Walker Percy amerikai író, akinek érdeklődési körébe a filozófia és a szemiotika is beletartozott. New Orleansban és környékén játszódó filozófiai regényeiről ismert; első regénye, a The Moviegoer elnyerte a National Book Award for Fiction díjat.
A Columbia Egyetemen orvosnak tanult Percy egy tuberkulózisos megbetegedés után döntött úgy, hogy író lesz. Irodalmi életét „a modern kor embere kizökkentésének” feltárására szentelte.Kimball, Roger. Existentialism, Semiotics and Iced Tea, Review of Conversations with Walker Percy New York Times, August 4, 1985. Retrieved 2010-06-12. Munkásságában az egzisztenciális kérdések, a déli érzékenység és a mély katolikus hit ötvözete figyelhető meg. Élethosszig tartó barátságot ápolt Shelby Foote íróval és történésszel,Shelby Dade Foote Jr. (1916. november 17. – 2005. június 27.) amerikai író, történész és újságíró. élete nagy részét Covingtonban, Louisianában töltötte, ahol 1990-ben prosztatarákban halt meg.
Fiatalkora és iskolái Percy 1916. május 28-án született az alabamai Birminghamben, LeRoy Pratt Percy és Martha Susan Phinizy három fia közül elsőként. Apja mississippi protestáns családjából származott nagybátyja, LeRoy Percy amerikai szenátor és LeRoy Pope Walker, aki az háború előtti korban rabszolgaságpárti szeparatista volt, az amerikai polgárháború idején pedig a Konföderációs Államok első hadügyminisztere. 1917 februárjában Percy nagyapja öngyilkos lett.
1929-ben, amikor Percy 13 éves volt, apja öngyilkos lett. Anyja a családot saját édesanyjához vitte a Georgia állambeli Athensbe. Két évvel később Percy édesanyja feltehetően öngyilkosságban halt meg, amikor autóval lehajtott egy vidéki hídról és a Mississippi állambeli Leland közelében lévő Deer-patakba zuhant, ahol éppen látogatóban voltak. Percy ezt a halálesetet is öngyilkosságnak tekintette.Samway, Patrick. Walker Percy: A Life. (Loyola Press USA, 1999) p. 4. Walkert és két fiatalabb testvérét, LeRoy-t (Roy) és Phinizy-t (Phin) első unokatestvérük, William Alexander Percy, a Mississippi állambeli Greenville-ben élő agglegény ügyvéd és költőWilliam Alexander Percy (1885. május 14. – 1942. január 21.) ügyvéd, ültetvényes és költő. fogadta be.
Percy agnosztikusnak nevelkedett, de névlegesen egy teológiailag liberális presbiteriánus egyházhoz tartozott.O'Gorman, Farrell. Extract from "Walker Percy, the Catholic Church and Southern race relations (ca. 1947–1970)", The Mississippi Quarterly, Winter, 1999/2000. William Percy sok íróval és költővel ismertette meg.Elie 2003, p. 18: "Percy was already being raised on books by his Uncle Will."
Percy a Greenville-i középiskolába és a Chapel Hill-i Észak-Karolinai Egyetemre járt, ahol kémia szakos volt, és csatlakozott a Sigma Alpha Epsilon testvériség Xi tagozatához. Esszéket és könyvkritikákat írt az iskola Carolina Magazine című lapjába. A diplomáját 1937-ben szerezte meg.
Barátság Shelby Foote-tal Miután 1930-ban a Mississippi állambeli Greenville-be költözött, Shelby Foote Percy életre szóló legjobb barátja lett. Fiatalemberként Percy és Foote úgy döntöttek, hogy meglátogatják William Faulknert a Mississippi állambeli Oxfordban. Amikor azonban megérkeztek az otthonába, Percy annyira meg volt hatódva az irodalmi óriástól, hogy nem tudta rávenni magát, hogy megszólaljon. Foote és Faulkner élénk beszélgetést folytattak.
Percy és Foote osztálytársak voltak a Greenville-i középiskolában és a Chapel Hill-i Észak-Karolinai Egyetemen. Bár Foote részben zsidó származása miatt nem léphetett be Percy diákszövetségébe, Percyvel szoros barátságban maradtak a két egymást átfedő év alatt. Együtt jártak randizni, rendszeresen elutaztak a közeli Durhambe, hogy igyanak és ismerkedjenek, és az egyik szemeszterszünetben New Yorkba utaztak. Amikor Percy 1937-ben lediplomázott, Foote otthagyta az egyetemet, és visszatért Greenville-be.
