery cím egy örökletes udvari tisztség volt. Viselője a Chancery Court (kancelláriai bíróság) hivatalos iratainak vezetéséért, hitelesítéséért és nyilvántartásáért felelt. A tisztség a hercegek örökölték, de a végére gyakorlati jelentőségét elvesztette. örökletes hivatalvezetői.
Hagyományosan a grófi és a bárói címet udvariassági címként használják: a herceg örököse Burford grófja, az ő örököse pedig a Vere bárója címet viseli.
A XX. századig a hercegeinek vidéki rezidenciái közé tartozott a Nottinghamshire-i Bestwood Lodge, amelyet Nell Gwyn kapott ajándékba. A fő lakóhelyévé tette, de 1939-ben a eladta, ma szállodaként működik. Egy másik birtokuk volt a Surrey-ben az Upper Gatton Park. A örökölte az ír Tipperary megyei Newtown Anner House-t, amely a család birtokában maradt az 1940-es évekig, majd a század közepén eladták. A a jelenlegi herceg már nem örökölt birtokot vagy vidéki rezidenciát.
A „Beauclerk” név elfogadott kiejtése: /ˈboʊklɛər, boʊˈklɛər/, amit a korai írásmódokban is tükröz a „Beauclaire” alak.
A szócikk speciális jelölései A szócikkhez szorosan kötődő főnemesi címek mellett előfordulhat a ( 1488 II) jelzés. Ez azt jelenti, hogy a nemesi címet az angol peerage-ben, főrendben hozták létre 1488-ban. Ez volt a cím második létrehozása.
St. Albans grófjai A St. Albans grófoknak semmi közük sem volt a későbbi hercegekhez, csupán a teljesség igénye miatt említjük őket.
A címet először Richard Bourke (vagy de Burgh) (–1635), Clanricarde viselte. Ő 1604 és 1616 között teljhatalmú angol helytartó volt Nyugat-Írországban, majd 1616-ban Galway kormányzója lett. Hűséges szolgálatáért Tunbridge vikomtja (al– vagy mellékcíme: Somerhill báró) , majd grófja , Galway vikomtja (alcíme: Imanney bárója) főnemesi címeket nyerte el. Angol címei fiának, Ulicknek, 1657-ben bekövetkezett halálával kihaltak.
A címet másodszor 1660-ban hozták létre a királyi háztartást irányító Henry Jermyn báró számára, a cím azonban 1684-ben az ő halálával ismét kihalt.
St Albans hercegei
Charles Beauclerk, Burford 1. grófja (1676), St Albans 1. hercege (1684) KG 130px|bélyegkép|Charles Beauclerk, első hercege – Godfrey Kneller fetménye Charles Beauclerk (1670. május 8., megh. 1726. május 11.) II. Károly angol király és szeretője, Nell Gwyn törvénytelen fia volt. Hatévesen megkapta a Burford grófja (al– vagy mellékcíme: Baron Heddington) címet, majd 1684-ben elnyerte a St Albans hercege címet. Húsvétkor apjával és két másik törvénytelen herceggel, Northumberland és Richmond hercegével együtt jelent meg Whitehallban az oltár előtt.
1687-ben, anyja halála után jelentős örökséget kapott, beleértve a Windsori kastély közelében fekvő Burford House-t és annak birtokait. 1688-ban csatlakozott I. Lipót császár seregéhez, részt vett Nándorfehérvár ostromában. 1691-ben helyet foglalt a Lordok Házában, majd 1693-ban részt vett a flandriai landeni csatában.A landeni csatát 1693. július 29-én vívták Franciaország (XIV. Lajos serege, Luxembourg marsall vezetésével) és a Grand Alliance (Anglia, Hollandia, Habsburgok, III. Vilmos vezetésével) között Belgium területén, a mai Landen közelében. A csata véres gyalogsági ütközet volt, súlyos veszteségekkel mindkét oldalon. A francia győzelem ellenére stratégiai előnyt nem hozott, a háború (pfalzi örökösödési háború) folytatódott változatlan erőviszonyokkal. Hazatérve a királyi testőrség kapitányává nevezték ki.
1694-ben feleségül vette Diana , Oxford utolsó grófjának örökösét. 1697-ben örökölte a Chancery-bíróság nyilvántartói hivatalát (évi 1500 font jövedelemmel), és a fősolymászi tisztséget is viselte. 1698–99-ben ismét Flandriában szolgált, majd Párizsba küldték. 1703-ban az ír parlament évi járadékot szavazott meg számára.
