Győri György, születési nevén Rothman György pedagógiai újságíró, könyvtáros, tanár, lapszerkesztő.
Élete Rothman Mór (1899–1944) kereskedő és Krón Blanka (1897–1944) fiaként született a Népszínház utcában. Ötéves volt, amikor szülei elváltak és ő édesanyjánál – Krón Ignác ortodox zsidó földbirtokos lányánál – nevelkedett egy szabolcsi faluban, Dombrádon. Ott végezte az elemi iskolát, majd Nyíregyházán járt polgári iskolába. Felsőfokú tanulmányait a nyíregyházi Széchenyi István Felső Kereskedelmi Iskolában végezte, ahol 1942-ben a középiskolai irodalmi pályázaton Erdélyről írt dolgozatával második díjat nyert. Az érettségi megszerzését (1942) követően Budapestre költözött, ahol a gyógyszerész végzettségű unokabátyja Szent István park melletti garzonlakásában lakott. A numerus clausus miatt nem mehetett egyetemre, ezért egy kis műhelyben vállalt munkát. Ekkor lépett be a Hasomer Hacair baloldali cionista ifjúsági szervezetbe, amiről később így nyilatkozott:
1944-ben a mozgalom tagjaként részt vett a „papírhadjáratban”. Gimnáziumi igazgatóktól diákigazolvány- és cserkészűrlapokat csentek el társaival, melyek segítségével többeket Erdély felé szöktettek, hogy onnan Románián keresztül Palesztinába juthassanak. Élő Gyula néven a felderítő csapat tagja volt, azonban 1944 nyarán Sepsiszentgyörgyön lebukott, szovjet kémnek hitték. Kivégzés várt volna rá, de egy magyar tiszt megmentette: a deportáltakat szállító vagonba rakták, ami az Auschwitzi koncentrációs táborba vitte. A táborban esztergályosként dolgozott. A szövetségesek közeledése miatt 1945 januárjában evakuálták a tábort, s a legtöbb foglyot nyugat felé indították; így került Mauthausenbe, ahol az amerikaiak szabadították fel az év májusában. A holokauszt áldozatai lettek legközelebbi családtagjai; kishúga, szülei és nevelőlapja (Kornfeld Ármin) is.
Hazatérését követően tüdőbetegséggel az Amerikai úti Szeretetkórházban ápolták. 1946 tavaszán itt ismerkedett meg Hermann Ágnessel (1928–1990), aki a budapesti gettóban élte túl a háborút, és szintén mindenkije odaveszett. Házasságkötésüket követően Budapesten alapítottak családot. Négy gyermekük született. Családnevét első gyermeke születése előtt magyarosította Győrire.
A háborút követően tagja lett a Magyar Kommunista Pártnak, azonban különböző okok miatt egy évvel belépése után megszüntették párttagságát. 1948-tól könyvtárosként működött. 1951-ben megbízták a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár budafoki kerületi könyvtárának vezetésével. 1953 és 1956 között mintegy két tucat cikke jelent meg A könyvtáros című szaklapban.
Az 1956-os forradalom idején két társával Új vetés címmel egy újfajta Köznevelést szerkesztett, mely egy kétoldalas kiáltványszerű lap volt arról, hogy hogyan képzelik el a magyar demokratikus közművelődést: ne legyen pártirányítás alatt, és az iskolában ne legyen politizálás.
Később pedagógusként a XIII. kerületi Sallai Imre Általános Iskolában felső tagozatos napközis csoportot kapott, majd a Fazekas Mihály Gimnázium alkalmazta vezető napközis nevelőként. 1971 és 1984 között a Köznevelés című pedagógiai lap szerkesztője volt.
Művei
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Magyar könyvtárosok Kategória:Magyar szakírók Kategória:1924-ben született személyek Kategória:2016-ban elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:A holokauszt magyar túlélői Kategória:Az auschwitzi koncentrációs tábor foglyai Kategória:A mauthauseni koncentrációs tábor foglyai