Az 1940-es évek végén Percy és Foote levelezésbe kezdtek, amely Percy 1990-ben bekövetkezett haláláig tartott. Levelezésük gyűjteménye 1996-ban jelent meg.
Orvosi képzés és tuberkulózis
Percy 1941-ben szerzett doktori címet a New York-i Columbia Egyetem Orvosok és Sebészek Főiskoláján, ahol pszichiáter akart lenni. Ott heti öt napot töltött pszichoanalízisre Janet Riochnál, akit Harry Stack Sullivan, Will bácsi barátja ajánlott neki. Három év után Walker úgy döntött, hogy abbahagyja a pszichoanalízist, és később úgy reflektált a kezelésre, hogy az nem volt eredményes. Percy 1942-ben a manhattani Bellevue kórház gyakornoka lett, de még ugyanabban az évben tuberkulózist kapott, miközben a Bellevue kórházban boncolást végzett. Abban az időben a betegségnek a pihenésen kívül nem volt más ismert kezelése. Bár csak egy „minimális elváltozás” volt, amely kevés fájdalmat okozott neki, kénytelen volt feladni orvosi karrierjét és elhagyni a várost. Percy több évet töltött gyógyulással a Trudeau Szanatóriumban Saranac Lake-ben, a New York állam északi részén fekvő Adirondack-hegységben. Idejét alvással, olvasással és rádióhallgatással töltötte, hogy a II. világháborúról szóló híreket hallgassa. Irigykedett a testvéreire, akiket mindketten besoroztak és a tengerentúlon harcoltak. Ebben az időszakban Percy Trudeau Mellon könyvtárát használta, amely több mint 7000 címet tartalmazott. Olvasta Søren Kierkegaard dán egzisztencialista filozófus, valamint Fjodor Dosztojevszkij, Gabriel Marcel, Jean-Paul Sartre, Franz Kafka és Thomas Mann műveit. Kételkedni kezdett abban, hogy a tudomány képes-e megmagyarázni az emberi létezés alapvető rejtélyeit. Naponta hajnalban kelt, hogy részt vegyen a szentmisén..
1944 augusztusában Percyt elég egészségesnek nyilvánították ahhoz, hogy elhagyja a Trudeau-t, és leszerelték. New Yorkba utazott, hogy felkeresse Huger Jervey-t, a Columbia jogi karának dékánját, aki Percy barátja volt. Ezután két hónapig a New Jersey állambeli Atlantic Cityben élt a bátyjával, Phinnel, aki a haditengerészettől eltávozáson volt. 1945 tavaszán visszatért a Columbiára a patológia oktatójaként, és Huger Jervey mellé költözött. Májusban egy röntgenfelvétel a bacilus újbóli megjelenését mutatta ki. Percy ennek következtében a Connecticut állambeli Wallingfordba utazott, hogy a Gaylord Farm szanatóriumban szálljon meg.
Évekkel később Percy több szeretettel gondolkodott a betegségéről, mint amennyit akkoriban érzett: „Én voltam a legboldogabb ember, aki valaha tuberkulózist kapott, mert ez tette lehetővé, hogy elhagyjam a Bellevue-t és abbahagyjam az orvoslást.”
Pályája Korai karrier 1935-ben, Percy Chapel Hillben töltött másodéves éveinek téli félévében négy írást írt a The Carolina Magazine-nak. Olyan tudósok szerint, mint Jay Tolson, Percy már az első hozzászólásaival bizonyította, hogy ismeri és érdeklődik a kortárs kultúrát kísérő jó és rossz dolgok iránt. Chapel Hillben szerzett személyes élményeit első regénye, a The Moviegoer (1961) Binx Bolling főhősén keresztül mutatja be. Azokban az években, amelyeket Percy a diákszövetségében, a Sigma Alpha Epsilonban töltött, „száraz szellemességéről vált ismertté” – így jellemzik Bollingot a diákszövetségi testvérei a The Moviegoerben.
Percy 1947-ben vagy 1948-ban elkezdett írni egy regényt, a The Charterhouse címűt, amely nem jelent meg, és Percy később megsemmisítette. Dolgozott egy második regényen, a The Gramercy Winner címűn, amelyet szintén nem adtak ki.
Percy irodalmi karrierje katolikus íróként 1956-ban kezdődött a Commonweal című katolikus magazinban megjelent, a fajról szóló esszéjével. A „Stoicism in the South” című esszéje elítélte a déli szegregációt, és a keresztény gondolkodás nagyobb szerepét követelte a déli életben.
