alt=A lámpa nem működik. Egy logikai (boolean) döntési pontnál ez olvasható: „Be van dugva a lámpa? Ha nem: „Dugja be a lámpát.” Ha igen, lépjen tovább a következő döntési pontra: „Kiégett az izzó?” Ha igen: „Cserélje ki az izzót.” Ha nem, lépjen tovább az utolsó utasításhoz: „Cserélje ki a lámpát.”|bélyegkép|Mintafolyamatábra, amely a döntési folyamatot szemlélteti abban az esetben, amikor a lámpa nem világít.
A pszichológiában a döntéshozatal olyan kognitív folyamat, amelynek eredményeként több lehetséges alternatív lehetőség közül kiválasztunk egy hiedelmet vagy cselekvési irányt. Lehet racionális vagy irracionális is. A döntéshozatali folyamat egy érvelési folyamat, amely a döntéshozó értékeire, preferenciáira és hiedelmeire vonatkozó feltételezésekre épül. Minden döntéshozatali folyamat végső döntést eredményez, amely kiválthat cselekvést, de ez nem minden esetben történik meg.
A döntéshozatallal kapcsolatos kutatások gyakran a problémamegoldás címke alatt jelennek meg, különösen az európai pszichológiai kutatásokban.
Áttekintés A döntéshozatal tekinthető egy problémamegoldó tevékenységnek, amely egy olyan megoldást eredményez, amely optimálisnak vagy legalább kielégítőnek ítélhető. Egy olyan folyamatról van szó, amely többé-kevésbé racionális vagy irracionális lehet, és alapulhat explicit vagy hallgatólagos tudáson és hiedelmeken is. A hallgatólagos tudást gyakran használják a komplex döntéshozatali folyamatokban található hiányosságok pótlására. Általában mindkét tudástípust, a hallgatólagost és az explicit tudást együttesen alkalmazzák a döntéshozatali folyamatban.
Az emberi teljesítményt számos szempontból is aktívan kutatják:
Pszichológiai: az egyéni döntések vizsgálata az egyén által birtokolt vagy keresett szükségletek, preferenciák és értékek kontextusában. Kognitív: a döntéshozatali folyamatot a környezettel való interakcióba integrált folyamatos folyamatnak tekintjük. Normatív: az egyéni döntések elemzése, amely a döntéshozatal logikájával, vagyis a kommunikatív racionalitással és az általa eredményezett invariáns választással foglalkozik.
A döntéshozatal egyik fő része egy véges számú alternatíva elemzése, amelyeket értékelési szempontok mentén írnak le. A feladat lehet például az, hogy ezeket az alternatívákat rangsorolják aszerint, mennyire vonzók a döntéshozó(k) számára, amikor az összes szempontot egyszerre veszik figyelembe. Egy másik feladat lehet a legjobb alternatíva kiválasztása, vagy annak meghatározása, hogy az egyes alternatívák milyen összesített prioritást élveznek (például ha ezek az alternatívák egymással versengő projektek, amelyek finanszírozásra pályáznak), szintén az összes szempont együttes figyelembevételével.
Az ilyen típusú problémák megoldása a többkritériumos döntéselemzés (MCDA, multiple-criteria decision analysis) tárgykörébe tartozik. Ez a döntéshozatali terület régóta létezik, számos kutató és gyakorlati szakember érdeklődését felkeltette, és még mindig hevesen vitatott, mivel sokféle MCDA-módszer létezik, amelyek ugyanazon adatokra alkalmazva nagyon eltérő eredményeket adhatnak. Ez vezet a döntéshozatali paradoxon megfogalmazásához.
A logikus, racionális döntéshozatal minden tudományos alapú hivatásban kulcsfontosságú, mivel ezekben a szakemberek szakterületi tudásukat felhasználva hoznak megalapozott döntéseket. Például az orvosi döntéshozatal gyakran magában foglalja egy diagnózis felállítását, valamint a megfelelő kezelés kiválasztását.
Ugyanakkor a természetes döntéshozatalt vizsgáló kutatások (naturalistic decision-making) azt mutatják, hogy amikor a helyzet nagyobb időnyomással, magasabb kockázattal vagy fokozott bizonytalansággal jár, a szakértők gyakran inkább az intuitív döntéshozatalt választják a strukturált módszerek helyett. Ilyenkor egy korábbi tapasztalatuk alapján felismert mintát (recognition-primed decision) követnek, és anélkül jutnak döntésre, hogy tudatosan mérlegelnék az összes lehetséges alternatívát.
