A Nem szoktam hazudni 1966-ban bemutatott magyar film, amit Kárpáti György rendezett. A történetet Lelkes Éva, a Film Színház Muzsika újság szerkesztője írta; az alapját pedig egy valós eset adta, amikor egy tizenhat éves kamaszlány Lelkesnek adta ki magát, hogy találkozhasson az Életbe táncoltatott lány főszerepét játszó táncossal, Sipeki Leventével.Tükör, 3. évfolyam 35. szám (1966. augusztus 30.) az Arcanum Újságok adatbázisában (fizetős hozzáférés) Az ezen alapuló történetben a diáklány Zolnai Anna adja ki magát újságírónak, miután barátnőinek azt hazudta, hogy személyesen ismeri a táncos Kőszegi Attilát, amiből botrány alakul ki. A főbb szerepeket Voith Ági, Fülöp Zsigmond, Tordai Teri, Zolnay Zsuzsa és Mádi Szabó Gábor játszották.

Ez volt mind Kárpáti, mind Lelkes, mind a zenét szerző Lendvay Kamilló első egész estés filmje; de ez volt az egyik szerepet alakító Piros Ildikó első komolyabb szerepe is, akit újsághírdetésen keresztül szerződtettek a filmbe. A film forgatását 1966 júliusában kezdték meg,Film Színház Muzsika, 10. évfolyam 29. szám (1966. július 22.) az Arcanum Újságok adatbázisában (fizetős hozzáférés) a produkció többek közt a Mafilm III. Játékfilmstúdiójában, valamint a budai Rózsafa étteremben forgott.Film Színház Muzsika, 10. évfolyam 31. szám (1966. augusztus 5.) az Arcanum Újságok adatbázisában (fizetős hozzáférés)

A filmet 1966. november 11-én mutatták be a magyar mozikban,Film Színház Muzsika, 10. évfolyam 45. szám 26. oldal (1966. november 11.) az Arcanum Újságok adatbázisában (fizetős hozzáférés) majd 1967. december 6-án a Magyar Televízió is műsorára tűzte.1967. december 6-ai tévéműsor a Nemzeti Archívumban

Cselekmény Zolnai Anna egy fiatal gimnazistalány, aki egy revüfilm nézése közben pillantja meg és szeret bele egyből a balett-táncos Kőszegi Attilába. Barátnői cukkolása miatt azt hazudja, hogy személyesen is ismeri Attilát és szokott vele találkozni. A bizonyítás érdekében Anna egy híres újságírónőnek adja ki magát, hogy riportot kérjen a férfitól, álcája pedig beválik. Az interjú sikeresen lezajlik, a sikerén felbuzdulva pedig a lány úgy dönt, tényleg megírja cikként a beszélgetést, amit el is juttat a Színház és Mozi nevű újság szerkesztőségébe. A főszerkesztő azonban a cikk stílusa miatt hamisításra gyanakszik, amiből botrány fakad, de végül az igazi újságírónő rájön a dologra és Anna védelmébe kell, amiért hálából a lány feltárja előtte az igazságot.

Szereplők Zolnai Anna ‒ Voith Ági Anna anyja ‒ Zolnay Zsuzsa Anna apja ‒ Mádi Szabó Gábor Ági, Anna osztálytársa - Kéry Júlia Jutka, Anna osztálytársa - Venczel Vera (fh) Lázár Edit, Anna osztálytársa ‒ Margitai Ági Anna osztálytársa - Piros Ildikó Anna osztálytársa - Ronyecz Mária (fh) Kőszegi Attila ‒ Fülöp Zsigmond Attila anyja ‒ Gobbi Hilda Fodrásznő ‒ Tordai Teri Szerkesztő ‒ Ráday Imre Taxis ‒ Csala Zsuzsa Tanár ‒ Czigány Judit Titkárnő – Hacser Józsa Pincér – Körmendi János Újságírónő – Ladomerszky Margit További szereplők: Alfonzó, Bánffy György, Bodrogi Gyula, Gordon Zsuzsa, Havas Ferenc, Horváth Gyula, Katona Éva, Kertész Péter, Kézdy György, Kibédi Ervin, Misoga László, Molnár Tibor, Naszályi Kornélia, Palotai Erzsi, Prókai István, Sándor György, Siklós Sándor, Simon Zsuzsa, Sütő Irén, Zsudi József, a Pécsi Balett táncosai

További közreműködők Berendező: Matheidesz Loránd Építész: Blahó László Felvételvezető: Mészáros Éva, Nyers Gyula Fővilágosító: Bursi Imre Hang: Toldy Zoltán Kameramann: Langmár Béla Maszkmester: Kozár János Rendező munkatársai: Szijj Miklós, Oláh Gábor Vágóasszisztens: Ernőffy Edit Koreográfus: Eck Imre

Fogadtatás A film pozitív fogadtatásban részesült, azonban többen is megjegyezték, hogy érezhető rajta az elsőfilmesek rutinhiánya. Geszti Pál a Film Színház Muzsika újságtól dicsérte Voith Ági játékát - bár nem tartotta hozzá illőnek a szerepet -, valamint méltatta a rendező légkörteremtő készségeit. Eck Imre koreográfiáját azonban fantáziátlannak tartotta, és úgy gondolta, hogy a film témája (a "diákcsíny") behatárolja a filmet, ami "vígjáték lett, anélkül, hogy az alapmondanivaló par excellence vígjátéki lett volna".Film Színház Muzsika, 10. évfolyam 45. szám 8. oldal (1966. november 11.) az Arcanum Újságok adatbázisában (fizetős hozzáférés) Galsai Pongrác a Filmvilágtól szintén dicsérte Voith játékát, azonban Fülöp Zsigmond szerinte nem volt jó a táncos szerepére, valamint szintén gyengének érezte a tánckoreográfiát. Emellett nehezményezte, hogy a film egyszerre próbál szatirikus vígjáték és elgondolkodtató dráma lenni, emiatt nem aknázza ki igazán egyiknek se a lehetőségeit.Filmvilág, 9. évfolyam 23. szám (1966. december 1.) az Arcanum Újságok adatbázisában (fizetős hozzáférés)

Jegyzetek

További információk

Kategória:1966 filmjei Kategória:Magyar filmvígjátékok Kategória:Magyar filmdrámák