Crkvina (), település Bosznia-Hercegovinában, Šamac községben, a Szerb Köztársaság északi régiójában.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Dobojtól légvonalban 42, közúton 61 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban és közúton 4 km-re délnyugatra, a Szávamenti-síkságon, a Boszna jobb partja közelében, a Boszna egyik holtága mellett, 88-92 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Slavonski Brod 375-4-4 Fontos közúti és vasútvonalak haladnak át Crkvinán. Itt halad át a Boszniai Szerb Köztársaság nyugati és keleti részét összekötő főút, valamint a Szarajevó – Doboj – Šamac – Brčko – Bijeljina irányban, majd a szerb határátkelőhely felé vezető út. A vasúti közlekedés tekintetében egy fontos út is áthalad ezen a településen Ploče – Szarajevó – Šamac irányban, majd a határátkelőn át. Crkvina körülbelül 5 kilométerre található a Horvát Köztársaság határátkelőhelyétől, és mindössze 15 kilométerre a Zágráb – Belgrád autópályától.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb15811224Bosnyák13Horvát1816Jugoszláv853Egyéb195Összesen17041251
Története A település már a középkorban is templomos hely volt. Ezt bizonyítják a középkori templom és temető maradványai. A rómaiak korábbi jelenlétéről árulkodik, hogy a templomba római téglákat is beépítettek.
Az első írásos feljegyzések szerint az 1548-as török összeírásban, a Nenostva (Gradačac) plébánián (járásban) említik Crkvica vagy Križevac falut. A történészek úgy vélik, hogy ez valójában a mai Crkvina. Ezt erősíti Marijan Maravić püspök 1655. március 15-i feljegyzése, amely Crkvište falut említi. E jelentések szerint úgy tartják, hogy a katolikus lakosság 1548-tól legkésőbb 1685-ig élt Crkvinában. Milenko S. Filipović etnológus által feljegyzett hagyomány szerint Crkvinát egykor Vrljikának hívták. Állítólag a név akkor változott meg, amikor az árvizek egy templomot sodortak a faluba, és azóta is Crkvinának hívják. Ez nem is annyira lehetetlen, ha tudjuk, hogy a törökök megengedték a szerbeknek, hogy rönk- vagy cölöptemplomokat építsenek, és csak néhány félreeső helyen. Ezért magas vízállás idején találtak ilyen templomot a Boszna folyóban. Az is történhetett, hogy ez akkor történt, amikor a Boszna folyómedre hirtelen megváltozott. 1548 és 1851 között azonban, amikor Crkvinát egy dokumentum a jelenlegi nevén említi, a Crkvica (Križevac) és a Crkvište néven kívül más név nem szerepel. Ennek alapján állították, hogy fontos utak keresztezték egymást ezen a helyen. Egy 1718-ból származó osztrák térképen, amelyet az 1716-os osztrák-török háború után készítettek, a falu Crkvište néven szerepel. Számos forrás szerint akkoriban egy elhagyatott település volt, amelyet a 18. század közepén kezdtek el betelepíteni a Hercegovinából, Montenegróból, Polimljéből és a Felső-Drina vidékéről érkező ortodox szerbek. Crkvina a 19. század első felében stabilan szerb faluvá vált.
