Szergej Ivanovics Nadenenko (oroszul: Сергей Иванович Надененко, Lgov, 1899 – Moszkva, 1968) szovjet tudós a rádiótechnika területén, innovatív rádiómérnök, a műszaki tudományok doktora, professzor.
Életrajz A polgárháború alatt Sz. I. Nagyenenko a Vörös Hadseregben harcolt, és kétszer megsebesült.
1922-es leszerelése után tanulmányokra küldték, és 1929-ben végzett a Moszkvai Egyetem Fizika-Matematika Tanszékén.
1928-ban laboránsként kezdett dolgozni a Hírközlési Népbiztosság Központi Hírközlési Laboratóriumában (ЦНИИС) (később a Hírközlési Népbiztosság Központi Hírközlési Kutatóintézete).
1929 és 1932 között aktívan részt vett a moszkvai rövidhullámú rádióközpont építésében az Oktyabrszkaja rádióállomáson, ahol számos értékes találmányt javasolt és valósított meg:
egy nagyfrekvenciás tápvonali voltmérőt egy eredeti "reaktív sönt" konstrukciót a tápvonal haladó hullámra hangolására automatikus tápvonali kapcsolókat.
A Központi Elektronikai Tudományos Kutatóintézetben (ЦНИИС) végzett munkája mellett, ahol Nagyenko laboratóriumi asszisztenstől főmérnökig terjedő pozíciókat töltött be, 1932-től a Híradástechnikai Mérnöki Intézetben is tanított.
1941 és 1943 között részt vett egy nagy teljesítményű rádióadó építésében Kujbisev közelében.
1941 és 1943 között részt vett az egyedülálló 15. számú stratégiai létesítmény építésében – egy akkoriban páratlan szupererős rádióműsor-szóró központban. A rádióállomást eredetileg Kurszk közelében tervezték építeni, de a háború kitörése és a front közelsége miatt a projektet Kujbisevbe kellett áthelyezni. Itt valósították meg a világon először azt a rendszert, amely több adót kombinált egy közös terhelés megosztására, és jelentős műsorszórási teljesítményt tett lehetővé. Ennek eredményeként a szovjet rádió a világ legtöbb kontinensén fogható volt. Az NKVD Különleges Építési Igazgatósága a Szovjetunió legjobb műszaki elméit toborozta a feladat elvégzésére. A kényszermunkára kényszerültek között volt Sz. I. Nadenenko és G. Z. Aizenberg, valamint az ország számos más kiemelkedő tudósa. Rövid idő alatt, rögtönzött módszerekkel sikerült helyreállítaniuk az evakuálás során elveszett berendezéseket. Az adóberendezések telepítése a nap 24 órájában folytatódott.
Miután 1940-ben megvédte doktori disszertációját, docens lett a Moszkvai Technológiai Egyetemen, majd 1945–1952 között az Antenna és Rádióhullám-terjedési Tanszéket, illetve a Rádiókommunikációs és Műsorszórási Kar Dékáni Hivatalát vezette.
Tudományos munkássága 1933-ban Sz. I. Nagyenenko Z. M. Haikinnal együttműködve egy több hullámhosszú antennát tervezett, amelyet széles körben alkalmaztak a rádiókommunikációban.
Jelentős szerepet játszott a széles sávú antennák, majd később a televízióantennák fejlesztésében.
Sz. I. Nadenenko a párhuzamosan táplált, azonos fázisban táplált sugárzók elvén alapuló széles sávú, többsugárzós antennákat fejlesztett ki, amelyeket Nagyenenko-dipólusnak neveznek.
Sz. I. Nadenenko legfontosabb eredménye az 1937-ben feltalált szélessávú antenna volt – egy nagy átmérőjű, szimmetrikus vízszintes dipólus, nyitott kétvezetékes tápvonallal, amelyet ma Nagyenenko-dipólusnak neveznek. Ennek az antennának alacsony a karakterisztikus impedanciája, így bemeneti impedanciája széles hullámhossztartományban független a hullámhossztól. Ez biztosítja a jó illeszkedést a betápláló antennával több mint kétszeres hullámhossztartományban hangolás nélkül. Ez az antenna széles körben elterjedt a professzionális és speciális rádiókommunikációban.
Sz. I. Nadenenko a nagy nyereségű, erősen irányított, aperiodikus reflektorral ellátott antenna feltalálója.
A középhullámú antennák területén végzett fejlesztései is jelentősek.
Szergej Ivanovics Nagyenyenko több mint 40 tudományos cikk és 12 szerzői jogi tanúsítvány szerzője. "Antennák" című monográfiáját, amely összefoglalja az antennák területén végzett sokéves munkájának eredményeit, tankönyvként használják a rádiókommunikációs tanszékek.
Családja Felesége Khava (Éva) Abramovna Perlina (1905–1974) volt, Eleazar Perlin (1899–1919) költő nővére.
Lánya Jelena Szergejevna Novikova (1932–2002) mérnök; férje Mojszej Abramovics (Abram-Haimovics) Zgut (1917–2002) rádiómérnök és tanár, a Moszkvai Számítástechnikai Oktatási és Gyártási Központ főmérnöke, valamint rádiótechnikai tankönyvek és ismeretterjesztő könyvek szerzője.
Jegyzetek
Kategória:1899-ben született személyek Kategória:1968-ban elhunyt személyek Kategória:20. századi tudósok Kategória:Szovjet tudósok Kategória:Szovjet mérnökök