A döntéshozó környezete is szerepet játszhat a döntéshozatali folyamatban. Például a környezeti komplexitás olyan tényező, amely befolyásolja a kognitív működést. Egy összetett környezet olyan környezetet jelent, amelyben sokféle, idővel változó állapot lehetséges.
A Kolorádói Egyetemen végzett kutatások kimutatták, hogy a nagyobb környezeti komplexitás összefügg a magasabb szintű kognitív működéssel, ami azt jelenti, hogy a döntéseket a tartózkodási hely is befolyásolhatja. Egy kísérletben a szoba komplexitását a benne található apró tárgyak és eszközök számával mérték; az egyszerű szobákban kevesebb ilyen dolog volt jelen. A kutatás szerint a magasabb környezeti komplexitás jelentősen javította a kognitív készségeket, így könnyebbé vált a helyzet átgondolása és a jobb döntés meghozatala.
Problémamegoldás vagy döntéshozatal Fontos különbséget tenni a problémamegoldás (vagy problémaelemzés) és a döntéshozatal között. A problémamegoldás folyamata során a rendelkezésre álló információkat vizsgáljuk meg, és minden lehetséges megoldást feltárunk, akár felfedezés, akár találékonyság révén. Hagyományosan úgy tartják, hogy a problémamegoldás egy lépés a döntéshozatal felé, mivel az eközben összegyűjtött információk felhasználhatók a döntés meghozatalához.
A problémamegoldás jellemzői
A problémák csupán eltérések a teljesítménynormáktól. A problémákat pontosan meg kell határozni és le kell írni A problémákat egy jellegzetes tulajdonság megváltozása okozza Valami mindig felhasználható annak megkülönböztetésére, hogy mi volt és mi nem volt befolyásolva egy ok által. A problémák okai a probléma elemzése során talált releváns változásokból következtethetők ki. Egy probléma legvalószínűbb oka az, amelyik pontosan megmagyarázza az összes tényt, miközben a legkevesebb (vagy a leggyengébb) feltételezéssel rendelkezik (Occam borotvája ).
A döntéshozatal jellemzői
Először a célokat kell meghatározni A célokat fontossági sorrendbe kell állítani és osztályozni Alternatív intézkedéseket kell kidolgozni Az alternatívákat az összes célkitűzés tükrében kell értékelni. Az alternatíva, amely képes elérni az összes célt, a bizonytalan döntés. A feltételes döntést további lehetséges következmények szempontjából értékelik Döntő intézkedéseket hoznak, és további intézkedéseket tesznek annak megakadályozására, hogy a káros következmények problémákká váljanak, és mindkét rendszert (a problémaelemzést és a döntéshozatalt) újraindítsák. Vannak általában követett lépések, amelyek egy olyan döntési modellhez vezetnek, amely felhasználható az optimális termelési terv meghatározásához Konfliktusos helyzetekben a szerepjáték hasznos lehet az érintett felek által meghozandó döntések előrejelzésében Amikor a résztvevők nem értenek egyet abban, hogy milyen lesz a jövő, szerepet játszhat a döntéshozatal a mély bizonytalanság mellett.
Elemzési bénulás Amikor egy csoport vagy egyén képtelen túljutni a problémamegoldás lépésén a döntéshozatal felé vezető úton, elemzési bénultságot (angolul: analysis paralysis) tapasztalhatnak. Az elemzési bénultság olyan állapot, amelyben az illető nem képes döntést hozni, így az eredmény gyakorlatilag megbénul.
Az elemzési bénultság fő okai közé tartoznak:
Az első típus az elemzési folyamat bénultsága (analysis-process paralysis). Ez a fajta bénultság gyakran ciklikus folyamatként jelenik meg. Az illető képtelen döntést hozni, mert újra és újra átnézi ugyanazt az információt attól való félelmében, hogy rossz döntést hozna. A második a döntési pontosság bénultság (decision-precision paralysis). Ez a bénultság szintén ciklikus, akárcsak az előző, de itt nem ugyanazt az információt vizsgálják újra, hanem az elemzés során új kérdések és adatok merülnek fel. Ezek új lehetőségek felfedezéséhez vezetnek, így a döntéshozó inkább tovább kutat, mintsem döntést hozna. A harmadik a kockázati bizonytalanság bénultság (risk-uncertainty paralysis). Ez akkor fordul elő, amikor a döntéshozó minden bizonytalanságot el akar hárítani, de a rendelkezésre álló információk elemzése nem képes teljesen megszüntetni a kétségeket, ezért a döntés elmarad.