A szlavón főparancsnokság 1834. március 2-án Vinkovciban írt jelentése említi jobbágyok Ahmed bég gradačaci mutestelim általi bántalmazását és letartóztatását a gradačaci járásban. A jelentés szerint a letartóztatottak között volt egy crkvinai lakos is, akit néhány nap múlva, váltságdíj ellenében szabadon engedtek. Crkvina lakosai meghajoltak a török hatóságok előtt. Ez abban az időben történt, amikor a parasztjobbágyok és a muszlim bégek közötti ellentétek nagyon hangsúlyosak voltak. Ezek a vallási intolerancia következményei is voltak, ahol a jobbágyokat kegyetlenül terrorizálták és kizsákmányolták. Crkvina ebben az időszakban az osztály- és nemzeti öntudat központja is volt. A falu a muszlim száműzöttek és a török megszálló hatóságok elleni lázadások és felkelések szervezésének egyik központjává vált, amelyek egyre inkább a terror alkalmazásához folyamodtak. Crkvina egyik legkiemelkedőbb alakja Risto Jejić volt, aki 1829 és 1832 között született. Boszniai herceg volt, az 1858-as boszniai krajnai és boszniai posavinai parasztfelkelések szervezője és vezetője. Tagja volt a szerb kormány titkos nemzeti szervezeteinek Bosznia-Hercegovinában, valamint 1858 és 1863 között a moszkvai Szlavofil Bizottság tagja volt. Katona volt, kiemelkedő képességekkel a lázadó osztagok szervezésében és vezetésében, meggyőző politikus és diplomata. Együttműködött Danilo Petrović montenegrói herceggel, valamint Miloš és Mihajlo Obrenovic szerb hercegekkel. Az egyháztörténet másik jelentős alakja Jaćim Stefanović pap volt. Ő közvetítő volt a boszniai posavinai lázadók és a Szerb Fejedelemség között, ahonnan utasításokat adott a felkelésre. Részt vett a fegyverek és lőszerek beszerzésében, valamint a felkelés előkészítésében. 11 évig török fogoly volt, végül a konstantinápolyi patriarchátusnak valahogy sikerült megállapodnia a török hatóságokkal a hazatéréséről. 1886-ban, húsvét vasárnapján hunyt el, és a környék egyik legtiszteletreméltóbb embereként emlékeztek rá.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során az Orašjei járáshoz tartozó településnek, 107 háztartása és 650 ortodox lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 93. o. 1910-ben a Gradačaci járáshoz tartozó településen 171 háztartást és 1013 ortodox lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 90. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Bosanski Šamac-i járáshoz tartozó településnek 1012 lakosa volt, mind ortodox szerbek.Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 226. o. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. 1939-ben a közigazgatás átszervezésével a Hrvatska banovina (Horvát Bánság) része lett.
A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. Megalakulásával egyidejűleg elkezdődött Pavelić usztasáinak terrorja Crkvinában és a környező falvakban. Több mint 200 tüntető gyűlt össze a faluban a Háromhatalmi Paktum aláírása elleni tüntetéseken. Az usztasák terrorja Crkvinában és a környező falvakban az ország felszabadulásáig nem állt meg. 36 civil, köztük gyermekek haltak meg az usztasák kezétől. Az antifasiszta nemzeti felszabadító mozgalom soraiban 19 crkvinai harcos adta életét. A második világháború végén ez a falu 55 lakost vesztett, nem számítva azokat a foglyokat, akik a náci táborokból tengerentúlra menekültek. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A területmegosztás eredményeként a település Šamac község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Nevezetességei Az Úr Mennybemenetele tiszteletére szentelt ortodox temploma. Crkvinában a régi templomot 1889-ben Dionisij Ilijević zvornik-tuzlai metropolita szentelte fel. Romos állapota miatt ezt 1998-ban lebontották, és a régi templom anyagát beépítették az újba. A mai Úr Mennybemenetele templomának építése 1999-ben kezdődött Slavko Lukić bijeljinai építész tervei szerint. Az alapokat Zvornik-Tuzla püspöke, Vasilije Kačavenda szentelte fel június 6-án, az újonnan épült templomot pedig 2003. július 27-én. A tölgyfa ikonosztázt Bane Nikolić kragujevaci mester készítette, az ikonosztázon lévő ikonokat Goran Pešić čačaki művész festette. A templomot ugyanő festette ki 2006 és 2015 között. A crkvinai ortodox plébániához Gornja Crkvina, Donja Crkvina és Škarić települések tartoznak. Crkvina – késő középkori templom és temető maradványai. A helyszínen faragott kövek és habarcs, valamint római téglák töredékei találhatók. Utóbbiak másodlagosan kerülhettek beépítésre. Az épületmaradványok mellett temető maradványai is találhatók több sírfedőlap töredékével.
Jegyzetek
Fordítás
További információk Šamac község hivatalos oldala
Kategória:A Doboji régió települései