Az Amerikai Egyesült Államok Szenátusának külügyi bizottsága az Egyesült Államok Szenátusának állandó bizottsága, amelynek feladata a külpolitikai jogszabályok és szenátusi viták vezetése. Általánosságban felelős a külföldi segélyprogramok engedélyezéséért és felügyeletéért; a fegyvereladásokért és a szövetségesek képzéséért; valamint a Külügyminisztérium magas szintű pozícióinak megerősítő meghallgatásainak tartásáért. Testvérbizottsága a Képviselőházban a Külügyi Bizottság.
A Pénzügyi és Igazságügyi bizottságok mellett a Külügyi Bizottság a Szenátus egyik legrégebbi bizottsága, amelyet először 1816-ban hoztak létre. Vezető szerepet játszott számos fontos szerződésben és külpolitikai kezdeményezésben az Egyesült Államok történelme során, beleértve Alaszka megvásárlását, az Egyesült Nemzetek Szervezetének létrehozását és a Marshall-terv elfogadását. A bizottság nyolc amerikai elnököt – Andrew Jacksont, James Buchanant, Andrew Johnsont, Benjamin Harrisont, Warren G. Hardingot, John Fitzgerald Kennedyt, Barack Obamát és Joe Bident (Buchanan és Biden a bizottság elnöki posztot töltötte be) – és 19 külügyminisztert is adott. Nevezetes tagok közé tartozik Arthur H. Vandenberg, Henry Cabot Lodge és J. William Fulbright.
A Külügyi Bizottságot a Szenátus egyik legnagyobb hatalommal rendelkező és legtekintélyesebb bizottságának tartják, hosszú története, az Egyesült Államok külpolitikájára széleskörű befolyása, illetve az összes diplomáciai jelölés feletti joghatósága miatt, valamint mivel az egyetlen olyan szenátusi bizottság, amely szerződéseket tárgyal és jelent.
2021 és 2023 között a Külügyi Bizottság elnöke Bob Menendez, New Jersey demokrata szenátora volt, amíg le nem mondott posztjáról, szövetségi korrupciós vádak miatt.
Történelme bélyegkép|Borah, Lodge és Johnson szenátorok megtagadták a hölgy [versailles-i békeszerződés] helyének biztosítását, kb. 1919 A második világháború alatt a bizottság vezető szerepet vállalt a hagyományos izolacionizmus elutasításában és egy új, internacionalista külpolitika kidolgozásában, amely azon a feltételezésen alapult, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete sokkal hatékonyabb erő lesz, mint a régi, hiteltelen Nemzetek Szövetsége. Az időszakban az egyik legfontosabb lépés az volt a bizottság számára, hogy a Kongresszus központi szerepet játsszon a háború utáni külpolitikában, szemben azzal, hogy nem tudott a háború alatt hozott főbb döntésekről. Ebben az időszakban Arthur H. Vandenberg republikánus szenátor vezette a bizottságot.James A. Gazell, "Arthur H. Vandenberg, Internationalism, and the United Nations." Political Science Quarterly (1973) pp: 375-394. in JSTOR bélyegkép|A bizottság elnöke J. William Fulbright szenátor (balra), Wayne Morse szenátorral egy 1966-os vietnami háborúról szóló meghallgatáson
Tagok, 119. kongresszus
Többség (119th Congress)Ellenzék (119th Congress) Jim Risch, Idaho, elnök Pete Ricketts, Nebraska David McCormick, Pennsylvania Steve Daines, Montana Bill Hagerty, Tennessee John Barrasso, Wyoming Mike Lee, Utah Rand Paul, Kentucky Ted Cruz, Texas Rick Scott, Florida John Curtis, Utah John Cornyn, Texas Jeanne Shaheen, New Hampshire, korelnök Chris Coons, Delaware Chris Murphy, Connecticut Tim Kaine, Virginia Jeff Merkley, Oregon Cory Booker, New Jersey Brian Schatz, Hawaii Chris Van Hollen, Maryland Tammy Duckworth, Illinois Jacky Rosen, Nevada
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Az Amerikai Egyesült Államok politikai élete