Ösztönös kihalás Az elemzési bénultság ellentéte az úgynevezett „ösztönös kihalás” (extinction by instinct) jelensége. Az ösztönös kihalás azt az állapotot jelöli, amikor valaki meggondolatlan döntéseket hoz anélkül, hogy részletes tervezést vagy alapos, rendszerszintű folyamatokat alkalmazna. Ezt a problémát esetleg orvosolni lehet egy strukturált rendszer bevezetésével, például egy ellenőrzési és egyensúlyozási mechanizmussal egy csoport vagy egyén életében. Az elemzési bénultság pontosan az ellentéte ennek, amikor egy csoport időbeosztása túlságosan telített egy ilyen strukturált, ellenőrző rendszerrel.
A „csoportgondolkodás” (groupthink) egy másik jelenség, amely az ösztönös kihalás (extinction by instinct) fogalomkörébe tartozik. Csoportgondolkodás akkor fordul elő, amikor egy csoport tagjai túlságosan fontossá teszik a „csoport értékét (és azt, hogy ők ennek a csoportnak a tagjai)” minden másnál; ez pedig ahhoz vezet, hogy a döntéshozatal gyorsan és egyhangúan történik. Más szavakkal, egy olyan csoport, amely a csoportgondolkodás állapotába kerül, az ösztönös kihalás jelenségében vesz részt.
Információtúlterhelés Az információtúlterhelés azt jelenti, hogy „szakadék van az információ mennyisége és azok feldolgozásához rendelkezésre álló eszközök között”. A döntéshozatal során az információkat arra használjuk, hogy csökkentsük vagy megszüntessük a bizonytalanságot. A túl sok információ azonban negatívan befolyásolja a problémafeldolgozást és a feladatvégzést, ami végső soron a döntéshozatalt is érinti. George Armitage Miller pszichológus szerint az emberi agy döntéshozatali képessége korlátozott, mivel csak meghatározott mennyiségű információt képes egyszerre tárolni. Crystal C. Hall és munkatársai „tudásillúzióról” beszélnek, ami azt jelenti, hogy amikor valaki túl sok információval találkozik, az ronthatja a racionális döntéshozatali képességét. Az információtúlterhelés más elnevezései az információs szorongás, információrobbanás, infózabálás (infobesity) és infoxikáció.
Döntésfáradtság A döntési fáradtság akkor lép fel, amikor egy nagy mennyiségű döntéshozatal következtében romlanak a döntéshozatali képességek. Azok az emberek, akik hosszabb időn keresztül hoznak döntéseket, kezdenek elveszíteni azt a mentális energiát, amely szükséges lenne az összes lehetséges megoldás elemzéséhez. A döntési fáradtság két lehetséges következménye az impulzív döntéshozatal és a döntés kerülése. Az impulzív döntések gyakrabban születnek, amikor valaki belefárad a helyzetek vagy megoldások elemzésébe; ilyenkor a megoldás, amit választanak, az, hogy cselekszenek, anélkül, hogy tovább gondolkodnának. A döntés kerülése pedig azt jelenti, hogy valaki teljesen elkerüli a helyzetet azzal, hogy egyáltalán nem hoz döntést. A döntés kerülése különbözik az elemzési bénultságtól, mert míg az elemzési bénultság folyamatosan a döntések vizsgálatát jelenti döntésképtelenség miatt, addig a döntés kerülése magának a helyzetnek az elkerüléséről szól.
Döntés utáni elemzés A múltbeli döntések értékelése és elemzése kiegészíti a döntéshozatalt. Lásd még: mentális könyvelés és utólagos dokumentáció (Postmortem dokumentáció).
Idegtudomány A döntéshozatal az idegrendszeri és kognitív idegtudományok intenzív kutatási területe. Számos agyi struktúra, köztük az elülső cinguláris kéreg (ACC), az orbitofrontális kéreg és a részben átfedő ventromediális prefrontális kéreg feltételezhetően részt vesz a döntéshozatali folyamatokban. Egy agyi képalkotó vizsgálat megállapította, hogy ezekben a régiókban eltérő neurális aktivációs mintázatok jelentkeznek attól függően, hogy a döntések személyes akarat alapján vagy mások utasítására történtek. Azok a betegek, akiknek sérült a ventromediális prefrontális kérge, nehézségeket tapasztalnak előnyös döntések meghozatalában.