Későbbi karrier Miután sok éven át Stanley Kauffmann szerkesztővel együttműködve írt és átírt, Percy 1961-ben kiadta első regényét, a The Moviegoer-t. Később azt írta a regényről, hogy az "egy fiatalember története, aki egy művelt, régi vágású déli család minden előnyével rendelkezik: érzéke van a tudományhoz és a művészethez, kedveli a lányokat, a sportautókat és a kultúra hétköznapi dolgait, de mégis meglehetősen idegennek érzi magát mindkét világtól, a régi Déltől és az új Amerikától".Andrews, Deborah. Annual Obituary, 1990. St. James Press, 1991. 317. Print.
Későbbi művei: The Last Gentleman (1966), Love in the Ruins (1971), Lancelot (1977), The Second Coming (1980) és The Thanatos Syndrome (1987). Személyes élete és családi legendái ihletet adtak és szerepet játszottak írói munkásságában. A Thanatosz-szindrómában Percy egyik őséről szóló történet olvasható, amely nagybátyja, Will Percy által írt családi krónikából származik. A Második eljövetel cselekményének víziója azután született meg benne, hogy egy régi testvériségi szövetség-társa meglátogatta őt az 1970-es években. Elmesélte Percynek élete történetét, amelyben kiégett, és nem tudja, mihez kezdjen ezután. Az a tendencia, hogy Percy magánélete befolyásolja írói munkásságát, úgy tűnik, végig kitartott irodalmi pályafutása során, kezdve az első regényétől. Percy számos, a szemiotika és az egzisztencializmus iránti érdeklődését feltáró tényirodalmi művet is publikált, legnépszerűbb műve a Lost in the Cosmos (Elveszve a kozmoszban).
1975-ben Percy esszégyűjteményt adott ki The Message in the Bottle: How Queer Man Is, How Queer Language Is, and What One Has to Do with the Other címmel. Megpróbált kapcsolatot teremteni a zsidó-keresztény etika eszméje és a racionalizált tudomány és a behaviorizmus között. Olyan tudósok szerint, mint Ann E. Berthoff és Linda Whitney Hobson, Percy az anekdoták és a nyelvezet sajátos használatával új módon mutatta be a közemberek küzdelmeit.
Percy fiatalabb írókat tanított és mentorált. Miközben a New Orleans-i Loyola Egyetemen tanított, jelentős szerepet játszott abban, hogy 1980-ban kiadták John Kennedy Toole A Confederacy of Dunces című regényét. Ez több mint egy évtizeddel azután történt, hogy Toole öngyilkosságot követett el, mert elkeseredett azon, hogy nem kaphatott elismerést a könyvéért. A New Orleansban játszódó regény elnyerte a Pulitzer-díjat, amelyet posztumusz ítéltek oda Toole-nak.
1987-ben Percy 21 másik neves íróval együtt a Tennessee állambeli Chattanoogában találkozott, hogy megalapítsa a Déli Írók Közösségét.
Magánélete Percy 1946. november 7-én vette feleségül Mary Bernice Townsendet, aki egészségügyi technikus volt. Mindketten katolikusnak tanultak, és 1947-ben felvételt nyertek a római katolikus egyházba.Hanley, Lorene Duquin. A Century of Catholic Converts. Our Sunday Visitor, 2003. 151-53. Print. Attól tartva, hogy Percy meddő, a házaspár örökbe fogadta első lányát, Mary Prattet, de később megfogant egy második lányuk, Ann, aki korán megsüketült. A család a louisianai Covingtonban telepedett le, New Orleans-szal szemben, a Pontchartrain-tó túloldalán. Percy feleségének és egyik lányuknak később könyvesboltja volt, ahol az író gyakran dolgozott a második emeleti irodában.
Nézetei Percy határozottan abortuszellenes volt. 1981-ben a New York Times-ban véleménycikket írt, amelyben az abortuszt "banális atrocitásnak" nevezte. Egy másik alkalommal egyszer azt mondta egy interjúalanyának: Ha bármit is mondhatnék a liberálisoknak, az az, hogy szinte mindenben egyetértek velük: politikai és szociális ügyeikben, és az ACLU, Isten tudja, a szólásszabadsághoz való jog, a hajléktalanok, a szegények, a kisebbségek, Isten tudja, a feketék, a harmadik világ megsegítése — a szívük a helyén van. Valójában rejtély, zavarba ejtő számomra, hogy nem látják azt a paradoxont, hogy támogatják ezeket a jó dolgokat, és mégsem rebben a szemük, amikor a meg nem született élet elpusztításáról van szó.
Percy utolsó regénye, The Thanatos Syndrome elítéli az eugenikát, a szenicídiumot és az abortuszt.
Betegsége és halála