1712-ben, a toryk hatalomra jutásakor elmozdították kapitányi tisztségéből, de I. György trónra lépése után visszahelyezték, és 1718-ban a Térdszalagrend lovagja lett. 1726-ban hunyt el Bath városában.
Charles Beauclerk, St Albans 2. hercege KG Charles Beauclerk (1696. április 6. – 1751. július 27.) Etonban, majd az oxfordi New College-ban tanult. 1718 és 1726 között whig párti képviselő volt a brit parlamentben, előbb Bodmin, majd Windsor választókerületében. 1725-ben megkapta a Bath-rendA Bath Legtiszteletreméltóbb Rendje brit lovagrend, amelyet I. György brit király alapított 1725. május 18-án. A rend kitüntetettjei általában magas rangú katonai tisztek vagy magas beosztású polgári tisztviselők, a kitüntetést az uralkodó a brit kormány ajánlására ítéli oda. A név egy középkori ceremóniából származik, amelyben a lovaggá avatásra készülő jelölteket egy rituális fürdővel tisztították meg, ami a megtisztulás szimbóluma volt. Bár nem minden lovagot avattak ilyen ceremóniával, azokat, akiket így avattak, „megmerítkezett lovagokként” (knights of the Bath) ismerték. lovagja kitüntetést. 1726-ban örökölte a hercegi címet, ugyanebben az évben Windsor főintendánsává nevezték ki. 1727-től haláláig Berkshire hadnagyaA hadnagy (Lieutenant) megyei tisztviselő volt, aki a katonai és rendvédelmi erők irányításáért felelt az adott területen. A hadnagy feladatai közé tartozott a katonai védelmi feladatok ellátása és a helyi rend fenntartása. Gyakran a megye fegyveres erőinek parancsnoka volt, különösen vészhelyzetekben vagy katonai konfliktusok esetén. volt, 1730-tól a Windsori kastély kormányzója és erdőőre, valamint 1738-tól Lord of the BedchamberA Gentleman of the Bedchamber és a Lord of the Bedchamber fontos tisztségek voltak az angol és skót királyi udvarban. Ezek a pozíciók különleges közelséget biztosítottak az uralkodóhoz, hiszen a tisztség viselője a király személyes szolgálatát látta el, és számos hivatalos feladatot végzett az uralkodó körül, illetve a királyi lakosztályban ellátandó teendők végrehajtásában. Gentleman of the Bedchamber: Ez a pozíció alacsonyabb rangú volt, és az uralkodó személyes szolgálatáért felelt. Általában nemesi származású, de nem a legmagasabb rangú arisztokraták töltötték be. Lord of the Bedchamber: A Lord of the Bedchamber magasabb rangú tisztség volt, amelyet általában hercegek, grófok vagy más magas rangú nemesek viseltek. Bár hasonló feladatokat láttak el, mint a Gentleman of the Bedchamber, státuszuk és rangjuk magasabb volt. A pozíció birtokosai közvetlen hozzáféréssel rendelkeztek az uralkodóhoz, így jelentős politikai befolyást élveztek.. 1741-ben a Térdszalagrend lovagja lett. 1722. december 13-án feleségül vette Lucy Werdent. Emellett viszonya volt unokatestvérével, Renee Lennox-szal, Charles Lennox, Richmond törvénytelen lányával, akitől egy lánya született: Diane Beauclerk-Lennox, aki később Alessandro Mompalao Cuzkeri báró szeretője lett.
George Beauclerk, St Albans 3. hercege George (1730. június 25. – 1786. február 1.) Etonban tanult, 1751-ben örökölte apja címeit. Ugyanebben az évben – apja tisztségeit is megörökölve – Windsor főintendánsa és a király Lord of the Bedchamber lett. Berkshire hadnagya volt 1751–1760 és 1771–1786 között. 1752-ben megházasodott, felesége hozománya font volt, de gyermektelenül, utód nélkül halt meg.
George Beauclerk, St Albans 4. hercege George Beauclerk (1758. december 5. – 1787. február 10.) 1775-ben zászlós volt a . Részt vett az Amerikai függetlenségi háborúban. 1778-ban kapitány-helyettes, majd 1786-ban alezredes lett. Apai unokatestvére halálával, 1786. február 1-jén örökölte a St Albans hercege címet. Nőtlenül halt meg Londonban, 28 évesen.
