Polónyi Károly Ybl Miklós-díjas magyar építész, várostervező, egyetemi oktató, a Team 10 egyetlen magyar tagja.
Életpályája Kezdeti időszak Gyulán született 1928. május 28-án, katolikus családban. Egyetemi tanulmányait 1946–1950 között végezte el a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán. Meghatározó tanárai közé tartozott Korompay György, Kotsis Iván, Rimanóczy Gyula, valamint Weichinger Károly, aki mellett a diplomázást követően négy évig dolgozott tanársegédként. Emellett másodállást is vállalt a Várostervezési Intézetben.
1955–1958 között a Mesteriskola hallgatója, itt kapcsolódott be az 1956-os árvizet követő újjáépítésbe. Bérczes Istvánnal közösen készített tervet Újmohács kialakítására.
1956-tól az IPARTERV munkatársa, mellékállásban 1957–1960 között a Balatoni Intézőbizottság munkatársaként a déli part főmérnöke. Részt vett a Farkas Tibor vezetésével kidolgozott balatoni regionális terv készítésében, elsősorban a településfejlesztési koncepciók kidolgozásával. Emellett Klimov Borisz szerkezettervezővel egy előregyártott építési rendszert is kidolgozott multifunkcionális, idényjellegű épületekhez.Polónyi Károly: Balatoni történetem. Lenzsér Péter (szerk.): Marinalánc a Balatonon. International Workshop’92. BME, 1994. 134-137. o. Saját tervei alapján egy motelépülete is megvalósult Tihanyban. Siófokra tervezett, papíron maradt körszállodája a budapesti Körszálló előképének tekinthető. 1961-ben itt végzett munkájának elismeréseként vehette át az Ybl-díjat, az elkészült regionális tervet pedig 1965-ben az UIA Sir Patrick Abercrombie-díjával ismerték el.Wettstein Domonkos: A „nagy számok” apró építészete. A magánépítkezések problémái a hatvanas évek Balaton-partján. Comitatus 2018 (226.). 37-46. o.
Polónyi a Team 10-ben Nemzetközi karrierje 1959-ben indult, amikor Fischer Józsefet helyettesítve utazhatott ki a CIAM otterlói konferenciájára. Itt ismerkedett meg azzal az építészkörrel, akik a rákövetkező évben a CIAM utódszervezeteként létrehozták a Team 10 informális csoportját. Polónyi a Team 10 egyetlen magyar tagja lett; itt szövődött barátsága olyan neves kollégákkal, mint Alison és Peter Smithson, Jaap Bakema vagy Georges Candilis. A következő években rendszeresen részt vett a CIAM 10 találkozóin, valamint a csoport negyedévenként megjelenő folyóirata, a Le Carré Bleu szerkesztőbizottsági tagja lett.
A Team 10 hálózatának tagjaként számos egyetemre hívták vendégelőadónak: 1968-ban a londoni AA Schoolban és a Nottinghami Egyetemen tanított, később az amerikai Cornell Egyetemen és az ankarai Middle East University-n is tanított.
A külföldi kiküldetések időszaka 1963-1969 között a nem sokkal korábban függetlenné vált Ghánában dolgozott, a Ghana National Construction Corporation tervező építészeként. Az ország második legnagyobb városában, Kumasiban működő egyetemen megszervezte Nyugat-Afrika első posztgraduális várostervező képzését. Egyetemi munkája mellett a trópusi éghajlatnak megfelelő építészet foglalkoztatta: lakóházakat, egyházi épületeket is tervezett. Tervei szerint kezdték építeni Kwame Nkrumah elnök mauzóleumát, amelyet később félkész állapotában lebontottak.
A Ghánában töltött időszakot követően a KÖZTI munkatársaként 1969-ben Nigériába delegálták. A vállalat nyertes tervpályázatának eredményeként 1974-ig – rendszeres helyszíni utakkal – Cross River állam fővárosa, Calabar rendezési tervén dolgozott. Ezt követően a Calabar folyótól nyugatra fekvő országrész városrendezési terveit készítette a KÖZTI helyi irodájának vezetőjeként a munkát félbeszakító 1976-os katonai puccsig.
Eközben 1969–1974 között elvállalta a Fővárosi Tanács Városrendezési Főosztályának helyettes vezetői, majd vezetői pozícióját. Budapest fejlesztési koncepcióján dolgozott, valamint részt vett a 2-es metróvonal felszíni állomásépületeinek tervezésében. Hozzá köthető a főváros 1:500 arányú, fából készült, szemléltető modelljének elkészítése.
1976-tól egy évig Algériában dolgozott, majd 1977-ben Etiópiában vállalt a Lakhatási és Városfejlesztési Minisztérium tanácsadói megbízását. A főváros, Addisz-Abeba fejlesztési terve mellett egyedi épületeket és térrendezéseket is tervezett.
Egyetemi oktatóként 1980-ban visszaköltözött Magyarországra, és 2002-es haláláig a BME Városépítési (később Urbanisztika) Tanszékének oktatója. Nevéhez kötődik az angol nyelvű képzés megszervezése és vezetése. Több nemzetközi hallgatói alkotótábort szervezett. 1983-ban és 1985-ben Ráckevén, 1987-ben és 1990-ben pedig Budapesten. Utóbbi témája a Duna hasznosítása volt, amelyről a tervezett Bécs-Budapest világkiállításra is komoly elképzeléseket dolgozott ki.Polónyi Károly: Elszalasztott alkalmak helyett - a meglévő erőforrások hasznosítása. Magyar Építőművészet 1995/6. 37-39. o. Az 1992-es tábor témájaként a Balaton fejlesztését választotta. 1998 és 2002 között a BME mellett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Doktori Iskolájában is tanított.
1990–1994 között a Fővárosi Közgyűlés tagja volt.
2002-ben hunyt el. Emlékkiállítását 2005-ben rendezte meg a budapesti HAP Galéria. Hagyatékát a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ őrzi.
Családja Testvére Polónyi István (Stefan Polónyi, 1930–2021) építőmérnök, egyetemi tanár, az MTA külső tagja.
Díjai, elismerései 1961. Ybl Miklós-díj 1965. Sir Patrick Abercrombie-díj (a balatoni regionális terv társtervezőjeként) 1984. A Magyar Építőművészek Szövetsége emlékplakettjeSzövetségi hírek. Magyar Építőművészet 1984/4. IX.
Fontosabb publikációi Granasztói Pál – Polónyi Károly: Budapest holnap. Gondolat, Budapest, 1959 Polónyi Károly: Klíma, energia, épített környezet. ÉTK, Budapest, 1983 Charles K. Polonyi: An architect-planner on the peripheries : case studies from the less developed world : the retrospective diary of Charles K. Polonyi. P&C, Budapest, 1992 Polónyi Károly: Építész-településtervező a perifériákon. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2000 Polónyi Károly (szerk.): Térformálás, tárgyformálás: a Magyar Iparművészeti Egyetem Mesterképzési (DLA) Programján készített tanulmányok. Terc, Budapest, 2000
Jegyzetek
További források Lévai-Kanyó Judit: Fiktív beszélgetés Polónyi Károllyal. Régi-Új Magyar Építőművészet 2003/2. 46-47. o. Mihalovits György: Ariszton men hüdór. Polónyi Károly (1928-2002) emlékkiállítás, HAP Galéria, június 2. - július 8. Régi-Új Magyar Építőművészet 2005/4. 52-53. o.
Kategória:1928-ban született személyek Kategória:2002-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar építészek Kategória:Gyulaiak Kategória:Ybl Miklós-díjasok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók