Az ITA2 egy karakterkódolási eljárás, melyet távírók, és kezdetben számítógépek is használtak.
Szinte az összes 20. századi távírógép a Western Union kódját, az ITA2-t vagy annak variánsait használta. A rádióamatőrök helytelenül „Baudot”-nak nevezik az ITA2-t és variánsait, sőt még az Amerikai Rádiórelé Liga Amatőr Rádió Kézikönyve is így tesz, bár az újabb kiadásokban a kódtáblázatok helyesen azonosítják ITA2-ként. Az ITA2 a Baudotnak egy továbbfejlesztett változata.
Története 1932-ben a CCITT bevezette a 2. számú Nemzetközi Távíró Ábécét (ITA2) nemzetközi szabványként, amely a Western Union kódon alapult, néhány kisebb módosítással. Az Egyesült Államok az ITA2 egy verzióját, az American Teletypewriter kódot (US TTY) használta szabványosításként, amely az 5 bites távíró kódok alapjául szolgált a 7 bites ASCII 1963-as megjelenéséig.
Az ITA2-t továbbra is használják siketeknek szánt telekommunikációs eszközökben (TDD), Telexben és néhány amatőr rádióalkalmazásban, például az RTTY-ben. Az ITA2-t alkalmazzák az Enhanced Broadcast Solutionban is, amely egy, a 21. század eleji pénzügyi protokoll, amelyet a Deutsche Börse határozott meg a karakterkódolási lábnyom csökkentése érdekében.
Az ITA2 kódtábla felépítése Impulse patterns (1=mark, 0=space)Letter shiftFigure shiftLSB on right;
543·21LSB on left;
12·3451-esekITA2 standardRussian MTK-2
variantRussian MTK-2
variantITA2 standardUS TTY variant000·0000·0000NullShift to Russian Letters (RS)Null010·0000·0101Carriage return000·1001·0001Line feed001·0000·1001Space101·1111·1014QЯ1100·1111·0013WВ2000·0110·0001EЕ3010·1001·0102RР4, Ч4100·0000·0011TТ5101·0110·1013YЫ6001·1111·1003UУ7001·1001·1002IИ8110·0000·0112OО9101·1001·1013PП0000·1111·0002AА–001·0110·1002SС'Bell010·0110·0102DДWRU?$011·0110·1103FФЭ!110·1001·0113GГШ&101·0000·1012HХЩ£#010·1111·0103JЙЮ, BellBell'011·1111·1104KК(100·1001·0012LЛ)100·0110·0012ZЗ +"111·0110·1114XЬ/011·1001·1103CЦ:111·1001·1114VЖ=;110·0110·0113BБ?011·0000·1102NН,111·0000·1113MМ.110·1111·0114Shift to Figures (FS)Reserved for figures extension111·1111·1115Reserved for lettercase extensionShift to Letters (LS) / Erasure / Delete A Nullhoz rendelt kódpozíciót valójában csak a telexgépek tétlen állapotához használták. Hosszú tétlenségi időszakok alatt az impulzussebesség nem volt szinkronizálva a két eszköz között (amelyek akár kikapcsolva is lehettek, vagy nem voltak állandóan összekapcsolva a kommutált telefonvonalakon).
