Titus Herminius Aquilinus (†i. e. 498/496) a Római Köztársaság patríciusa, aki Horatius Coclesszel együtt feltartóztatta a Rómát támadó etruszkokat. I. e. 506-ban consuli hivatalt is viselt.Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology, William Smith, Editor.

Élete A Herminia nemzetség etruszk eredetű volt, azon kevés római család közé tartoztak, akik etruszk személyneveket is használtak; Lars Herminius i. e. 448-ban consullá is választották.Valerius Maximus, De Praenominibus, 15. Ennek ellenére a Pons Sublicius legendájában Titus Herminius a római nép szabin törzsét képviselhette.Barthold Georg Niebuhr, History of Rome, vol. i, p. 542.

Lars Porsenna támadása bélyegkép|Lars Porsenna (balra) és Octavius Mamilius Róma ostrománál (1902-es rajz) Miután a rómaiak i. e. 509-ben elűzték a királyukat, Lucius Tarquinius Superbust és kikiáltották a köztársaságot, a következő évben Clusium etruszk királya, Lars Porsenna hadat üzent nekik, hogy visszaültesse Tarquiniust a trónjára (vagy hogy meghódítsa a várost). Az első csatát elveszítő rómaiak a Tiberisen átívelő Pons Sublicius hídon keresztül vonultak vissza. Az üldöző etruszkokat Horatius Cocles tartotta fel a hídfőnél, akihez Titus Livius szerint szégyenérzete miatt csatlakozott Spurius Larcius és Titus Herminius Aquilinus is, mindketten "mind családjuk, mind tetteik miatt jó hírű férfiak."Titus Livius: A római nép története, ii. 10.Dionysius, v. 24, 25. A három férfi Róma akkori lakosságának három törzsét képviselte, Horatius a latinokat, Herminius a szabinokat, Larcius pedig az etruszkokat.Niebuhr, History of Rome, vol. i, p. 542. Míg ők feltartották a támadókat, társaik a másik oldalon lebontották a hidat; amikor az már majdnem járhatatlan volt, Horatius visszaküldte két bajtársát, majd amikor leomlott, maga is visszaúszott.Valerius Maximus, iii. 2. § 1.Plutarch, "The Life of Poplicola", 16.Polybius, vi. 55.

Lars Porsenna ezután ostromzár alá vette Rómát, katonái a környéken fosztogattak. Az akkori consul, Publius Valerius Publicola csapdát állított fel az egyik ellenséges csapatnak; T. Herminius és társai a Gabii felé vezető útnál rejtőztek el, hogy hátba támadják a többiek által feltartott portyázókat.Livy, ii. 11.

Consulsága I. e. 506-ban, a köztársaség negyedik évében Titus Herminiust consullá választották Sp. Larcius mellé, akivel együtt védték a hidat. Ebben az évben Lars Porsenna ismét követet küldött, hogy fogadják vissza Tarquiniust. A rómiak a legelőkelőbb patríciusokból álló követséget küldtek Clusiumba és meggyőzték Porsennát hogy inkább meghalnak de nem fognak Tarquinius uralma alatt élni. Békét kötöttek és az etruszk király elengedte túszait.Livy, ii. 15.

A Regillus-tavi csata

I. e. 498/496-ban kitört a háború a latinokkal. Az ellenséges szövetség vezetője Octavianus Mamilius tusculumi princeps volt, Tarquinius király veje, aki menedéket adott apósának. A háború idejére a rómaiak dictatort neveztek ki Aulus Postumius Albus személyében; lovassági parancsnoka Titus Aebutius Helva volt. Herminius a dictator legatusaként szolgált.

A római és latin sereg a Regillus-tónál csapott össze. A csata során Aebutius meglátta Mamiliust, nekirontott és mindketten súlyos sebet ejtettek a másikon. A sérült karú Aebutius elvonult a csatából, míg a mellkasi sebet kapott Mamiliust visszavitték a hátsó sorokba. A latinokhoz menekült római száműzöttek vadul visszanyomták a rómaiakat és a dictator tartalék erőit bevetve kezdte körülzárni őket. A sebesült Mamilius maga állt a maga tartalékainak élére, hogy felmentse szorongatott katonáit. T. Herminius, felismerve az ellenséges parancsnokot, vadul rárontott és egy döféssel megölte; de eközben maga is súlyos sebet kapott. Még trófeaként levette ellenfele testéről a páncélját, aztán társai hátravitték a táborba, ahol sebei kötözése közben meghalt.Livy, ii. 19, 20.

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Consulok az i. e. 6. században Kategória:Ókori tisztviselők Kategória:Az i. e. 6. században született személyek Kategória:Az i. e. 490-es években elhunyt személyek