Aubrey Beauclerk, St Albans 5. hercege 260px|bélyegkép|Franciszek Smuglewicz festményén bal oldalon ül Catherine Ponsonby, a hátul álló Aubrey Beauclerk, a későbbi felesége. Az asztalánál ül egyik lányuk, Catherine (1768–1803), mellette a széken Aubrey Beauclerk, a későbbi (1765–1815), a festmény jobb alsó sarkában húguk, Caroline (1775–1838) játszik Aubrey (1740. június 3. – 1802. február 9.) az oxfordi Queen’s College-ban tanult. 1761–1768 között Thetford, majd 1768–1774 között Aldborough whig párti képviselője volt a brit parlamentben. Apja halálával a megörökölte a Vere bárója címet és a hanworthi birtokot, ez utóbbit 1802-ben eladta. Unokatestvére halálával a hercege cím birtokosa lett. 1778-ban feleségével Rómába utazott, ahol egy régészeti ásatást finanszírozott a Centocellében (mára Róma külvárosa). A leletek között több szobor is volt, melyeket részben a Vatikán, részben angol magángyűjtők vásároltak meg. A gyűjteményének nagy részét 1798-ban és 1801-ben eladta, de ugyanebben az évben jelentős vásárlója lett apósának hagyatékának.
Aubrey Beauclerk, St Albans 6. hercege Aubrey (1765. augusztus 21. – 1815. augusztus 12.) 1781-ben lépett be a seregbe, 1783-ban a kapitányává, majd 1789-ben alezredessé léptették elő. 1788-tól a kor kiemelkedő whig párti úri klubjának, a a tagja. Anyai nagynénjének férje ösztönözésére 1790-ben elindult a parlamenti választáson Kingston upon Hullban. Beauclerk elnyerte a mandátumot, 1790–1796 között a parlament tagja volt, de soha nem szólalt fel. Az ellenzékkel szavazott 1791-ben az Ocsakov-válságAz Ocsakov-válság (1789–1791) brit külpolitikai vita volt, amely az Orosz–török háború (1787–92) kapcsán bontakozott ki. A vita középpontjában az állt, hogy Oroszország elfoglalhatja-e a Fekete-tengeri Ocsakov erődjét, amit korábban az Oszmán Birodalom birtokolt. A brit parlamentben a whig ellenzék attól tartott, hogy Pitt kormánya háborúba sodorja Angliát, ezért megosztottságot okozott a kormányon belül is. idején, valamint a skóciai Test ActA skóciai Test Act előírta, hogy minden hivatalviselőnek hűséget kell fogadnia az anglikán egyháznak, ezzel kizárva a katolikusokat és presbiteriánusokat a közhivatalokból. Skóciában ez különösen problémás volt, mivel a lakosság többsége presbiteriánus volt. 1791-ben törölték el, így Skóciában is lehetővé vált, hogy nem anglikán felekezetűek is betölthessenek közfunkciókat. eltörlésének támogatója volt, de 1792 végétől többé már nem támogatta aktívan az ellenzéket. Apja halálával örökölte a hercegi címet, a közéletből ezután visszavonult, és címviselőként élt.
Aubrey Beauclerk, St Albans 7. hercege Aubrey Beauclerk (1815. április 7. – 1816. február 19.) csecsemőkorában elhunyt. Louisa Grace Beauclerk, St Albans hercegnéje és csecsemő fia, Aubrey Beauclerk 1816. február 19-én, néhány órás különbséggel hunytak el. A hercegné férje négy hónappal fia születése után halt meg. A hercegné egészségi állapota férje halála óta gyenge volt, és a kortárs beszámolók szerint fia halála után három órával ő is elhunyt.
William Beauclerk, St Albans 8. hercege William (1766. december 18. – 1825. július 17.) az ötödik herceg fia volt. 1782-ben a Brit Haditengerészetnél kezdte szolgálatát kadétként, 1788-ban hadnaggyá, majd 1822-ben parancsnokká léptették elő. 1791-ben feleségül vette Charlotte Thelwellt, majd második házasságát 1799-ben kötötte Maria Janetta Nelthorpe-pal. 1803-ban Denbighshire, 1808-ban Lincolnshire főbírája volt. Unokaöccse halálával örökölte a hercegi címet. hercegei a mindenkori uralkodó fősolymászai, akik joga és kötelezettsége az uralkodó koronázására vadászsólymot vinni. A nyolcadik herceg így tett 1821-ben, IV. György trónra lépésekor.
William Aubrey de Vere Beauclerk, St Albans 9. hercege