Egy üzenet elindításához először kalibrálni kellett az impulzussebességet, egy rendszeresen időzített "jel" impulzusok sorozatát (1), egy öt impulzusból álló csoporttal, amelyet egyszerű passzív elektronikus eszközök is érzékelhettek a telexgép bekapcsolásához. Ez az impulzussorozat egy sor törlés/törlés karaktert generált, miközben a vevő állapotát betűeltolás módba is inicializálta. Az első impulzus azonban elveszhetett, így ez a bekapcsolási eljárás egyetlen törlés/törlés karakterrel leállítható volt. Az eszközök közötti szinkronizáció megőrzése érdekében a Null kódot nem lehetett tetszőlegesen használni az üzenetek közepén (ez a kezdeti Baudot-rendszer fejlesztése volt, ahol a szóközöket nem különböztették meg explicit módon, így nehéz volt karbantartani az ismétlődő szóközök impulzusszámlálóit a telexgépeken). De ezután bármikor lehetséges volt az eszközök újraszinkronizálása egy Null kód elküldésével az üzenet közepén (közvetlenül ezt követte egy Erasure/Delete/LS vezérlő, ha egy betű követte, vagy egy FS vezérlő, ha egy számjegy). A Null vezérlők küldése nem okozta a papírszalag következő sorba lépését (mivel semmi sem volt lyukasztva), így értékes hosszúságú lyukasztható papírszalagot takarított meg. Másrészt a Erasure/Delete/LS vezérlőkód mindig lyukasztásra került, és mindig a (kezdeti) betűk módba váltott. Egyes források szerint a Null kódpont csak országon belüli használatra volt fenntartva.
A Shift to Letters (LS) kód használható lyukszalagon lévő szöveg visszavonására/törlésére is az olvasás után, lehetővé téve az üzenet biztonságos megsemmisítését a lyukszalag eldobása előtt. Funkcionálisan ugyanazt a kitöltő szerepet is betöltheti, mint a Delete kód az ASCII-ben (vagy más 7 és 8 bites kódolásokban, beleértve az EBCDIC-t a lyukkártyákhoz). Miután egy szövegrészletben lévő kódokat tetszőleges számú LS kóddal helyettesítettük, a következő továbbra is megőrződik és dekódolható. Kezdeményezőként is használható annak biztosítására, hogy az első kód dekódolása ne adjon vissza számjegyet vagy más szimbólumot az ábraoldalról (mivel a Null kód tetszőlegesen beilleszthető a lyukszalag végéhez vagy elejéhez, és figyelmen kívül kell hagyni, míg a Space kódnak szövegbeli jelentése van).
A kiterjesztések számára fenntartottként megjelölt cellák (amelyek az LS kódot másodszor is használják – közvetlenül az első LS kód után – a számok oldaláról a betűk váltási oldalára való váltáshoz) úgy lettek definiálva, hogy új módba váltsanak. Ebben az új módban a betűk oldala csak kisbetűket tartalmaz, de továbbra is hozzáfér egy harmadik kódlaphoz a nagybetűkhöz, akár egyetlen betű kódolásával (az LS kód elküldésével a betű előtt), akár korlátlan számú nagybetű vagy számjegy zárolásával (FS+LS-sel), mielőtt feloldaná a zárolást (egyetlen LS-sel), hogy visszatérjen a kisbetűs módba. A „Fenntartott” jelölésű cella (a számok váltási oldaláról származó FS kód használatával) a számok oldalának (amely általában számjegyeket és nemzeti kisbetűket vagy szimbólumokat tartalmaz) egy negyedik oldalra (ahol a nemzeti betűk nagybetűk, és más szimbólumok is kódolhatók) való átváltására is használható.
ITA2 kódtábla változatok
ITA 2 és US-TTY +ITA2 and US-TTY Baudot–Murray code (letter set, switched to with 0x1F)0123456789ABCDEF0xNULELFASPSIUCRDRJNFCK1xTZLWHYPQOBGFIGSMXVLTRS/DEL +US-TTY Baudot–Murray code (figure set, switched to with 0x1B)0123456789ABCDEF0xNUL3LF−SPBEL87CR$4',!:(1x5")2#6019?&FIGS./;LTRS +ITA2 Baudot–Murray code (figure set, switched to with 0x1B)0123456789ABCDEF0xNUL3LF−SP'87CRENQ4BEL,!:(1x5 +)2£6019?&FIGS./=LTRS
Jegyzetek
Kategória:Karakterkódolások Kategória:Informatika Kategória:Távközlési technika Kategória:Amatőr rádiózás Kategória:Digitális rádióátvitel